Bohókás, de letisztult – Lukács Ágnes dizájner munkái

Színes formák, formás színek. Játékos, bohókás, szögletes és kerek, huncut, mégis letisztult – Lukács Ágnes dizájner munkáit ilyennek látjuk laikus szemmel, de ő maga is így vall saját alkotásairól. Beszélgetésünk apropóját az újonnan megnyílt csíkszeredai Petőfi Kávéház enteriőrje adja, és az, hogy bár évek óta Bukarestben él, kézdivásárhelyi. A távolság nagy úr, de az internetnek hála, áthidalható. Facebookon „beszélgettünk”.

– Úgy hírlik, a Petőfi Kávéház az első székelyföldi munkád. Miért várattál ilyen sokat magadra?

– Ez egyszerű: soha, senki nem kért fel még otthon. Egy műépítész barátom dolgozott a csíkszeredai mozi felújításán, ő ajánlott a kávéház működtetőinek figyelmébe. Persze, ők is megtervezhették volna, de szükségét érezték egy külső dizájner munkájának, egy külső perspektívának, valakinek, aki friss ötletekkel jön. 

– Petőfihez van köze inkább a dizájnnak, vagy hozzád?

– Ez jó kérdés! Szerintem inkább hozzám, mivel, amikor bemutattam a projektet, még nem létezett sem a név, sem a téma. Minden azután alakult. Általában egyébként fordítva történik, szeretek alkalmazkodni a megrendelő elvárásaihoz, de persze csak úgy, hogy ne kelljen lemondanom a saját stílusomról sem.

 

– Nem csak helyiségeket tervezel, nem csak enteriőr dizájnnal foglalkozol: a csíkszeredai kávézóban például az általad tervezett székeken ülhetnek a vendégek. És ha már Facebook-interjú, kezdjük a vállalkozói oldalad borítóképével. Mit ábrázol? Egy madáretetőt?

– Igen, egy madáretető, amit egy nagyon kedves projektre készítettem, a neve: De-a architectura. Húsz dizájnert és műépítészt kértek fel, hogy készítsen madáretetőt a saját stílusában. A hangsúly a jótékonyságon volt, hiszen arra gyűjtöttek pénzt, hogy finanszírozhassák a műépítészeti oktatást az iskolákban. Sikerült, úgyhogy indul az architektúra nevelés, opcionális tantárgyként, 3. osztálytól. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben én is részt vehettem.  

– A formáid... Szögletesek. Pedig a nőkre azt mondják, hogy inkább kerekdedek. Vagy ez a dizájnra nem feltétlenül érvényes?

– Én nagyon egyszerű formákból építem fel a dizájnomat. Nem szeretek semmit komplikálni. Most pont ilyen hatszögeset készítettem, de volt például pöttyös is. Az nem is annyira szögletes, ugye? (mosolygó arcocskát küld) 

– Jópofák mind! Színesek, vidámak!

– Igen, ez vagyok én. Persze mindig megígérem, hogy lemondok a színekről, de eddig még nem sikerült. 

– Ez határoz meg téged. Ez nem baj. Vagy igen?

– Eddig így alakult, de lehet, hogy beleunok egy idő után. Alapvetően szeretek kísérletezni. 

– Ha a lakásunk valamilyen zugának dizájnjára gondolunk, mi az alapvető irányvonal? Mi a divat?

– Az otthonok kapcsán nagyon szorosak a keretek, amiket a megrendelők szabnak, nehéz alkalmazkodni mindenkinek a stílusához, és ez nem kihívás számomra. 

– Unalmasnak tartod?

– Nagyon. Persze, terveztem már otthont is. Mindig a megrendelők figyelmébe ajánlom az eklektikus stílust, ahol tudunk játszani például régi és új bútordarabokkal, ahol alapvetően a natúr anyagok játszanak főszerepet, és csupán 10–20% a szín, amit a textilek bevonása révén lehet elérni. Ilyen esetben, ha valamin szeretnél változtatni, mert meguntad, akkor egyszerű dolgod van: lecseréled a textileket, a párnákat, sötétítőket, drapériákat, és minden megváltozik. 

Színek és szögletes formák: ez jött be most Lukács Ágnesnek

– Mi ihlet meg? Úgy értem, ha bemész egy üres helyiségbe, hogyan találod ki, miként kell annak kinéznie?

– Kialakítottam egy rendszert: mivel nem az én helyem, szükségem van a megrendelők ízlésvilágának a megismerésére. Ez mostanában úgy történik, hogy létrehozok egy titkosított falat a pinterest.com-on, ahová a megrendelők fényképeket helyezhetnek el – én ezekből már látom, hogy mi tetszik nekik, majd megbeszéljük, hogy ezek alapján mi lenne az általam javasolt irányvonal. Miután ez kész van, megbeszéljük: nagyon hamar kiderül, milyen színek, anyagok tetszenek nekik. Ebből aztán én megpróbálok összeállítani egy koncepciót, de soha nem erőszakolok rá senkire semmit, mindig meghallgatom a megrendelőt is. A legjobb, és a legritkább is, amikor a megrendelő rám bízza az arculatot: ez történt a Petőfi Kávéháznál is. 

– Ha a Nőileg magazin kávézóját kellene megtervezned, az milyen lenne?

– Hűha! Készítsek egy pinterest-es titkos falat? (mosolyog)

– Megpróbálnék valami teljesen új dolgot készíteni, hogy senki ne ismerjen rá a stílusomra. Hiszen, mivel a Nőileg minden nőhöz szól, a kávézó stílusa is nagyon változatos kellene hogy legyen. Nem? 

– Igen...

– Így mindenki találna legalább egy részletet, ami tetszik neki. Persze, nehéz mindekinek a kedvében járni, és az átlag kávézókban is sokféle ember megfordul. Éppen ezért, kell léteznie valaminek, ami modern, de régi és ismerős is, ugyanakkor a jövőbe tekint. Szerintem ezért nagyszerű az eklektikus stílus: kitartó, időtálló. Úgyhogy a Nőileg kávézója eklektikus stílusú lenne, ami minden nőnek tetszik. Szerintem hamar meggyőznélek! 

 Fotó: Mihály László

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. májusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>