Eddz, waxolj, élvezd!

Valljuk be, mi, sízők, egyáltalán nem bánjuk, hogy végre hidegebbre fordult az idő. Sőt! Közösen szurkolunk, hogy mihamarabb lehulljon az első hó, s mindeközben naponta gondolunk az új szezon várva várt első csúszására. 

Hirdetés

A tapasztalt sízők már tudják, hogy sok múlhat azon, ha nem megfelelő felkészültséggel vágunk neki a télnek. Az úgynevezett száraz edzések és a jól összeállított felszerelés jelentősen emeli a lejtőn való siklás élményét. Így válhat igazán örömmé a síelés. A szakszerű felkészülés érdekében Szikszai Attila okleveles síoktatót és hegyimentőt, valamint Fodor Emese sí- és snowboardoktatót kértük meg, hogy tervezzék meg számunkra a hatékony edzéstervet.

- Igaz, hogy kétféle ember létezik: aki sízik, és aki még nem?

SZ.A. – Aki szereti a természetet, a hegyeket, a hideget és a sportos életformát, az előbb-utóbb megjelenik a sípályán.

- Fontos az előedzettség ehhez a sportághoz?

SZ.A. – Általában azoknak, akiknek az életmódjában kiemelt helyen szerepel a sport, rendszeresen szaladnak, bicikliznek, túráznak, a téli sportok nem jelentenek különösebb megerőltetést. Ha azonban úgy megyünk bele a télbe, hogy előzőleg semmilyen mozgásformát nem űztünk, akkor alaposan fel kell készülnünk. A sízés ugyanis merev sportág: az izmok nem úgy dolgoznak, mint más sportok esetében, jóval erősebb állóképesség kell hozzá.

F.E. – A síelés eléggé összetett mozgást igényel. Főként a törzs izmait mozgatja. A helyes technika kialakulásához éveknek kell eltelniük. Ennek elsajátítása viszonylag hosszú folyamat, ezért kezdő síelőknél gyakori az úgynevezett erőből való sízés.

Fotó: Csedő Attila

- Hogyan lehet a legkönnyebben megtanulni a helyes technikát?

SZ.A. – Természetesen a legjobb, ha oktató segítségével sajátítjuk el a helyes mozgásformát. Kezdőknek és haladóknak egyaránt mindig van tanulnivaló, sokszor még a profiknak is, hiszen akár egy nap alatt is rengeteget változik például a hónak, a pályának az állaga, amely sajátos síelést igényel.

F.E. – A szakszerű oktatás segít a sérülések elkerülésében is. Nem mindegy, hogy egy szakember mutatja meg a helyes technikát és mozgássort, vagy egyedül kínlódunk, és közben például olyan sérülést vagy balesetet szenvedünk, amely adott esetben ahhoz vezet, hogy nem csúszhatunk többet.

- Ennyire komoly lehet a helyzet?

F.E. – A sísport komoly mozgáskoordinációt igényel, és – legyünk őszinték – elég balesetveszélyes, habár a statisztikák alapján nem az első helyen áll sportbalesetek tekintetében. Sokkal többen fulladnak vízbe, mint ahányan térd- vagy nyaksérülést szenvednek egy síszezonban. De kinek hiányzik egy sívakáció alatt összeszedett sérülés után hónapokig kínlódni?

SZ.A. – Ezért mondjuk azt, hogy kell egy minimális fizikai felkészültség, amely elsősorban a sérülések elkerülését biztosítja. Sokan ott hibáznak, hogy a sípályára kiérve – amely gyakorta egy évben egyszer fordul elő – elhanyagolják a bemelegítési gyakorlatokat. Pedig ezek beiktatása minden sízéssel töltött nap esetében fontos. Ilyenkor elsősorban nyújtani kell, rá kell hangoljuk az izmainkat a fokozattabb igénybevételre.

- Ha jól értem, akkor ez nem azt jelenti, hogy lécekkel a lábainkon belekiáltunk a völgybe,  és már indulunk is. Időben mérve mennyi egy alapos melegítés?

F.E – 10–15 perc már nagyszerű lenne.

