Cool-túra: gyermekkel vagy nélküle?

Veled is megesett már, hogy önfeledten élveztél volna egy komolyzenei koncertet, egy csendes színházi előadást vagy egy halk könyvbemutatót, de a rohangáló és/vagy hangoskodó kisgyerekek miatt élvezhetetlenné vált a produkció? Bosszantó? Ha kulturált felnőtt vagy, ne cipeld magaddal apró csemetédet!

Hirdetés

A kézdivásárhelyi Szentgyörgyi-gyerekek példaképnek számítanak sokak szemében: az öt és féléves Petit, a hamarosan négyéves Danit és az alig másfél éves Fannit gyakran látni kulturális rendezvényeken, nemcsak roppant cukin, de mintaszerű fegyelmezetten is. A Kovászna megyei kisvárosban sokan csodálják, milyen szépen viselkedik minden alkalommal a három kisgyerek. „Első perctől vittük őket különböző kulturális rendezvényekre, értem ezalatt a kb. egyéves kort, amikor márérdekelheti őket egy-egy gyerekeknek szóló koncert”- meséli az édesanyjuk, Szentgyörgyi Noémi Erzsébet. „Ha nem voltunk biztosak benne,hogy nekik való, előre megkérdeztük, mennyit fog tartani, mennyire lehet érdekes kisgyerekeknek” – teszi hozzá a családanya. „A legkisebbet ritkábban visszük, hiszen az ő figyelmét egyelőre nehezebb lekötni. De a fiúk nagyon szeretik nézni a néptáncot, koncerteken szépen, csendben ülnek végig. Természetesen nem várjuk meg soha, hogy egy rendezvény főszereplőivé váljanak, ha probléma adódik, diszkréten kijövünk” – mondja Noémi. „Ha meg nem nekik való egy esemény, például egy színházi előadás, akkor kettesben megyünk a férjemmel. Illetve mostanában már hármasban a pocaklakóval, idejében megkezdve az ő kulturális nevelését is” – pontosít mosolyogva Noémi.

Fotó: Ürmösi Levente Mihály

Nem gyerekellenesség, kímélet

Sajnos azonban nem minden szülő követi Szentgyörgyiék jó példáját... Baráti társaságban, kocsmaasztalnál vagy az on-line térben sokakból hamar előbukkan az érzékenység, ha valaki tabudöngető témát dob fel. Mert nem illik kritizálni a gyalogosokat, a papokat, a kisgyerekes szülőket. Lászlónak egy évvel ezelőtt éppen utóbbi miatt „ugrottak neki” harcias anyukák, amikor egy akusztikus hangszeres előadáson hangoskodó gyerekek miatt tett - finoman - bíráló megjegyzést. Nem a gyerekeket szidta, hanem a jóérzés nélküli szülőket: akik nincsenek tekintettel a közönségre, és akiket csupán saját kultúrszomjuk és kisgyerekük felhőtlen percei érdekelnek. László véleménye azóta sem változott: szerinte nincs rendben az, hogy a gyerek csináljon az előadáson, amit akar, miközben a szülő csak a műsorra figyel. Ha a gyereket nem érdekli a performansz - teljesen érthető módon - ,játszani, szaladgálni, hangoskodni kezd, s a közönségből általában senki sem akad, aki rendre intené a szülőt. „Ha nincs gyerekbarát helyiség, játszóház, akkor bizonyos eseményeken nincs helye az apróságoknak. És nem gyerekellenességből, hanem éppen kíméletből: mind a szemünk fényével, mind pedig másokkal szemben” – magyarázza László.

De akkor mikor?

„Általában hétéves kortól szoktuk ajánlani az esti színházi előadásokat, persze szülői felügyelettel. De igazából az a legjobb, ha a gyerekek a nekik készített mesejátékokra jönnek délelőtt” – mondja Szilágyi Nóra, a Csíki Játékszín közönségszervezője. „Előadás- és gyerekfüggőis, hogy adott kiskorúnak való egy produkció, vagy sem. A szülőnek kell eldöntenie, hogy jó-e a csemetéjének, ha elviszi egy Édes Annára, egy Hamletre, vagy esetleg elveszi a kedvét is a színháztól.  Egyébként én 13-14 éves kortól ajánlanám a felnőtt előadásokat” – teszi hozzá Nóra. A koncertlátogatást is 14 éven felülieknek javasolja a közönségszervező, ezalól természetesen kivételt képeznek a gyerekkoncertek.  „Sok függ a helyszíntől is, hogy szabadtéri vagy kisebb, zárt teremben zajló koncertről van-e szó. De minden esetben a szülőnek kell utánanéznie, és eldöntenie, hogy mire viheti el a gyerekét, és ha viszi, a legfontosabb, hogy előre vagy akár az úton készítse fel, hogy mit fog látni, és hogyan kell viselkedni” – tanácsolja Nóra.

