Az igazi elismerés a közönségtől jön

Egyetemi évei elején még tanár akart lenni, ám hamar rájött, hogy a színházi közegben érzi igazán elemében magát. Döntését nem bánta meg, mivel mind a mai napig közismert rendezőkkel dolgozik együtt, emellett saját projektjeit egyengeti, ugyanakkor az elismerések sem maradnak el. A decemberben Temesvári Kiválóság-díjjal is elismert Cári Tibor UNITER-díjas zeneszerzőt faggattuk.

 

Mondhatni már négyéves korában döntött. Látott egy zongorát a televízióban, és rögtön rámutatott, hogy neki az kell, amatőr zenész édesapja pedig egy év múlva megvásárolta az áhított hangszert. Azóta nincs megállás. Tizenhét évig tanult zenét, ebből öt évet Temesváron, a Nyugati Egyetem Zeneművészeti Karán. Harmadévesen, zongoristaként került a Csiky Gergely Állami Magyar Színházhoz. „Összebarátkoztam Balázs Attilával (a színház igazgatójával – szerk.megj.), akinek megmutattam a saját szerzeményeimet, majd általa Victor Ioan Frunză rendezővel is megismerkedtem. Tetszett neki a munkám, és felkért, írjak zenét egy előadáshoz. Pozitívak voltak a visszajelzések, és mintha maguktól történtek volna a dolgok, vagyis a megfelelő helyen, megfelelő emberrel, megfelelő időben találkoztam” – meséli Tibor.

Fotó: Klaus Sciadei

Azóta számos színháznál írt dalokat különböző előadásokhoz, de már pályafutása elején azzal szembesült, hogy miután az előadást már nem játsszák, annak zenéje „halálra van ítélve”. Olyan érzése volt, mintha kárba veszne a munkája. 2003 után azonban változott a helyzet. „A Csiky Gergely Színház Hamlet előadásához írtam zenét, és végül sok dal kimaradt. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ezek nem vesznének kárba, mert jól sikerültek, és a színészek is szerették, akikkel együtt betanultuk. Így jött az ötlet, hogy akár koncert formájában is megszólalhatnának” – magyarázza. Végül más, korábbi szerzeményekkel együtt a nagyérdemű is hallhatta a dalokat, és tulajdonképpen így született meg a Színház zenéje- projekt, amire nem volt példa addig. Cári Tibor szerint ez egyrészt megadja azt az örömöt, amire minden zenésznek szüksége van – közönség előtt játszhat –, másrészt pedig megismerteti és értékesíti a színházi zenét. Az elsőt azóta számos fellépés követte, és az elmúlt években több mint száz előadó lépett színpadra ennek keretében.

 

2013-ban temesvári zenészekkel együtt megalapította a Theatre Fleas Orchestra nevű zenekart, amellyel nemcsak színházi, de kimondottan erre a formációra írt szerzeményeket is játszik. A koncertek száma gyarapodik, és a visszajelzésekből úgy tűnik...

A beszélgetés folytatásást a Nőileg januári számában olvashatja.