Egy kis illemtan, nőiesen: tányérokról és poharakról

Kedves Olvasó, nem felejtettem el! Tavaly decemberben, az ünnepi asztalterítésről szóló írásomban azt ígértem, hogy visszatérünk az ünnepi vacsora fogásainak tálalására, valamint a poháretikettre.

Ha megnézünk egy szabályosan megterített asztalt, biztosan a szívünkhöz kapunk. Protokollszabály: minden ételnek külön evőeszköz szükségeltetik. Ha otthon is szakszerűen szeretnénk felszolgálni az ünnepi vacsorát, akkor úgy terítsünk, hogy az asztalon lévő evőeszközökből kiderüljön, hány fogást kell elfogyasztani. Ha látom, hogy a leveseskanál mellett még három kés van, a bal oldalamon pedig három villa, a tányér felső részénél még egy kiskanál és/vagy kisvilla is található, akkor készüljek fel arra, hogy mindenből csak egy csipetnyit egyek, mert öt fogással számolhatok. Tudom, Hölgyeim, emberi képtelenség öt fogást feltálalni, főleg úgy, hogy a fát is díszíteni kell, a férj ünnepi ingét is ki kell vasalni, s a gyermekek is tisztán kellene hogy fogadják a vendégeket. Ezért megnyugtatjuk, ötfogásos ünnepi vacsorát csak díszétkezéskor szolgálnak fel.

De ha mégis van olyan női (vagy férfi) olvasónk, aki képes lenne erre, emeljük kalapunk, és meghajlunk hőstette előtt. Az is tény, hogy kevés az a háziasszony, akinek öt fogásra lenne tiszta és egyforma (!) tányérja (de sokunknak még háromra sincs), mert a vendég az előételt és a főételt ugyanabból a tányérból nem eheti meg. Erre van egyszerű praktika: ha például pohárdesszertet választunk, azt kis tálkákba kell szervírozni, így mindjárt spóroltunk egy rend tányért. Maradjunk a klasszikus három fogás mellett. Mélytányérban – vagy krémleves esetében ízléses csészékben, ez fontos! – szolgáljuk fel a levest, a főételnek lapos tányért vegyünk elő. Mindezek előtt legyen úgynevezett ültetőtányér az asztalon, ez azért jó, mert ez a tányér mindig ott marad, így a lecsöpögő étel nem az abroszra, jó esetben erre kerül.

Négy pohár a maximum, a pezsgőspohár soha nem kerül az asztalra! A poharakból egy vizes és három boros: egy a fehérbornak, egy a rozébornak, egy a vörösbornak. A fehérboros alacsonyabb, vékonyabb falú, a rozéboros az úgynevezett tulipánpohár, míg a vörösboros öblösebb, nagyobb űrtartalmú.

Elhelyezési etikett: a jobb oldalon, az első kés hegyénél mindig a vizespohár van, majd, a felszolgálás sorrendjében, a borospoharak következnek. Több elhelyezési séma létezik, én a csokor formát ajánlom.

Hölgyeim, ha adhatok egy jó tanácsot: az ünnep az együtt töltött időről szól, ezért ne azon görcsöljünk, hogy minden tökéletes legyen. A siker kulcsa a rutin, a jó tervezés és a kétkezi segítség. Ha viszont úgy érezzük, több stresszel jár egy ünnepi vacsora lebonyolítása, mint amennyi örömet ad, inkább mentsük fel magunkat. Sikeres asztalterítést, meghitt ünnepet kívánok! 

Fotó: pixabay.com

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2014. decemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>