Biciklizel? Légy látható a forgalomban!

Süvítő szél, a kerekek suhanásának hangja, napsütés – ilyen lehet ideális körülmények között a biciklizés.  A bringázás nálunk is egyre népszerűbb, egyre többen vannak, akik kerékpárjukat nemcsak hétvégi kirándulásokon használják, de a mindennapokban is azzal közlekednek. A Marosszéki Közösségi Alapítvány csapata értük próbál tenni úgy, hogy a bringázók számára élhetőbb és biztonságosan járható terek kialakításáért harcol. Tevékenységeikről, oktatási és figyelemfelkeltő programjaikról Gál Sándor marosvásárhelyi elnököt kérdeztük. 

Hirdetés

- Honnan a biciklizés iránti szenvedély?

- Nem tudom, ha ezt szenvedélynek lehet nevezni. Gyerekkoromban rengeteget bicikliztem. Akkor még nem volt akadály a rengeteg autó. Körbejártuk az egész várost, az erdőt. Azután volt egy nagyon hosszú idő, kb. 20 év, amikor ez kimaradt. 2011-ben kezdődött újra a biciklizés iránti érdeklődés.  Akkor a Rotaract civil szervezetben tevékenykedtem. Segítettünk a Critical Mass szervezésében, és készítettünk egy felmérést arra vonatkozóan, hogy hová szeretnének bicikliparkolókat, hol bicikliznek. Ezután már egymást érték az események. Megalapítottuk a Közösségi Alapítványt, és kiértékeltük a felmérést. Abban az időben még a Critical Mass a sportcsarnok elöl indult, mert a főtéren be volt tiltva a kerékpározás – azt szerettük volna, hogy eltűnjön a tiltó tábla. Kézbevettük a szervezést, természetesen más szervezetekkel közösen, és a következő évben már a főtérről indultunk. 2012-ben nyertük meg az első támogatást a Heineken a közösségekért program keretében, bicikliparkolókat helyeztünk ki a város különböző pontjain. Azután a tábla is lekerült a főtérről, és egyre több lett a bringázó is.

Fotó: Rab Zoltán

- Gondolom, ez a siker lelkesítette a csapatot.  Hogyan „tekertetek” tovább?

- 2012-ben adódott egy olyan lehetőségünk, hogy részt vegyünk egy nyolc modulból álló, fenntartható közlekedéssel kapcsolatos képzésen.  Nemzetközi kurzus volt, külföldi előadók jöttek Romániába. Az volt az a pillanat, szerintem, amikor tudatosult bennünk, hogy a biciklizés problémáját nem lehet valójában megoldani.

- Ezt hogy érted?

- Tehát, ha megoldjuk a biciklizés problémáját, azzal más problémákat generálunk. A közlekedésben minden mindennel összefügg. Hosszútávon csak akkor lesz megoldás, ha elkészül egy fenntartható közlekedési terv, tudatosan alakítjuk azt a módot, ahogy az emberek közlekednek. Ennek gyakorlatilag négy eleme van: közszállítás, biciklizés, gyalogos forgalom, s a hierarchia legvégén az autós forgalomnak kellene lennie. Azt kellene jobban visszaszorítani. Jelen pillanatban erre nincs semmilyen politikai szándék vagy hajlandóság. Inkább az autós forgalomban vannak a fejlesztések.

Fotó: Boda L. Gergely

- Milyen más eredményre jutottatok?

- 2013-14-ben elkezdtük kikérni a baleseti statisztikákat a rendőrségtől, visszamenőleg 5 évre, és  növekvő tendenciát vettünk észre. Míg néhány évvel ezelőtt 9-10 bejelentett baleset volt egy évben Marosvásárhelyen és a környező településeken, amelyben biciklis volt érintett, tavaly ez a szám már elérte a 40-et. Itt volt a kihívás, hogy valamit tegyünk ez ellen. Egyrészt tudatosító kampányokkal, másrészt az oktatással, amelyre az ötlet megvolt. Partnereket kerestünk. Tavaly februárban felvettük a kapcsolatot a magyarországi bringaakadémiával, akiknek már öt-hat éves tapasztalatuk volt, és elhívtuk őket Marosvásárhelyre. A képzésen Csíkszereda és Székelyudvarhely is részt vett. Ezt követően leadtunk három pályázatot ebben a témában. Most itt tartunk, vannak kurzusok, folyik az oktatás.

- Az oktatás megszervezésére pályáztatok?

- Igen, ez csak az oktatásra meg a figyelemfelkeltő kampányokra van. A tudatosításnál az egyik üzenet, ami nagyon fontos volt, az, hogy Légy látható a forgalomban! Nagyon sokan bicikliznek úgy este, hogy nem viselnek láthatósági jeleket, még a törvényben kötelezően előírtakat sem. Készítettünk egy útmutató füzetecskét, amiben le van írva a tíz leggyakrabban bekövetkező baleset, amelyek zömét a közlekedési szabályok be nem tartása okozza.

Fotó: Velo Akadémia

- Milyen korosztálynak szólnak ezek a képzések?

