A magyar sícsoda: Miklós Edit

„Világszám! Miklós Edit 7. helyen a lesíklásban!", „Magyar sícsoda a téli olimpián", „Miklós Edit ma magyar történelmet írt Szocsiban".

 

Ilyen szalagcímek jelentek meg a XXII. téli olimpiai játékok alatt,  és nem is lehet csodálkozni azon, hogy a magyar sportsajtó megőrült a csíki lány alpesi síben addig nem tapasztalt teljesítményétől. Minden idők legjobb magyar olimpiai eredménye ebben a sportágban az övé. Kőkemény, céltudatos, rengeteg erdélyi és magyarországi fiatal sportoló példaképe.

Évek óta Magyarországon él, Ausztriában edz, sőt, sokat tartózkodik edzőtáborban, így nem könnyű őt elkapni Székelyföldön. Ahogy megérkezett az első kósza hír, hogy Csíkszeredában tartózkodik, azonnal lecsaptunk rá. Saját bevallása szerint kicsit gátlásos, nehezen barátkozik, az érzelmeiről pedig nem szívesen beszél, ám a Nőileggel kivételt tett.

 

- Miért hívnak téged Kicsikének? Nem is vagy olyan kicsi...

- Van egy négy évvel idősebb bátyám, aki gyermekkorunkban sokféle sportot kipróbált, és én mentem vele mindenhová. Amelyik sportot elkezdte, annak nekifogtam én is. Szóval egy-egy edzésre megérkezett a nagyobbik Miklós, meg a kicsike, így ragadt rám ez a becenév. Jártunk például taekwandózni, teniszezni, meg persze síelni is.

 

- Mikor került síléc a lábadra?

- Ötéves koromban. Mivel csíkszeredai vagyok, a csíksomlyói pályán siklottam le életemben először. Egyébként a sport nem újdonság a mi családunkban, édesapám hokizott, ütötte a korongot a Sportklubnál is, édesanyám pedig kézilabdázott, de amikor megszülettünk, abbahagyta.

 

- Mindig profi síelő akartál lenni?

- Mikor kamaszodtam, nem tudtam, mi szeretnék lenni. Elbizonytalanodtam. Nehéz élet ez, folyton úton vagy, külföldön, edzőtáborban, versenyeken. Vagy amikor összevesztünk az edzőmmel, akkor is abba akartam hagyni a versenysportot, de szerencsére a szüleim nem hagyták.

Fotó: Mihály László

 

- Mit jelent egy jó edző egy szárnyait bontogató sportolópalánta életében?

- Mit? Mindent! Gyermekkorodban a második apád és anyád egy személyben. Amit nem tudsz ebben az időszakban a szüleidtől megtanulni, mert egyszerűen nem vagy otthon, azt ő tanítja meg neked. Ahogy a románok mondják, az a hét év otthonról. Viselkedésbeli, illembeli dolgok, jó modor. Minden.

 

- Egy edzőnek ilyesmiket is meg kell tanítania? Hogy a növendéke például szépen egyen késsel-villával?

 - Nem kell, de egy jó edző megteszi. Az enyém megtette. Bónis Ferenc, Isten nyugosztalja, nagyon szigorú volt, sokat veszekedtünk. Abban az időben azt mondtam, nem hogy nem szeretem, hanem kimondottan utálom, de visszagondolva, sokat köszönhetek neki. Embert faragott belőlem.

 

- Mondtad, hogy középiskolában meginogtál a sportolói karriered illetően. Akkor mi akartál lenni?

- Arra gondoltam, gyógytornász leszek.

Fotó: Mihály László

 

- Lettél?

-Nem. Leérettségiztem, aztán Bákóba jártam sportegyetemre. Végzettségem szerint sporttanár vagyok.

 

- Akarsz ezzel foglalkozni valaha?

 

A teljes beszélgetést a Nőileg januári lapszámában olvashatja.