Dadus a bőröndben

Az a bizonyos tíz nap egy évben, amelyért már hónapokkal előtte sóvárgunk: családi nyaralás a neve. Mindenki várja... Vagy mégsem? Kisgyermekesek örök kérdése, hogy az igazi szabadság-e ez, vagy csupán a hétköznapok forgatókönyve egy más helyszínen. Ebben a dilemmában segíthet egy pesztra, hacsak nem épp ő a feszültségkeltő elem.

 Millió családi képlet létezik, így sablonokról kár lenne beszélni. Nem biztos, hogy a barátnő irtó kedves anyósa beleillene abba a helyzetbe, ahogyan mi családilag berendezkedtünk, sőt arra sincs garancia, hogy nyugodtan indulnék el a tengerpartra férjestől – a jó ajánlások mellett sem – a segítőkész, de pimaszul fiatal és csinos dadussal. Míg a komáék remekül kijönnek a gyermekeik nagyszüleivel, és minden családi nyaralásra magukkal viszik nagyit, nálunk ez szóba sem jöhet. Tanulságos lehet minden ilyen történet, ezért bemutatunk néhány olyan esetet, amikor a fiatal szülők dadusos nyaralást választottak. Vagy nem.

Amikor csorbul a család intimitása?

A mindenhol jó, de legjobb otthon mondás mintájára válaszolta a nyaralásról hazatért egygyerekes apuka, Dávid a feleségének, Kittinek, hogy jól telt a közös kirándulás, de mégis az a legjobb, ha csak hárman vannak: anya, apa és a kislányuk. Ez volt az első olyan családi kiruccanás, ahova a fiatal dadust is magukkal vitték. Ehhez képest az anyuka megismételné még ilyen forgatókönyv szerint is a nyaralást. „Másképp szemléljük a dolgokat, nekem ugyanis valóban közeli barátnőm lett a dadus, akivel szívesen osztom meg a nyaralási élményeket. A kettejük (szerk. megj.: férj és dadus) viszonya meg nem ennyire mély” – magyarázza a nő. Kitti szerencsésnek érzi azt a kapcsolatot, amit sikerült kislánya dadusával kialakítania. Azt a segítséget, amit a lány nyújtott a kisgyerekes családnak, viszonozni akarták a szülők. „Már fél éve volt a mindennapjaink és a család része a dadus – akit nagyon szeretünk –, amikor arra gondoltunk, hogy megajándékozzuk egy horvátországi nyaralással” – meséli.

Ez a döntés minimális újdonságot hozott a programjukban: a betervezett gépjárművel mentek, illetve apartmant foglaltak, amit egyébként is választottak volna. Gyakorlatilag semmi nem változott az út alatt – véli az anyuka –, mindössze egy személlyel több ült az autóban. Mivel a fiatal szülőpár imád a kicsivel lenni, játszani, szórakoztatni, a nyaralás ideje alatt inkább a kislány altatása idején kérték a dadus segítségét. A délutáni szieszta idején, illetve kétszer a lány által felajánlott éjszakai gyerekfelügyeletnek köszönhetően Dávidnak és Kittinek lehetősége volt mi-időt is beiktatni a programba. „A közös nyaralásnak szinte kizárólag pozitív hozadékai voltak. Egyetlen alkalommal, egy feszültebb pillanatban éreztük, hogy talán nincs rendben a dadus jelenléte. De fontos, hogy ha időközben barátság is kialakul egy ilyen személlyel, mint a mi esetünkben, akkor még az ilyen jellegű, zűrösebb történeteket is megbírja az együttlét” – vonja le a tanulságot a fiatal anyuka.

Amikor a szupernagyizás már sok?

