Egy huszonegyedik századi erdélyi lánybúcsú története

Már a lányság sem a régi. Pláne, ha az ember épp megszabadulna tőle. Mert manapság nemcsak szimplán férjhez megyünk, s elhúzunk nászútra, hanem a nagy napot egy csomó kisebb, és nem sokkal kevésbé fontos esemény előzi meg. Az esküvői vásárokra járás, aztán, mivel az esküvői vásáron semmi olyat nem talál az ember, külön elmenés a gyűrűkészítőhöz, a menyasszonyi ruha dizájnerhez, a virágoshoz, a koktélkészítőhöz, a cukrászhoz, a candy bar-oshoz, meg még sok mindenkihez, mert mondom, manapság nem lehet csak úgy egyszerűen férjhez menni.

Amiről most mesélni szeretnék, az a héthatárra szóló, profin szervezett, meglepi meglepi hátán lánybúcsú buli. Amire engem amolyan szükséges rosszként rokonként hívtak meg. Már a szervezés alatt kiderült, hogy a javarészt húszas éveikben járó lányok tartottak tőlem, a csoroszlyától, hogy mit fogok gondolni róluk (tudniillik, hogy túl sokat isznak, nagyon buliznak stb.). Most itt akkor elmondhatom lányok, hogy mit gondoltam: „a francba, hát nem vagyok én azért olyan öreg, s partiztam is elég nagyokat nem is olyan rég (persze, javarészt egy másik életemben, még az ikrek születése előtt), de szenilitásomban is emlékszem még erre-arra. Igaz, nem mindenre. Na, aztán az lett, hogy erősen megszerettük egymást a leányokkal, s a végén már egyáltalán nem tartottak tőlem. Azt hiszem.

Egy kis személyes történelem

Anno, sok évvel ezelőtt (majdnem tízzel) nekem is volt lánybúcsú bulim. Komolyan. A három legjobb barátnőm szervezte. Az azt megelőző napokban végig rettegtem, hogy nehogy sztriptíztáncossal kényeztessenek, mert meghalok a szégyentől. Nem tudok majd mihez kezdeni a helyzettel, s elszerencsétlenkedek mindent. Szerencsére megértették, s végül egy kolozsvári karaoke partin kötöttünk ki, bort ittunk és a Titanic slágerét énekeltük széttárt karokkal. Jó volt nagyon.

És egy kis nem személyes történelem

Állítólag a hollandoktól származik a lánybúcsú ötlete. A 17. században egy holland lány szegény legényhez ment férjhez, az apja pedig büntetésből nem adott neki hozományt. A vőlegény barátai megsajnálták az ifjú párt, s összedobtak nekik pár ajándékot. Aztán ebből valószínűleg nagy buli kerekedett.

Kezdőképnek egyáltalán nem rossz. Indul a menet

Az angolok persze azt mondják, övék a lánybúcsú ötlete, mégpedig egy 14. századi hagyományra hivatkoznak, amelynek a lényege az, hogy a menyasszony által az esküvő előtt főzött sört eladták, és a begyűlt összeg a fiatal pár hozománya lett.

Mindegy kié az eredeti ötlet, a tény az, hogy a lánybúcsú mai formája Amerikában honosodott meg, az első feljegyzéseket a valamivel több, mint 100 évvel ezelőtti tengeren túli női magazinokban találjuk, ahol Bridal Shower-nek nevezik az eseményt. A gazdag nők mulatsága volt, és azért shower, azaz zuhany, mert egy nagy esernyőbe ajándékokat gyűjtöttek, s azok a menyasszonyra hullottak, amikor kinyitotta az ernyőt. Azaz ajándékokkal zuhanyozott. Az ajándékozó meghívottak pedig a menyasszony rokonai és barátai közül kerültek ki, minél több meghívott, annál jobb elv alapján.

