Egy parasztházban jól elférnek a mai igények is – A Pál-Varga házaspár otthonában jártunk –

Tágas, levegős térben helyezkedik el a konyha, az olvasósarok, a nappali rész. Az alaphangulatot a sötétre pácolt gerendás mennyezet, a parasztfödém határozza meg. Ennek színe, árnyalatnyi különbségekkel, visszaköszön a padlón, a fából készült berendezési tárgyak majdnem mindenikén, azon kívül a tompább földszínek dominálnak megfűszerezve egy-egy érdekes, más színeket is behozó bútordarabbal, részlettel. Az összkép varázslatos.

Hirdetés

„Ha nem színész lennék, nagyon szívesen foglalkoznék lakberendezéssel. Nagyon érdekel, sokat olvastam, nézelődtem, sőt, a mai napig vannak ötleteim. Nem tudok leállni!” – mondja Márta. Lépésről-lépésre haladt a munkával, elsőként a konyhaszigetes, praktikus, barátságos konyharész megtervezésével foglalkozott, ahol még a hűtőszekrény formája sem volt mindegy! 

„Sok minden évek óta a fejemben volt, tudtam, hogy mik az elképzeléseim, nem nulláról kezdtem. Nagyon jó segítségem volt az ötletek megvalósításában Tamás Tibor tervező” – folytatja a ház asszonya. A bútorok zöme egyedi, megkeresték minden esetben a megfelelő mesterembert, aki formába öntötte elképzeléseiket. Ha meg is vásároltak valamit, azt alapos válogatás előzte meg, megvárták, amíg megtalálták az „igazit”. A nappali sarokban például egy „csináltatott” katonaláda tölti be a dohányzóasztal szerepét, de az Ikea lakberendezési áruházból is kerültek berendezési tárgyak a lakásba. „Hozzáférhető áruk van, és megfelelően válogatva, nagyon jól „találtatni” lehet a darabokat – mondja Márta.

Nagyon fontos a kiegészítők szerepe a belső terekben, ezek húzzák alá, emelik ki az összhatás színben, formában is visszafogott jellegét. A párnákon egy bukaresti képzőművész motívumai jelennek meg, a gyertyatartók, a vázák színe mind egy-egy fontos hangjegy a dallamban. Ide kívánkozik a téglavörös pad története. Lajos meséli: „Egyszer a tervező (az előbb már említett Tamás Tibor) súgta meg nekem, hogy Márta egy piros padot akar a házba. Megijedtem: te jó ég, hogy fog az kinézni ebben a szobában!” Vita lett a dologból. De – hangsúlyozza Lajos – csak az elején volt ilyesmivel gond, addig, amíg rájött: megbízhat felesége ízlésében. A piros pad pedig az egyik telitalálat a lakótérben, hiszen jólesően ellenpontozza a már említett egységes, tompább színvilágot.

„Volt még egy mosolyszünet a berendezés miatt” – vallja be Márta. Ezt a kályha formája okozta. Lajos szögletes kemence jellegűt akart, ő búbosabbat. „Tartós nézeteltérés nem alakult ki ezekből a konfliktusokból, olyankor szünetet tartottunk, kifújtuk magunkat, és amikor lecsengett a feszültség, tovább lendültünk a nehézségeken” – meséli a házaspár, nevetve a felidézett emlékeken.

 

A lámpákat, a függönyöket, a lépcsőkorlát elemeit mind Márta tervezte meg. Rengeteg rajz készült, aztán már csak a jó szakembert kellett megtalálni, és türelemmel várni az eredményt. „Sok minden akár egyharmada pénzből is kihozható, ha nem számítjuk ide az időt. Mert meg kell keresni a nagyon jó asztalost, a kovácsot, a megfelelő anyagot” – mondják.

Márta egyik kedvenc helye a már említett kemence előtti rész, látványban egyébként is ez a nappali talán legfigyelemreméltóbb része. A kályha díszcsempéinek motívumára rárímelnek a különleges villanykapcsolók. Korábban Svédországban látott ilyen jellegű kapcsolót Márta, és nagyon megtetszett neki. Itthon nem talált ilyet, végül Olaszországból rendelték meg az egyedi készítésű kerámiadarabokat. „Mindenki a csodájára jár” – jegyzi meg büszkén a háziasszony.

Egyszerűen nem találok olyan részletet, ami kilógna a sorból. A konyharészben megjelennek a korondi mázas tárgyak is, hiszen fontos volt Márta számára a helyi jellegű kiegészítők használata. A dohányzóasztalon vázaként egy tejhordó kanna szolgál.

Egyetlen képzőművészeti alkotás van a falon, Van Gogh egyik napraforgós képének reprodukciója viszont eléggé központi helyen látható. „Ennek jelentősége van: amikor Lajossal 12 évvel ezelőtt megismerkedtünk, első szülinapomra kaptam ezt a képet tőle, lelkemhez nőtt, és mindenhová vittem magammal, ahová azóta költöztem” – tudjuk meg Mártától.

Nemcsak a nappali térben, hanem a hálóban, gyerekszobában is az egyszerű, letisztult, színben harmonizáló berendezés dominál. A fürdőszoba látványát muszáj kiemelni, hiszen az is annyira különleges, bár egyszerű.

Hatalmas, boltíves, kővel kirakott pincét alakítottak ki a ház alatt, ahol természetesen tárolók is helyet kaptak, de egy szaunát is építettek, sőt, itt van a „férfirészleg”, Lajos egyik kedvenc helye a házban. Az újabb családtag érkezésével kezdik az emeleten is belakni a teret, egyelőre csak a gardrób van fenn.

Népies alaphangulat, vintage, retrós hatások – a lakásbelső ezeknek az ötvözete.

Egységben a természettel

A kert és a ház – még rosszabb időben is szerves egységet képvisel. A kertre néző üveges ajtó függöny nélkül tárja fel a külvilág csodáit: a meghagyott vén diófán élő madarakat, a természetet… Ez egy „madárbarát kert” – hívja fel a figyelmet Lajos, miközben egy madaras trófeát mutat, amelyet egy madarászfutamon nyertek az udvarhelyi csapattal. Ő legalább akkora szeretettel tervezte, rendezgette és ápolja a kertet, mint ahogyan Márta tette a belső terekkel. Az öreg almafákat mind meghagyták, számos újat ültettek, rengeteg odú van, és – természetesen – rengeteg madár. „Sok víz van itt, és nagyon jó élőhely ez a madarak számára” – mondja Lajos. Van egy kis saját konyhakertjük is, ahol megtermelik maguknak, most már két éve, a krumplit, hagymát, paradicsomot, paprikát és kicsi Máté kedvencét, az epret is.

 

A ház otthon, egy tevékeny, alkotó család otthona. Beleillik a környezetbe, együtt él azzal. Akár példamutató is lehet annak, aki fogékony az összképre, arra, hogy a saját közössége, kultúrája jellegzetességeit, hagyományait megtartva, tovább értelmezve alakítsa ki szűkebb és tágabb életterét. A Pál-Varga házaspár otthona bizonyítja: a hagyományos népi építészeti hagyaték tiszteletben tartásával is lehet modern, minden korszerű igénynek megfelelő lakást építeni.