András Mihály: Tükör és mágnes vagyunk

A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjai számára a tánc életforma, örömforrás, közösségi élmény – ezt közvetítik a színpadról telt házas előadásaikon is. Lépteik nyomán minden fellépéskor újjászületik az elődeinktől örökölt tánc. Több ezer gyermekkel szerettették meg a népdalt és néptáncot, mert fontosnak tartják továbbadni az értékeket. András Mihállyal, az együttes igazgatójával kávéztunk.

Hirdetés

- Milyen igény hívta életre a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttest huszonhat éve?

- 1989 után minden megszületni, intézményesülni vágyott, amit addig tiltottak, fékeztek, manipuláltak. A táncházmozgalom, a folklórgyűjtések jó alapot jelentettek az intézményesült formában való megerősödéshez. Valójában a mostani Hargita Együttes előtt is működött egy Hargita Együttes. Őket elődeinkként tiszteljük, családtagként tekintünk rájuk. Ugyanakkor - mint ahogyan az a családokban is generációnként megtörténik - mi másként akartuk. Hivatásos együttessé alakultunk, járva a magunk útját. Tudtuk, hogy őseink szellemi kincstárának az egyik kulcsát megkaptuk, és rajtunk múlik, hogy mennyit tudunk értékeinkből az örömünkre is fordítani. Valójában ez a folklórkincs-keresés egy életen át izgalomban tart, örömöt jelent nekünk, Hargitásoknak, közönségünknek és tanítványainknak egyaránt. Amit megszereztünk belőle, mind a mienk maradhat, már nem lehet elvenni, mint azelőtt. Ma esetleg lemondani lehet róla. Felelőtlenül. Ez a kincsestár viszont olyan, hogy sohasem ürül ki. Megmutatkozni kívántunk, hogy láthassanak, értékeljenek, szeressenek, kövessenek.

Fotó: Bíró Zoltán

- Hogyan alakult az együttes az évek során?

- Voltak viharosabb és nyugodtabb évek, de mindig volt munka, ami termést, új műsorokat, előadásokat jelentett. Megéltünk megérdemelt, ritkán meg nem érdemelt sikereket, és ugyanígy gyötrelmeket is. Ami velünk történt, érettünk történt, mondaná Szalay Zoltán, az együttes alapító igazgatója, aki négy év után nekem adta át a stafétát. Nehezen viselem, ha elmennek az együttesből emberek, ha orv támadás éri az intézményt, vagy ha érdektelenség, fásultság üti fel a fejét. De ha mérleget állítok, a túlnyomó rész a sikeré, az eredményeké, a gyarapodásé. A tánckar egy mindmáig kitartó, a megalakulás óta nálunk tevékenykedő, aktív mag köré szerveződött. György (Mihály) Piroska, Antal Zsolt, Péter László, Gábos Endre – és még egyik sem akar lemondani a táncról. Én is több mint húsz éve köztük vagyok, és reggelente még mindig szívesen indulok az együttesünkbe. A fogyás többnyire költségvetési kérdés, a gyarapodást hosszú távra fektettük be, a gyermek- és ifjúsági csoportokba, ahova a kollégáim heti rendszerességgel kijárnak tanítani.

Fotó: Balázs Árpád

- Mit jelent a térség életében az együttes jelenléte?

- Az együttesnek élénkítő, katalizátor szerepe van. Sokszor tükörként működik, de előfordul, hogy mágnes vagyunk. Van, akinek szórakoztatást jelentünk, de van úgy, hogy a megerősödéshez kellünk. Hinni szeretném, hogy nemzeti immunrendszerünk karbantartásához, erősítéséhez is hozzájárulunk. A virtus, az erőnlét, a közösségi élmény, az örömforrás, a párkapcsolatok ügye sem mellékes. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mindenre hasznos – mondom halkan és szerényen. A székely viccel szólva :  mindenre is.

- Rengeteg fellépésük van vidéken, szerte az országban és határon túl is, kicsi és nagy színpadokon is pörögtek már az együttes táncosai. Az eredményeik közül mit emelne ki?

- Talán a legértékesebb eredmény, hogy van közönségünk. Az igény és érdeklődés töretlen az előadásaink iránt. A színpadi művészetben is előfordul, hogy a közönséghiány miatt panaszkodnak, és érthető, magyarázható is a nagy választékkal, túlkínálattal, rohanó világgal. Persze, mi sem dőlhetünk hátra egy pillanatra sem, a közönségért meg kell dolgozni a színpadon is, de a szervezőinknek is. Kicsi vagy nagy színpad, belföld vagy külföld, egyaránt fontos, egyforma odaadással, lelkesedéssel táncolnak, szerveznek a kollégáim.

Fotó: Balázs Árpád

- Számos rendezvény megálmodói, szervezői, mint a prímás találkozó vagy a gyermek- és ifjúsági néptánctalálkozó, az Ezer Székely Leány Napja, de tartanak viseletvarró foglalkozást és táncházakat is.

- Örülök, hogy nevünkhöz köthető az Ezer Székely Leány Napja, a Prímás Találkozó, a Csűrdöngölő, a Hagyaték Mezőségi (szórvány) Találkozó és néhány, hetente ismétlődő esemény. Ezeket a rendezvényeket is az igény vagy a hiány szülte. Életüket, fejlődésüket a színpadon sohasem látható kollégáim hite, lelkesedése táplálja, munkánknak gyümölcse. A háttércsapatnak is vannak fiatalos és fiatalkorú, ámde „nagy öregjei”. Ők is segítik az újonnan csatlakozókat. Nem elég átadni a stafétát, segíteni kell, hogy hozzáerősödjenek a munkához, hogy tartani tudják az irányt. Az értékeinket, céljainkat védeni kell, és törekedni kell az előrelátásban. Mai és egykori célkitűzéseink azonos elvek mentén rendeződnek, nevünkben hordozzuk: nemzeti, székely, népi és együtt(es). Most egy jó és egészséges gondolkodású közösség vagyunk, amelyért tenni kell, hogy így maradjon. Sok, szép feladatot sikerre vihetünk, amíg van akivel és akinek. Nem tudhatjuk, hogy mi következik, de ezeket a termékeny éveket meg kell becsüljük. Nap mint nap.