Anna Gavalda: Édes életünk

Találkoztak már azzal az érzéssel olvasás közben, hogy annyira tetszik egy mű mondanivalója, gondolatvilága vagy akár stílusa, hogy nem bírják magukban tartani? Muszáj elmondani valakinek, megosztani másokkal is, mert csodás, mert gyönyörű, mert felkavar?

Hirdetés

Ez a könyv ilyen élmény volt számomra, két mondat között el kellett mondanom egy nagyon kedves ismerősnek, hogy mennyire nagyszerű, és mennyire magamévá tudom tenni a belőle áradó  gondolatokat.

                A mű tulajdonképpen két kisregényt foglal magába, amelyek nem függnek össze másban, mint a főszereplők sorsának hasonlóságában. Két történet két személyről, akik élik a megszokott mindennapjaikat, de nincsenek kibékülve ezekkel a napokkal, a saját életükkel. Az élet lassan elmegy mellettük, pedig még fiatalok, huszonévesek, mégis úgy tűnik, bedarálja őket a nagyvárosi élet.

Ez a nagyváros, Párizs, a világ legromantikusabb városa, mégis egy furcsa találkozás kell ahhoz, hogy az első történet főhőse, Mathilde felfedezze magának ezt az oldalát is. Bulizással telik az élete, és valahol legbelül érzi, hogy ez nem elég, hogy üresek a hétköznapok, hogy a munkája pocsék, de a megszokás nem hagyja kimozdulni ebből az életvitelből. Egészen addig, amíg el nem hagy egy rakás pénzt – ami ráadásul nem is az övé –, a táskájával együtt, amiben élete apró, de jelentős darabkái rejlenek. Valaki megtalálja a táskáját, és visszaadja neki, ezzel együtt pedig megváltoztatja életét.

Yann, a második kisregény szereplője,teljesen hétköznapi életét éli: nem a szakmájában dolgozik, nem azt csinálja, amit szeret, a barátnőjét, akivel együtt él, nem szereti már. És miután bemutatja nekünk az írónő ezt az életet, akkor jövünk rá, hogy ez teljesen átlagos. Nem durva dolog rádöbbenni erre? Emberek milliói élnek így szerte a nagyvilágban. Yann-nak is egy találkozás hozza el a „megváltást” ebből az örömtelen életmódból. Egy házaspárral beszélgetve ébred rá, hogy képtelen ilyen módon folytatni tovább az életét. Apró részletek sorozatára figyel fel, miközben velük tölt egy estét. Arra, hogy hogyan beszélnek egymással, hogyan néznek, figyelnek egymásra, hogyan mozognak egymás körül: teljes összhangban, harmóniában, hangoskodva, incselkedve, mérhetetlen szeretettel telve. Apró részletek sokasága – ebből áll egy élet. És ha ezek a részletek nem illenek össze kellőképpen, ha nem adnak okot a boldogságra, akkor mit ér az egész, nem igaz?

Különösen a huszonévesek figyelmébe ajánlom ezt a művet, férfiaknak legalább annyira, mint nőknek. Meglátják, elgondolkodtat.