Bor, mámor, Székelyföld -

Az elmúlt években látványosan megnőtt a borestek, borvacsorák, borkóstolók száma, és egyre gyakoribb a nagyobb rendezvényeken a borudvarok, borutcák jelenléte Székelyföldön és Erdélyben egyaránt. Vajon ennek fényében kijelenthető-e, hogy mindezzel arányosan nőtt a borismerők és igényes borfogyasztók száma régiónkban? Nagy Györggyel, a székelyudvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem, valamint a BigWine borkereskedés vezetőjével beszélgettünk borokról és borivókról.

– Honnan ered a borok iránti vonzalmad?

– Leginkább szakmai okai vannak, ugyanis a vendéglátásba gyakorlatilag beleszülettem, a családi vállalkozást folytattam. Így találkoztam a borral és a borismerettel. Hogyha csak abból indulunk ki, hogy az idén 25 éves a Gondűző, azaz pont a változások után kezdtük el ezt a vállalkozást, fontos volt már akkor, fiatalon, hogy a kommunizmus ideje alatt keletkezett űrt be tudjuk tölteni. Erre tudatosan figyeltem már a kezdetek óta. Akkoriban rengeteget olvastam, és már akkor rá kellett jönnöm arra, hogy a kelet-európai bortrendek teljesen különböznek a „nagyvilág” borászati szokásaitól. Ezen már a kezdetektől fogva borismereti rendezvényekkel, borkóstolókkal próbálunk változtatni. Az első borkóstoló a Gondűzőben a kétezres évek elején volt. Akkor külföldről hazaköltözött, vállalkozó szellemű fiatalok, sommelier-k szolgáltak információkkal, és ők segítettek. Akkoriban ugyanakkor már megjelentek a külföldi pincészetek és borkészítők, akik nyitottak voltak az együttműködésre a vendéglátó egységekkel, és az is fontos, hogy a hazai bortermelők is kezdtek külföldi módszereket használni. Nagyon nehéz munka és nagyon nehéz folyamat még mindig, mert hogyha belegondolunk, ötven év beidegződéseit kell megváltoztatni. Szerencsére ebben a folyamatban nem vagyunk egyedül, ugyanis rengeteg borászat és borkereskedés van, amellyel ezt a munkát közösen végezzük.

Baráti kapcsolatok kellettek a borismerethez/ Fotó: Lender Zsolt

– Tehát elmondhatjuk, hogy szakmai alapokon nyugszik a borászattal való találkozásod?

– Mindig érzelmi alapon hozok döntéseket, és a borismerethez, borszeretethez is baráti kapcsolatok vezettek. Itt megemlíteném a Tiffán Zsolttal való találkozást, ami meghatározó volt a folyamatban, amellyel elindítottam a borkereskedést is.

– Kijelenthetjük azt, hogy Erdélyben, sőt Székelyföldön egyre több az igényes borfogyasztó?

– Egyértelműen. Az a folyamat, amiről az előzőekben beszéltem, még mindig tart, de hozott már eredményeket: egyre több az igényes borfogyasztó, egyre többen értik a borokat. Ez furán hangozhat, de tudjuk azt, hogy vannak könnyen érthető borok, és vannak azok, amelyek túl vannak dolgozva, amelyeknél meg kell találni a titkokat, a rejtelmeket, amelyeket beletesz a borász. Ars poeticáról beszélünk. Egy gyakorlott borfogyasztó ezeket mind érzi, a termesztési folyamatot, az érlelési folyamatot, a barrique-olást, az üzenetet és a többit.

– Itt két világ van: a borászok világa, amelyet sokszor oly nehéz átlátni, és a felhasználók világa, akik jó bort szeretnének inni. A kettő között helyezkedtek el ti, borkedvelők, borértők, borkereskedők, akik a két nyelvet közel hozzátok egymáshoz. Mesélj erről!

– Ez a cél, hogy megértessük egymással a két világot. A borászok legnagyobb része a borkedvelőknek készíti a borát. Nekünk az a szerepünk, hogy a megfelelő bor eljusson a megfelelő fogyasztóhoz. Olyan ez, mint az irodalomban: a megfelelő mű mindig megtalálja az olvasóját. Hogyha már itt tartunk, hadd említsük meg, hogy bor és irodalom évezredek óta szoros kapcsolatban áll egymással, de erre később szeretnék részletesebben kitérni.

– Beszélhetünk-e székelyföldi bortrendekről?

– Borkedvelői trendekről tudunk beszélni. Minden borrégiónak megvan egy saját ízlésvilága. Ezeket kell elsősorban alakítani és nevelni. Jó irányba haladunk Székelyföldön (nevet). Van már egy jelentős réteg, amely megértette, mit jelent a minőségi bor. Ez mindannak ellenére, hogy a székely ember kevésbé találkozott a múltban a szőlőtermékkel, a borral, és ennek tudható be az, hogy időigényesebb az a folyamat, hogy kialakulhasson egy általános borászati kultúra. Fontos megjegyezni, hogy nálunk a házi párlatok, pálinkák, sörök a jelenlegi statisztikákat vezetik, de a borfogyasztók létszáma nagy iramban nő. Hál’ Istennek most már trendi bort fogyasztani Székelyföldön.

