Daniel- kastély: szálló és kulturális érték

Háromszék méltán mondhatja magáról, hogy kastélyok, kúriák, udvarházak földje. A hazai román sajtóban is egyre ismertebb e térség ebből a szempontból, hiszen gyakran kerül fókuszba Charles brit trónörökös látogatásai kapcsán. Az egykori nemesi családok rezidenciái közül ismét kiemelhető egy, amely megújulva, de a múltat megtartva bizonyítja: Kelet-Európának, Erdélynek ebben a sarkában is születtek figyelemreméltó építmények, művészeti értékek, amelyek méltóak a továbbélésre.

Olaszteleken járunk, a kis erdővidéki, ízig-vérig székely falu központjában áll a Daniel- kastély. Az ősi székely primor család „főkastélya” a szomszédos Vargyason van, ide az egyik ág telepedett át, és építette fel hajlékát. Pár évvel ezelőtt az épület sorsára hagyottan állt, ma pedig már jövője van, egy fiatal székelyföldi származású házaspárnak köszönhetően, akik megvásárolták, és életet leheltek a falakba.

A feleség, Rácz Lilla kalauzol bennünket az épületben, amely tavaly augusztus óta kastélyszállóként várja a vendégeket. A főút felőli homlokzaton egyből megragadja a szemet a homokkőből faragott díszes címer, amelyen megjelenik a Daniel-család jelképe, az átlőtt nyakú hattyú. Ez a motívum végigvonul a teljesen felújított épület számos terén, például az üvegajtókon is.

Kapu a Daniel-jelképpel

A vaskos falak mögött letisztult formavilágú, az értő kezekkel végzett restaurálás nyomán régi fényükben előbukkanó beugrókat, boltíveket, rejtélyes ablaknyílásokat szervesen magukba illesztő terek fogadnak: nyolc igényesen kialakított szoba, közös helyiségek, amelyek modern hangvételben értelmezik át a múltat, az „egykor-szépet”.

Kedvencünk lett a Kapubehajtó-szoba. A boltívek is láttatják, amit Lilla mesél: egészen 1884-ig itt hajtottak be a lovas kocsik a kastély belső udvarába. A mai kandalló helyén egykor akár az a tűzhely is állhatott, ahol a Danielek kocsisa melegedett…

A verandán a házigazdával

„Mindent próbáltunk megőrizni, átmenteni a mába” – mondja a kastély mai úrnője. Az eredeti bútorzat elveszett, ezért a berendezésen sokat törték a fejüket, hogy az épület 350 éves történelméből melyik korszakot válasszák ki. Több belsőépítésszel is konzultáltak, majd a sepsiszentgyörgyi Damokos Csaba kapott szabad kezet a belső terek kialakításához. Az ő ötlete volt, hogy a felújítás során felszabadult sok hasított cserefa deszkát használják a bútorok, berendezési tárgyak kiinduló pontjául, alapanyagául, mert régi és autentikus, hiszen éppen onnan való. Ezt a faanyagot kombinálták korszerű, mai anyagokkal, csiszolt kővel, rézzel, üveggel, és születtek meg az egyedi, egyszerű és mégis nemes megjelenésű asztalok, szekrények, polcok, tükrök, ágyak és székek. A belső terek kialakításánál fő szempont volt a kimondottan helyi, természetes anyagok használata. Minden szobánál a fő irányvonal ugyanaz, de mindenik mégis egy picit más, van saját egyénisége. Maga az elnevezés hangulatot teremt, amelyet a berendezés még jobban aláhúz, kiemel.

Indulnánk tovább, de a talpunk alatt megjelenő átlátszó padozat megállásra késztet. Az üveg alatt kis „múzeum”: a felújítás során előkerült régi kőfaragvány-, illetve cseréptöredékek kaptak itt helyet.

Régiségek a talpunk alatt

Belépünk a Rejtélyek szobájába, vagy inkább lakosztályába. Itt a ma fürdőszobaként funkcionáló kis boltozatos tér gyakorlatilag nem létezett: a felújítás, falkutatás során derült ki, hogy ott valaminek mégis lennie kell, és kibontották a falat. A szakemberek sem tudják, hogy mi lehetett ennek a beugrónak a szerepe, mindössze annyi biztos, hogy itt találkozik a két épületszárny… Rejtély. Akárcsak a lakosztály két szobája közötti kis rácsos ablak szerepe…

Van Erdővidéki-lak névre hallgató szoba is, amely mellett a burkolatlanul hagyott kőfalakkal, zöld márványban pompázó fürdőszoba természetesen a Vargyas-szoros nevet kapta.

Hattyús szoba

Az emeleten „úriasabbak a szobák” – fogalmaz Lilla, bizonyára egykor is itt voltak a nemesi család lakosztályai. A hattyús lakosztály a már szinte fejedelmi, baldachinos ágyával, a bordó textíliákkal lenyűgöző. A kastély arcát leginkább meghatározó építtetőknek, Daniel Mihálynak és Haller Juditnak állít emléket a következő ikerszoba. „A férfi katonaember volt, elég sokat volt távol otthonról, a helyiség férfiasabb, a katonazöld színek dominálnak, ugyanakkor mégis barátságos, a hazatérő férjnek az otthon kényelmét nyújtja” – önti szavakba Lilla a helyiség hangulatát, majd átlépünk az „asszonyházba”. Haller Judit talpraesett, kemény nő lehetett, aki férje távollétében igazgatta a birtokot, az építkezést. Szobája ezt a jellemet próbálja megjeleníteni. Játék a tükrökkel – jutott eszembe ebben a lakosztályban, ahol láttunk még egy csodát: a mozaikkal kirakott kádat.