És ezzel már itt is vagyunk napjaink Kelet-Közép-Európájában, hiszen hozzánk az amerikai lánybúcsú jött be szokásba. Mert mi kell a lánybúcsúhoz manapság (is)? Sok lánypajtás, egy-két vagány ajándék, ötletes játékok és ital meg ital. (Igaz, ez utóbbi valószínű, hogy nem szerepelt 100 évvel ezelőtt az amerikai módos hölgyek repertoárján, bár ki tudja...) Végül is a lánybúcsú két elv köré rendeződik: a menyasszony gyűjtsön minél több pénzt és/vagy ajándékot, illetve sirassa el leányságát valahogyan: vidáman, ereszdelahajam-módjára, sírós-mesélgetősen. A részletek már csak a résztvevők fantáziáján és a menyasszony belevalóságán múlnak.

Mi a tuti sikeres lánybúcsú receptje?

(Alábbiak átírhatók)

Szervezés. Kezdd el időben! Esetünkben már februárban elkezdődött, (a buli nyáron volt), egy közös facebook csoport létrehozásával. Itt először is a buli dátumáról döntött az a nagyjából 20 lány, aki részt vett benne.

Mi lesz ebből?!

Szavazzatok, légy szíves! – ez volt a legtöbbször elhangzó utasítás a csoporton. És szavaztunk. A buli dátumáról, a közös pólók színéről, feliratáról (erről többször is), arról, hogy legyen-e hozományos láda, hogy gin tonic vagy cuba libre legyen koktél gyanánt a bulin (végül mindkettő lett).

Hozományos láda helyett az ajándék hátizsák mellett döntöttünk (lévén, hogy a menyasszony jobban szeret kirándulni, mint háziasszonykodni). A hátizsákba mindenki hozott egy csokit, amire ráírt valamilyen személyes üzenetet a menyasszonynak (ezzel valószínűleg véget is vetve a minden menyasszonyt valamilyen mértékben kényszergető fogyókúrának).

Pénz. Sajátkezűleg két befőttesüveget dekoráltak a lányok, amibe pénzt kellett dobni a bulin akkor, ha kiejtettük valamelyik tiltott szót, mint például azt, hogy buli, ital vagy a vőlegény neve. Elég sok pénz összegyűlt

Ital. Volt. Jó sok. Kellett is. Ezzel minden gördülékenyebb, egy darabig.

Játékok. Eltartott éjfélig, amíg a menyasszonyból kiszedtük az összes titkát. S ő is belőlünk. Van az a játék, hogy ha a menyasszony jól tudja a választ a feltett kérdésekre, mindenki iszik, ha nem válaszol helyesen, akkor ő iszik. Jó játék, főleg, ha sokáig tart.

Harry Potter. A menyasszony gyerekkori kedvence nyilván felkerült a pólókra is, az ikonikus, I solemnly swear that i am up to no good, azaz Esküszöm, hogy rosszban sántikálok felirattal. Ehhez jött még a menyasszony pólója hátára az I have a Dobby (utalás arra, hogy a menyasszony angol bulldogját, aki korántsem sem egy házimanó típus, Dobbynak hívják).

Buli. Ezt elő lehet készíteni, de nem érdemes. Nekünk mázlink volt, mert amikor lebaktattunk Kolozsvár egyik negyedéből a Főtérre, akkor épp a Várkert Fesztivál éjszakai partija zajlott a Bánffy Palota udvarán, dj-vel, magyar zenével. Jó volt, de gyorsan menni kellett, mert hosszú még az éjszaka, vár a klub.

Ez király!

Mátyás király. Kötelező Kolozsváron egy közös fotó Matyival, akkor is, ha a fényviszonyok miatt mindenki felismerhetetlen rajta, kivéve a királyt.

Klub. A menő klubparti már a buli vége. A shotok sem tudják igazán megmozgatni éjjel 3-kor a jószerével délután 5 óta bulizó társaságot. Próbálkozás azért van, karok a levegőbe, menyasszonyi fátyol bírja, de lassan elkezd gyérülni a társaság, van, aki köszön, van aki nem, én már előre sírok, mert a hároméves gyerekeim nem buliztak, s annak másnap mindig következményei vannak.

Van bennük potenciál...

Ui. Minek vannak a szertedobált papírzsebkendők a klub padlóján, amelyek miatt mindenki a cipője talpát súrolgatja a padlóhoz, hogy leszedje róla a ragadós, koszos papírt? Ha valaki érti, kérem, írja meg nekem. 20-dik századi vagyok.

A fotók a szerző felvételei

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>> 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>