SZ.A. – Mielőtt kimennénk a pályára, vagy akár ott a pálya szélén is el lehet végezni ezeket a nyújtó gyakorlatokat. Nem kell szégyellni.

- Ha egy teljes szezont végig akarunk sízni, nem csupán néhány napot, akkor hogyan kell szakszerűen készülni?

SZ.A. – Mindenféleképpen ajánlott, hogy már az őszi szezonban futással, biciklizéssel, lépcsőzéssel alapozzuk meg állóképességünket. Már ebben az időszakban el lehet kezdeni a nyújtó gyakorlatok végzését. Ajánlom a különféle lábbal végezhető erőgyakorlatokat is. A sízést megelőző úgynevezett „lusta szezonban” próbáljunk meg aktívak maradni, és amennyit csak lehet, a szabadban edzeni. Így elkerülhetjük, hogy izmaink leragadjanak. Az sem árt, ha szezonkezdés előtt elmegyünk egy fitnesz-terembe.

F.E. – Ma már olyan modern gépeket találunk ott, amelyekkel valóban hatékonyan fölkészülhetünk a télre. Akik aktív életmódot folytatnak, mindenképpen előnyösebb helyzetben vannak. Azok azonban, akik például ülőmunkát végeznek, és nem része az életüknek a rendszeres mozgás, még nekik sem késő most elkezdeni egy januári sívakációra az edzést. Elsősorban a törzs és a gerinc izmaira kell fókuszálni. Így elérhető az, hogy könnyed legyen a mozgásunk a pályán, és ami talán még fontosabb, hogy élvezzük a lesiklásokat. Egy komolyabb, egyhetes sívakációt is másképp tudunk élvezni, ha fizikailag fel vagyunk rá készülve. Így elkerülhető a kellemetlen izomláz is.

- Az edzettség mellett legalább ilyen fontos a felszerelés is. Mire figyeljünk ezzel kapcsolatban?

F.E. – Azt is érdemes szakemberrel kiválasztani. Fontos, hogy mindenki maga döntse el, mennyire gondolja komolyan a sízést. A legjobb felszerelés, amellyel mondjuk az idei szezon világkupáin síznek, egy kezdő számára használhatatlan. Egy új felszerelés nagyobb élményt nyújt, de csak annak, aki már elég tapasztalattal és tudással rendelkezik. A lécek esetében elsősorban azok állapota a fontos: a talpak legyenek lekezelve, az élek megfenve és a kötések megfelelően beállítva. Ezekre a szempontokra bérléskor mindenképpen figyelnek az oktatók, akik akár napközben is lecserélik a tanuló felszerelését, ha indokolt. 

SZ.A. – A legfontosabb szempont, hogy milyen tudásszintű síző számára kell összeállítani a felszerelést. A kezdők számára a bérlést szoktam ajánlani, és mindenképpen javaslom, hogy a felszerelés kiválasztása oktató segítségével történjen. Nagyon fontos, hogy mind a bakancs, a léc, mind a bot kiválasztása egyéni testi adottságokhoz és sítudáshoz igazodik,  és ebben nagy segítségre tud lenni egy szakember. A kezdő esetében ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire fog tetszeni neki a sport, így nincs értelme új felszerelést venni, majd a garázsban kerülgetni, ha mégsem tetszene. Kezdő síző esetében az elején csak egy új bakancsba érdemes beruházni. Ha saját felszerelésünk van, akkor minden szezon előtt érdemes átnézni és felkészíteni azt.

- Hogyan öltözzünk egy kiadós síeléshez?

SZ.A. – Ma már nagyon széles a választék. Igazából itt is az egyéni igények a döntőek, hiszen van, aki laza ruházatban szeret sízni, mások pedig a feszes nadrágot és kabátot részesítik előnyben. A legfontosabb, hogy sisak és gerincvédő nélkül ne induljunk el. Ezeket rendeltetésszerűen kell használni. A sisaknál nagyon fontos, hogy becsatolva használjuk, mérete pedig legyen megfelelő, ne lötyögjön a fejünkön: a csat alatt férjen be három ujjunk. Fontos még a szemüveg és a kesztyű is, ez utóbbi főleg eséskor hasznos.