Dávidnál valamivel érzékenyebben érinti Zoltánt a pesztra, történetesen saját édesanyja jelenléte családja nyaralásán. Igazából eddig ennek csak a gondolatával játszott el a fiatal apuka és párja, Emese, de a közös, egyhetes mamás kirándulás ötletét hamar elvetették. „Nem igaz az, hogy egy hétvége erejéig vagy egy egynapos nagyszülős családi programon nem szeretünk részt venni, de a nyaralást gyerekes barátainkkal tervezzük mindig” – mondja a fiatal apuka, akit, úgy tűnik, emiatt többször kérdőre vontak a szülei, mert rosszulesik nekik, hogy évről évre nélkülük mennek a gyermekekkel nyaralni. Zoltán úgy emlékszik, gyerekként szülei is barátaikkal és azok családjával nyaraltak közösen, ahogyan most ő is teszi. A kortársakkal. Emese hasonlóan érez e téma kapcsán, sem a saját, sem a férje szüleit nem szeretné megkérni, hogy a nyaralás idején vigyázzanak az unokákra. „Többször kellemetlenül éreztem magam, amiért valamelyik nagyszülő nem ismerte fel ezeket a generációs különbségeket.

A néha jelentkező fojtó szeretet, a túlaggódás és a szupernagyizás miatt gondolom úgy, hogy a családi béke megőrzéséért jobb, ha külön nyaralunk” – osztja meg véleményét. Zoltánék egyébként remekül megszervezik a nyári programjukat, időben kiválasztják az úti célt, és elsődleges szempont, hogy a baráti körrel egyeztetett időpontban utazzanak. Ritkán mennek csak magukra, felnőttnek, gyermeknek egyaránt hiányzik a társaság – erre a következtetésre jutottak. Nyaraláskor mindig több család verbuválódik össze, így a pesztraügy is magától megoldódik: a gyerekek többnyire egykorúak, a játszás, az evés, a szieszta közösen zajlik. „A lányok is annyira megszokták már ezt a rutint, hogy indulás előtt mindig megkérdik, ki lesz még ott a gyerekek közül. Ettől függetlenül persze akkor is nagyon boldogak, ha nagymamás programra készülünk” – mondja barátsággal és hálával az anyuka.

Amikor mama alkalmazkodik?

Emmáék igazán különleges helyzetben vannak, mert azon túl, hogy reggelente eggyel több személy toporgott a szállodaszoba fürdője előtt, mint egyébként szokott, semmi más negatívumot nem tudnak említeni a nagyis nyaralás kapcsán. Ezt is csak a poén kedvéért említi a fiatal anyuka. „Bár tudom, hogy majdnem mindenki elfogult az anyukájával szemben, az enyém tényleg nem az anyósviccek ihletője. Ha nem is egyeznek az elveink, és eltérő véleményen vagyunk, azért ő tiszteletben tartja döntéseinket, nem próbálja ránk sózni a generációról generációra szálló szokásokat és tapasztalatokat, emiatt nincs szükség kompromisszumra, hiszen ha jól, ha rosszul csináljuk, az csak a mi dolgunk. Véleményeket meghallgatunk, de a döntést a saját meggyőződésünk alapján hozzuk” – mesél az édesanyjával és gyermekei nagymamájával való kapcsolatról Emma. Az említettek a közös nyaralásra is érvényesek: mama alkalmazkodik a család programjához és szokásaihoz. Hozzáteszi viccesen, hogy persze ez nem jelenti azt, hogy ezeken a közös alkalmakon spártai program, étrend és életvitel van. Mindannyiukra egy jó adag lazaság és rugalmasság jellemző. Nyilván ehhez még az is szükséges, hogy a fiatalos nagymama és a veje is elfogadja egymást.

Emma és István a legelső gyerekes kirándulás alkalmával eldöntötte, hogy legközelebb visznek segítséget, ha pihenni is szeretnének, és nem csak a helyváltoztatás a cél. A nagymama a legjobb választásuk volt, hiszen mivel távol él tőlük, minden percet kihasznált, amit az unokáival tölthetett, bohóckodott nekik, altatott, vigasztalt és felvágta katonákra a reggeli vajas kenyeret. Óriási feltöltődés ez nagyinak, miközben a fiatal szülők számára a legnagyobb pozitívum az volt, hogy jutott idő a házastársi időtöltésre, amíg mama őrizte a kicsik álmát. Ezek után csak egy következtetést vont le Emma: „A jövőben is szívesen megyünk együtt nyaralni.”

Fotó: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>