Daradics Kinga: Számomra a szakma fontos alkotóelem

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kinek munkája, hitvallása, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – Nosztalgia-sorozatunkban erre voltunk kíváncsiak. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják.

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kinek munkája, hitvallása, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – Nosztalgia-sorozatunkban erre voltunk kíváncsiak. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják.

Magazinunk 2015-ös, nyári lapszámáról Daradics Kinga Ágnes nézett vissza ránk. Üzletasszony, mondtuk akkor, és most is mondhatjuk, hiszen neve összefonódott az üzleti világgal és a MOL-nál folytatta. Mégis döntő változások történtek életében. 

– 2016-ban egy kisbabával gyarapodott a család, anya lett. Milyen volt az üzleti ügyektől a pelenkázó asztal mellé állni?

– Intenzív időszak volt ez, mind az üzleti pályát, mind a családi életet illetően. Hatalmas változás volt a kislányom megszületése 2016 novemberében. Nekem hirtelen nem úgy változott meg az életem, hogy egyik nap egy nagy céget vezettem, és másnap pedig csak a pelenka járt a fejemben. Egyszerre több mindenen agyaltam, több mindenben aktívan részt vettem, az viszont például komoly változás volt számomra, hogy a kicsi születéséig a naptáram percre pontosan be volt táblázva, vele pedig az idő folyékonyabb lett és gyerekigény-függő. 

– Mi történt azóta, hogy gyereknevelési szabadságra ment? Magyarország lett az új élettere?

– Bukarestből Budapestre költöztem, itt dolgozom a MOL Csoport központjában 2017 júniusától, megváltozott csapattal és munkakörrel. Olyan területen is kipróbáltam magam, amelyben rengeteget tanultam – gondolok itt vezetői képességek, illetve új technológiák fejlesztésére is. Bármennyire is furán hangzik, azért nekem néha hiányzik Bukarest és Erdély. Nagyon jó kollégákat, embereket ismertem meg itt, akikkel jól éreztem magamat, és akiktől rengeteget lehetett tanulni mind szakmailag, mind emberileg. 

– Visszatért tehát az üzleti életbe. Miként egyensúlyoz munka és család között?

 Már 2017 júniusától dolgozom a MOL csoportnál ismét, visszatérve az üzleti életbe. Leginkább úgy fogalmaznék, hogy a család és munka komoly szervezési kihívás, folyamatos priorizálás. Amiatt is kihívás, mert valószínű a mai napig én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Több tapasztalattal oldom meg a mindennapi helyzeteket, ezt egyértelműen az üzleti életből hozom, ugyanakkor ez visszafele is hat – a családi élet változásából tudok tapasztalatokat meríteni és kamatoztatni ezeket üzleti téren. Például próbálok segítséget bevonni oda, ahova tudok, és próbálok a lehető legtöbb minőségi időt együtt tölteni a családdal. Sokat segítenek mind édesanyámék, mind a férjem szülei. Folyamatosan listákat írok a teendőkkel, és ezek sajnos sosem fogynak el. És próbálom a „jó anya” sztereotípiákat elengedni. Azt vallom, hogy ha anya jól van, a gyerek is jól van. Mert az anyaságban is meg kell találnunk önmagunkat. Hazudnék, ha azt mondanám mindig sikerül, és mindig könnyű ezt a bizonyos egyensúlyt megtalálni. 

– Számomra a szakma fontos alkotóelem. Fontos, hogy érezzem, hogy alkotok, hogy embereket, üzleteket, trendeket jó irányba tudok elmozdítani. Így az, hogy valamennyire ura vagyok a saját időbeosztásomnak a munkahelyen, és ezt rugalmasan kezelhetem, nagy könnyebbség. Van olyan, hogy reggel később érek be, mert mondjuk a gyereket én viszem bölcsődébe, ugyanakkor olyan is előfordul, hogy délután, hajnalban vagy éppen hétvégén húzok rá olyan dolgokra, amelyekre nem maradt már idő. A kislányom pedig imádja, amikor anyával néha munkába tud menni, így látja, érti, hogy anya, amikor nap mint nap munkába megy, akkor ez éppen hol van. 

Hirdetés

– Mit gondol, könnyű visszatérni ugyanoda, ahonnan kiléptünk, történetesen vezetői szerepbe?

– Nem gondolom, hogy cél kellene legyen ugyanoda visszatérni. Az emberek változnak, a helyzetek változnak, a világ körülöttünk változik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha valaki anya lesz, ettől nem lesz kevesebb. Ha előtte megszervezte egy több mint 2000 fős cég életét, azt a tapasztalatot hirtelen nem fogja elfelejteni, sőt emberileg, érzelmileg gazdagodik a gyereknek köszönhetően.  

– Egy nemzetközi vállalat helyi vezérigazgatója volt. Ma mi jelent kihívást?

– Az üzleti világban nagyon sok kihívással találkozik az ember, ha megfelelően nyitott. Én a MOL Romániánál egy vállalat operatív és fenntartható működtetéséért voltam felelős. Ma a stratégiaépítés a munkám. Többször és hangsúlyosabban találkozom új szakmákkal, új trendekkel, a digitális világ által lehetővé tett újításokkal. Azt gondolom, hogy a legnagyobb kihívás a folyamatos megújulás, még akkor is, ha látszólag ugyanazon pozíción vagyunk. Nekem az tetszik, ha változatos a szakmai életem.

– 2019-nek ön számára mik a hívószavai?

– Passz. Valószínű, az egyensúly.

– Ha lenne módja megváltoztatni valamit eddigi életében, mi lenne az?

– Ezen sosem gondolkodom. Csak addig vizsgálom a múltat, ameddig lehet tanulni belőle –, sajnos időgép nélkül értelmetlen azon gondolkodni, hogy mi lenne ha. Az a legjobb döntés, amit az ember akkor hoz meg, amikor a döntési helyzetben van. Onnan elindul egy út.

Fotó: Szabó Károly 

Itt érhető el 2015-ös, júliusi lapszámunk >>>

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>