Anyám és más futóbolondok a családból – derűsen a történelem legsötétebb századáról

A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert aratott, ami nem is csoda, hisz ez tipikusan mindannyiunk története: a dédmamánktól kezdve, a nagyszüleinken és szüleinken át, minden családé, amelyet a Kárpát-medencében száz éven át ide-oda lökdöstek a történelem ujjai, miközben ők, egyszerű emberek, nem akartak semmi mást, csak békében élni, szeretni, nevelni a gyerekeiket és – ha lehet – egy helyben maradni.

Nos, az egy helyben maradás az, ami a legkevésbé sem sikerül a film főhősnőjének, akit a forgatókönyvíró-rendezőnő saját édesanyjáról mintázott. Gardó Berta (fiatalon Ónodi Eszter, öregkorában a lengyel Danuta Szaflarska alakítja) szerelemből és anyai ösztönből táplált egészséges szimatával mindig megérzi a veszélyt, és habozás nélkül elköltözik. Nem egyszer, nem kétszer, hanem huszonhétszer. „Lajos! Pakolunk!” – adja ki az ukázt férjének, ha megsejti a bajt. Mert a huszadik század Kelet-Közép-Európájában senki nem érezhette huzamos ideig biztonságban magát, még az sem, akinek az volt az életelve, hogy „Lajos, te maradj ki a történelemből!”. A cselekmény (és a család) a partiumi Székelyhídról indul, és kellemes meglepetésként ismeri fel az erdélyi néző a szereplők között Szabó T. Anna költőnőt, valamint Barkó György kolozsvári színészt.

Miközben világháborúk, forradalmak, deportálások borzalmai elől cipeli a családot az Anya végig a huszadik századon, a film mégsem könnyáztatta dráma. Ellenkezőleg: derűs, sokszor megnevettető, szemet gyönyörködtető alkotás, még akkor is, ha nevetés közben néha elszorul a torkunk. Mert a legzaklatottabb történelmi korokat is ki lehet bírni derűvel, ha az ember nincs egyedül. Gardó Berta pedig nincs egyedül, hisz első perctől tudja: jó házasságot kötött. Férj és feleség egymásrautaltsága, türelme, humorérzéke, életszeretete teszi számukra a történelem legborzalmasabb évszázadát elviselhetővé.

Nagy erőssége a filmnek, hogy apró részletekkel hat a nosztalgiára hajló ember érzékeire. Tökéletesen alkotja meg a békebeli nyári csendek, kirándulások, ápolt, gyűrűs kezek alatt koccanó finom porcelánok és kristálypoharak világát. Kinek ne fájna mindezt újságpapírba csomagolni, ha jön a deportálás? Ez az a mozi, amire feltétlenül el kell vinnünk szüleinket, nagyszüleinket is. 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. szeptemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>