– Hogyha bort ajánlasz, milyen különbséggel teszed a női vendégeknek és a férfi vendégeknek? Vannak nőies és férfias borok? Létezik még ez a sztereotípia?

– Nem létezik. Soha nem teszek különbséget nemek között. Nem a nemiség határozza meg a borfogyasztást, hanem az egyéniség. Ami pedig a nőket illeti, rendkívül sok borértő, borszakértő, borismerő hölgy vendégünk, barátunk van, akinek rendkívüli ízlésvilága van. Leszámolhatunk a „nőknek rosé, édes, vörös…” általános nézettel. Ugyanez érvényes egyébként más sztereotípiákra is, mint például a „fehér hússal fehéret, vörös hússal vöröst kell inni”. Ezek a trendek már régen nem érvényesek.

Nem létezik nőies és férfias bor. Hogy kihez mi illik, egyéniségfüggő...

Kísérletezni kell bátran, és ez nemcsak a borértőkre érvényes, hanem mindenkire, aki meg szeretne ismerni nagyszerű borokat. Sőt, célom, hogy elérjünk ahhoz a közönséghez, amely vágyik a jó borokra, de idegen számára a borkultúra. A jó bor mindenkit egyformán megillet.

– Melyek azok az események, amelyek segítenek közelebb kerülni a borkultúrához anélkül, hogy az egésznek kereskedelmi jellege legyen?

– A borkóstoló esteknek rendkívül fontos szerepe volt a múltban is, és úgy gondolom, hogy ez nem fog változni. Ugyanakkor ott vannak a különböző fesztiválok, amelyeken egyre nagyobb teret kapnak a borudvarok, borünnepek. Ezeken fontos, hogy jelen legyünk, és ismertessük a vidék és a világ borait. Mi a Gondűzőben egész évben szervezünk boresteket, borkóstolókat, amelyek idén nyártól bőven át lesznek itatva irodalommal. Fontos, hogy nagyszerű borászok bemutatója mellett olyan értékeket kössünk ezekhez az eseményekhez, amelyek időtállóan hozzákötik a fogyasztót a borhoz. Mindebben a BigWine partnerei és borászai is nagyon nagy segítséget nyújtanak, mert amint már említettem, fontos a pontos ismertető a jó borokhoz. Ami nagyon megnyugtató, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akik hirdetik és ismertetik a jó borokat, hanem Erdély-szerte most egyre több az olyan borászat és borkereskedő, aki hangsúlyt fektet a nevelő jellegre. Amit még szerencsésebbnek tartok, hogy a kommunikáció köztünk egyre jobb, aminek a jövőben majd még fontosabb szerepe lesz.

Mindenképp kijelenthetjük, hogy manapság jó bort, ízlésnek megfelelő bort vásárolni nagyon könnyű.

– Már online is megvásárolhatók a termékek.

– Hogyha nem vagy jelen online, nem létezel. Ugyanakkor fontos, hogy mindaz, amiről mindeddig beszéltünk, ne veszítse el a jellegét, ne legyen csupán biznisz. Az online jelenlét számunkra csupán egy eszköz, amely segítségével villámgyorsan eljuttathatjuk a terméket a vásárlóhoz minden garanciát vállalva, beleértve a cseregaranciát. A BigWine-t csak így tudom elképzelni. Ugyanakkor nagyszerű teret biztosít, hogy a romániai borkereskedelembe behozhassuk a külföldi borokat, és elérhetővé tegyük őket bármikor.

– Van kedvenc borod?

– Minden hangulatomhoz van kedvenc borom (nevet). Mindig a hangulatom határozza meg, hogy milyen bort iszok. Rengeteg boros eseményen, borkóstolón veszek részt, és gyakran látogatok meg pincészeteket. Ezek az alkalmak többnyire kielégítik az igényeimet. Otthon ritkábban kerül bor az asztalra. De hogyha neked kellene most egy jó bort ajánljak, figyelembe véve az ablakon beáramló napfényt, kérdés nélkül egy Etyeki Sauvignon Blancot vagy Tokaj Hétszőlő – Furmint Selectiont ajánlanék. Ezekkel nem foghatok mellé. Hogyha pedig húzod a szád, akkor bármikor jöhet egy jó Etyeki White, egy könnyen értelmezhető, nyári bor, akár szódával is, és máris innád a jó magyar fröccsöt.  

Borral kapcsolatos eseményekről a BigWine és a Gondűző honlapján, közösségi felületein értesülhetnek. 

 Cikkünk hirdetés-célú, nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júniusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>