- A Velo Akadémiánál, az oktatásnál a 14-18 éves korosztályt választottuk ki. Ez igazából nem a legideálisabb kor bringázni tanítani őket, de azért esett erre a korosztályra a választás, mert a hatályos törvények szerint 14 év fölött lehet közúton tekerni, de ehhez semmilyen felvilágosítást nem kap az ifjúság. Gond, hogy sokan nem ismerik a táblákat, a forgalmi szabályokat, de a gyakorlati tudással is problémák vannak. Nagyon sok olyan esettel találkoztunk például, hogy nem tud jelezni, vagy, ha egy kézzel kell vezesse a biciklit, akkor bizonytalanná válik, ez pedig forgalomban elég veszélyes. Elméletben a biciklisekre vonatkozó törvényeket nézzük át. A gyakorlatnál megtanítjuk, hogy hogyan induljanak el, hogyan álljanak meg, hogyan jelezzenek, ha irányt váltanak, hogyan biztosítsák be magukat, vészfékezés, váltóhasználat. A törvénykezésben benne van a bicikli kötelező felszerelése is. Úgy érezzük, hogy hiánypótló tevékenység, szükség van rá.

Fotó: Velo Akadémia

- Más városokban is tevékenykedtek. Van-e, ahol jobb a helyzet? Kolozsváron például több bicikliút van.

- Ahol nagy előrelépés történt, és sokkal többen kerékpároznak, Csíkszereda. Ez egy jó példa, de van rossz is, mert nagyon sok esetben látszatmegoldások születnek, mint például a járdára felfestett bicikliút. Hosszú távon igazából akkor születne megoldás, ha lenne politikai döntés az autósforgalom visszaszorítására – ám ez mindenképpen konfliktussal jár. A rendőrség és az önkormányzatok is tehetetlenek gyakorlatilag. Például Vásárhelyen- és nem csak itt-, körforgalmakkal próbálják gyorsabbá tenni a közlekedést. Arra koncentrálnak, hogy ne legyenek dugók, egyre szélesebbek az utak, egyre több sáv van, csakhogy ez oda vezet, hogy egyre súlyosabb balesetek történnek. Ezt mutatja a statisztika.  Mivel nem létezik egy átfogó koncepció, ilyen pontszerű megoldások születnek. Az autósok szempontjából közelítik meg a témát, az összes többi közlekedési mód ennek van alárendelve, ez pedig téves.

Fotó: Boda L. Gergely

- És mi lenne a helyes?

- Külföldön már rájöttek, hogy ez egy zsákutca, ezért próbálják összehangoltan kezelni ezt a dolgot. Szükség van arra, hogy parkolók legyenek, szükség van az utakra, szükség van a közszállításra, de szükség van az autókra is, mert az üzleteket fel kell tölteni áruval, vannak, akik városon kívül laknak, és autóval járnak be a munkahelyükre. Ezeket a dolgokat meg kell próbálni megoldani, de ez nagyon tudatos kell legyen. Addig, amíg csak az autósokat segítjük, ez örök probléma lesz. Ezért kellene azt nézni, hogy hogyan lehetne biztonságosan elbiciklizni A-ból B-be, hogyan lehet eljutni tömegközlekedéssel ugyanoda, és a lakosság tényleg csak akkor válassza az autót, ha feltétlenül szükséges. De gond van a gyalogos forgalommal is. A gyerekeket a szülők inkább beültetik az autóba, mert félnek kiengedni az utcára. Szerintem ez nem  normális állapot.  

- Több népszerűsítő programot is szerveztek. A Critical Mass-nek már gyerekkiadása is volt, de ott van a Skirtbike is. Miért fontosak az ilyen események?

- Mindegyiknek más üzenete van. A Critical Mass igazából az autósoknak szól, hogy megmutassuk, hogy a két keréken közlekedők is a forgalom részei. A biciklisek nagyon szeretik, mert biztonságosan tudnak körbekerekezni a városon, és nagyon jó hangulatú esemény. A Skirtbike elsősorban a hölgyeknek szól. Ezzel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nagyon sokan még nem úgy tekintenek a biciklire mint  közlekedési eszközre, hanem  mint  sporteszközre. S ez a fejlesztéseken is látszik, például, hogy  az erdőben alakítanak ki bicikliutat.  Ez jó, de nem tudod a mindennapokban használni, például hogy eljuss iskolába vagy a munkahelyre. A Skirtbike-kal azt próbáljuk sugallni a hölgyeknek, hogy üljenek fel a biciklire, és használják azt. A gyerekekre külön odafigyelünk, nekik ott van a Junior Critical Mass. De van több ilyen mozgalom is, például Biciklivel az iskolába vagy Biciklivel a munkahelyre.

Fotó: Boda L. Gergely

- Vannak-e hosszútávú célok?

- Hosszútávú cél mindenképpen, hogy legyenek bicikliutak, de hogy ez hogy fog megvalósulni, még egyelőre titok. Nem nagyon gyors folyamat. Bécsben például tíz év alatt növelték 2 százalékról 6-ra a bringázók arányát. Az oktatást szeretnénk minél több városban bevezetni új partnerek segítségével. Erre ősszel lesz lehetőségünk. Képzést fogunk tartani olyan szervezeteknek, akiket érdekel az oktatás. Voltunk tanulmányúton Hollandiában, Ausztriában, és láttuk az ottani modelleket. Ausztriában, ahol már 12 évtől lehet közúton biciklizni, az elméleti oktatás az iskolai tananyag része – ezt be lehetne vezetni nálunk is.

- Végezetül: bár sok még a veszély, és a feltételek sem mindenhol adottak, miért válasszuk autó helyett inkább a biciklit?

(nevet) - Erre nagyon sok érv van. Gyorsabb, nem szennyezi a környezetet, olcsó, nem kell üzemanyagot venni. Könnyebb parkolóhelyet találni. Egészséges. Ha kerékpárral megyünk dolgozni, akkor nem kell fitneszteremben izzadni: a napi 30 perces testmozgást kipipáltuk.