Itt meséli el Lilla, hogy a belső terek tervezésekor ő maga inkább a hangulatokat fogalmazta meg, férjének pedig mindegyre volt egy-egy nagy, merész ötlete, a designer simította egybe ezeket.

A Konstantinápoly- szoba felé az évszázados, boltíves pince fölött megyünk át – és a padlóba helyezett üvegnek köszönhetően látjuk is, ami alattunk van!

Konstantinápoly-szoba

Hogy miért kapta ezt a nevet ez a szoba? Mert itt található az egyik legépebben megmaradt és témájában már be is azonosított falkép. A jelenetet Fehér János művészettörténész az Erdélyi Fejedelemség portai adójának a török császár előtt való bemutatásaként értelmezte, ahol Daniel Mihály volt a főkövet.

Az al secco technikával, azaz száraz felületre való festéssel valamikor 1680 körül készült falképek az egykor az emelet jó részét elfoglaló nagyterem falait díszítették. Jóval később, az 1880-as évek végén osztották fel a teret, és meszelték le ezeket. Érdekes, hogy a faluban tudtak arról, hogy festett alakok rejtőznek a vakolat alatt… „A falfestményeknek családi gesta jellegük van, a Daniel család társadalmi, politikai felemelkedésének történetét mesélik el” – mondja Lilla, majd mosolyogva teszi hozzá: „a Facebook 17. századi megfelelője a képsor, a Danielek posztolták, azaz megfestették, amit meg akartak mutatni másoknak a reprezentációs helyiség falain.”

Szóval egészen romantikus, ódon hatást kelt a több száz éves festmények alatt elhelyezett ágy és maga az egész szoba, a töredékességükben is imponáló falképeknek köszönhetően.

Az ebédlő-étterem és a folyosó falain is látható belőlük néhány. Mindenik értelmét még nem ismerik, de zajlik a megfejtési folyamat, egy nemrég a Norvég Alapnál elnyert pályázatnak köszönhetően. Itt jegyezzük meg, hogy a kastély A-kategóriás műemlék, ami azt jelenti, hogy a felújítás során alapos művészettörténeti kutatáson, régészeti feltáráson kellett átesnie. A falképek értelmezésével Fehér János művészettörténész foglalkozik, a feltárást-restaurálást Tüzes István és csapata, majd Czimbalmos Attila és csapata végezte el.

Sétálva a kastélyban, feltűnik, hogy jellegzetes minta jelenik meg az ajtókon, a padlón, de még a kert elrendezésében is. Lilla felvilágosít, hogy ez a motívum található a Danielekhez köthető néhány fennmaradt régi ajtón, faragványon (pl. a templomban a Danielek székén), és ezt emelték át a mába.

Még sétálunk az épületben, megcsodáljuk a szellős verandát, majd kiderül, hogy a földszinten található fakádas szoba az egyik legnépszerűbb az interneten foglalók körében. Lemegyünk a boltozatos pincébe, ami közös térként funkcionál. Közben elmeséli Lilla, hogy bukaresti életüket cserélték fel a kastélyvásárlással, ami most hobbi és megélhetés is számukra.

Az IT-szakember és marketinges házaspár már rég gondolkodott azon, hogy ha hazajönnek, turizmusban szeretnének dolgozni. A Kúriák földje – Háromszék című könyvvel a kezükben kezdték felfedezni a környéket, rátaláltak az olaszteleki kastélyra, és majdnem akkor bukkantak a hirdetésre is, miszerint az épület eladó. Onnantól kezdve „love story” a történet – mosolyog Lilla. Sepsiszentgyörgyre költöztek, született három hercegkisasszony is a kastélyhoz, és büszkék arra, amit megvalósítottak.

Reneszánsz faragott ajtókeret

„Jóleső érzés, hogy értéket mentettünk meg, teremtettünk újra. Büszke vagyok rá, hiszen nagy váltás volt számunkra a korábbi munkánkhoz képest, ahol egy nagy rendszer részei voltunk, ez viszont egy kézzelfogható dolog, ami a kezünk alatt valósult meg. Most pedig itt van a működtetés kihívása, a sok terv” – fogalmaz Rácz Lilla.

Az olaszteleki Daniel- kastély építése valamikor a 17. század elején kezdődhetett, az évszázadok során több alkalommal is átalakították, bővítették, végső formáját a 20. század elején nyerte el. Késő reneszánsz szellemben épült, majd egy klasszicista szárnnyal bővült. A múltból - szerencsére – több értékes reneszánsz kőfaragvány, ajtókeret is fennmaradt, na meg „Erdővidék töredékesen is  leglátványosabb világi falképegyüttese” (Fehér János, Korunk, 2015. január) az, ami még különlegesebbé teszi a kastélyt. 

  • A tulajdonosok a kutatások eredményeit a nagyközönségnek is megmutatják. 2015 májusában nyílott meg az 1680.ro, 350 év kastélytörténelem című állandó kiállítás. Anyagát Fehér János művészettörténész állította ssze, és Gyöngyössy János illusztrálta. A tárlat a Daniel Kastély Egyesület Living Castle nevű éves rendezvénysorozatának első mozzanata, létrejöttét Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott alap támogatja.

Fotó: Csedő Attila

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>