Fotó: Mihály László

Fesztiválozzon a gyermek?

„A Csíki Jazzfesztivál egyebek mellett arról is híres, hogy családias hangulatú, amiből egyértelműen következhet(ne), hog a kicsiknek is ott a helye. Ez eleinte működött is. A nemzetközi fesztivál fellépői is élvezték, hogy ott ülnek az apróságok a szülők mellett, a fűben, s kedvenc játékaikkal csendben játszva vagy épp táncikálva magukba szívják a dzsesszt. Ám néhány év után túlságosan szabadjára engedték a piciket, és felháborodás lett belőle a fellépők és a támogatók részéről is” – meséli Szilágyi Nóra, aki a fesztivál főszervezője is. „Soha nem a gyerekek a hibásak az ilyen helyzetekben. Ha a szülő megengedi, hogy bemásszon a színpad alá, a vezetékek közé, ahol életveszélyben is lehet, vagy hagyja, hogy felmásszon a színpadra, hangosan visítozva szaladgáljon a nézők között, nem közli vele előre, hogy nem játszótérre jöttek, hanem ez egy nyitott koncertterem, ahol úgy is kell viselkedni, akkor annak a gyereknek nincs honnan ezt tudnia. Így aztán egyik évben drasztikus lépésre szántuk el magunkat: kitiltottuk a 10 év alatti gyerekeket (a sajátommal együtt, megjegyzem). Ebből természetesen kisebb botrány és sértődés lett, de muszáj volt megtennünk. Énekesként engem is zavar, ha beleordítanak a zenénkbe. Aztán utána feloldottuk a tilalmat, de azok a szülők már nem jöttek el dacból sem” – emlékszik vissza Nóra. „Bármennyire is fájdalmas volt ez a lépés mindenkinek, mégis hatott. Tavaly már egyetlen lurkótsem kellett kiszedni a színpad alól, és nem kellett egyetlen szülőt sem megszólítani, felhívni a figyelmét a csemetéjére. Igaz, kialakítottunk egy interaktív gyermekmegőrzőt, külön teret rendeztünk be játékokkal, foglalkozásokkal, óvónői felügyelettel. Délelőtt zenés programot szerveztünk a kicsiknek, úgyhogy azt hiszem, minden a helyére került, igaz, hét év kellett ehhez” – teszi hozzá a fesztiválszervező. 

Tanítsd a csendet!

Nóra mesével és sok beszélgetéssel szoktatja ötéves kisfiát a hasonló rendezvényekhez. „El kell nekik mondani, hogy mennyire fontosak a zenében a csendek, ugyanakkor el kell mesélni nekik, hogy azok az emberek ott a színpadon mennyit tanulhattak és dolgozhattak gyerekkoruktól kezdődően azért, hogy most át tudják adni a nézőknek azt az ajándékot, amit hoztak, és ezt csak úgy tudják, ha megtiszteljük őket a figyelmünkkel, a csenddel. Ezt egyébként nagyon sok felnőttnek is el kellene magyarázni” – teszi hozzá. „Igazából csendre nem tudjuk őket szoktatni, hanem csak figyelemre, az egymásra figyelésre, hogy érezzék, mikor van szükség a csendre.” A fesztiválszervező azt tanácsolja, az első zavaró hangoknál hagyjuk el a termet, ha nem bírunk a gyerekkel. Néhányszor azonban ő is szégyenkezett már a fia miatt - vallja be az édesanya -, de tudatosan a sor szélére vagy leghátra ülnek, hogy ne kelljen sok embert megzavarniuk, ha elhagyják a termet. „Ahogy időben elmondod, hogy miért nem szabad kiszaladni az útra, úgy azt is el kell mondani, hogy mit nem szabad tenni koncerten, előadáson. Aztán már csak egy jó pedagógus kell, aki elviszi a gyerekeket csoportosan ilyen helyekre, mert együtt tanulják meg a legkönnyebben” – összegzi véleményét a közönségszervező. 

Fotó: Mihály László

Egységes recept nincs arra, hogy templomba, könyvbemutatóra vagy kiállításmegnyitóra mikortól vihető afiunk-lányunk, nem fogja hónapra pontosan megmondani sem nagymama, sem pszichológus, sem óvónő, hiszen személyiség- és helyszínfüggő is. Mi sem ettünk (még) zajongó kölköt egyetlen kulturális eseményen sem, de hangsúlyozottan javasoljuk minden szülőnek: érdeklődjék - és kétszer is gondolják meg, hogy az adott rendezvény gyermekeiknek való-e. S ha a válasz inkább nem, hagyják otthon a kicsiket! Ettől nem rossz, hanem kulturált szülők lesznek.