F.E. – Ruházatnál a réteges öltözködés a legfontosabb. Az aláöltözék ne legyen pamut, mert ez az anyag magában tartja az izzadtságot, így könnyen megfázhatunk, ha megállunk akár rövid időre is.

- Gondolom, hogy a tanulás is gyorsabb és szakszerűbb oktatóval, mint saját fejünk szerint...

SZ.A. – Mindenképpen. Az alapok elsajátításához legalább öt napra van szükség. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban naponta négy órát érdemes oktatással tölteni. Ennyi idő elegendő egy olyan kezdő szint elsajátításához, amellyel a síző megismeri a pálya szabályait, biztonságosan le tud csúszni és meg tud állni, önállóan tudja használni a felvonót. Ennyi tudással a kék pályák már kellő élvezetet képesek nyújtani. A gyerekekkel is ugyanezt az időbeosztást követjük.

- Hány éves kortól érdemes a gyerekeket sízni tanítani?

SZ.A. – Ötéves gyerekkel már nagyon jól tudunk dolgozni. Érdemes síiskolában taníttatni, hiszen itt sokkal hamarabb és szakszerűbben elsajátítja az alapokat. A gyerekek általában jobban hallgatnak egy idegenre, mint szüleikre. Emellett pedig egy-egy sítáborban rengeteg élményt és barátot is szereznek. Arról nem is beszélve, hogy ezután a szülő nyugodtan viheti bármilyen síútra, mert egyedül tud majd ereszkedni. 

F.E. – Vannak, akik nyugdíjasként szeretnének megtanulni sízni. Nagyon élvezek velük foglalkozni, mert annyi akaraterő van bennük, hogy ritkaság. Első naptól kezdve türelemmel végzik a gyakorlatokat, egy hét alatt pedig hatalmas fejlődésen mennek keresztül.

- A sízéskor nem ritka, hogy balesetet szenvedünk vagy látunk. Mi a teendő ilyen esetben?

SZ.A. – Kötelességünk megállni, biztosítani a helyszínt. Ez azt jelenti, hogy a léceinket lecsatolva, a balesett fölött legalább tíz méterrel keresztbe beszúrjuk azokat a hóba, hogy mások ne rohanjanak esetleg bele a sérültbe. Azonnal értesíteni kell a hegyimentőket. Érkezésükig érdemes a sérülttel maradni. Ne próbáljuk mi ellátni a balesetet szenvedett személyt, bízzuk ezt a szakemberekre.

F.E. – A pályán rengeteg írott és iratlan szabály létezik, ezeket szem előtt kell tartani. Általában nem egyedül sízünk a lejtőkön, ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra. Fontos az is, hogy küldföldi síút esetében kössünk megfelelő egészségügyi biztosítást. Nem érdemes kockáztatni, mert egy esetleges baleset biztosítás nélkül igencsak terhelheti a pénztárcánkat. Alaposan ki kell kérdezni a biztosító társaságot, hogy milyen kockázatviselést vállalnak. Minden apró részletet tisztázni kell. Ugyanakkor arra is érdemes figyelni, hogy a külföldi síutak esetében mindenki a maximumot szeretné kihozni a hét napból. Tapasztalatom szerint a harmadik és az utolsó előtti nap kritikus: előbbi azért, mert megfelelő edzettség nélkül ilyenkorra már fáradtak leszünk, utóbbi pedig azért, mert könnyen elkap az „adjunk bele mindent, mert jövő ilyenkorig nem jövünk”-érzés. Nem így kell hozzáállni: pihenőket kell beiktatni és lazán, élvezettel érdemes síelni.

SZ.A. – Azt szoktuk mondani, hogy sízésben nincs utolsó ereszkedés, csak utolsó előtti. Ha fáradtak vagyunk, inkább álljunk meg, ne feszegessük a határainkat.

F.E. – És hát ne felejtsük el, hogy a biztonságos sízéssel nem fér össze az alkoholfogyasztás. Szeszes ital hatására ugyanis megváltozik az ítélőképességünk, nő a reakcióidőnk. Ilyen esetben balesetkor ugrik a biztosítás is. Sokan vagyunk a pályákon, figyeljünk egymásra, legyünk felelős sízők. Ne felejtsük, hogy szórakozni megyünk!