Én, a nő és a csajos autóm

Senkit ne tévesszen meg a cím. Nem fogok sem pillangókról, sem cukorkaszínű járgányokról, sem cuki feliratokról beszélni. Bár tényleg létezik a csajos autó fogalma, sokan félreértik ennek jelentését. Nekem is vannak barátnőim, akik kedvelik autójukon a virágokat, az állatkás lábnyomokat, és ha színt kell választani, a piros a favorit. Félreértés ne essék, senkit nem ítélek el azért, ha ilyen autóba ül be szívesen. De azt viszont nem tudom elfogadni, ha meg akarják mondani, milyen autót kell vezetnie egy nőnek. Nos, ebben az értelemben csajos autó nem létezik.

Én mindig a nagy autókat szerettem. Valószínűleg azért, mert érzem magamban a potenciált, hogy egy repülőt is el tudnék vezetni. Ez olyan, mint például fogékonynak lenni a matekra.  Adottság, ami vagy van, vagy nincs. Meg lehet tanulni biztonságosan vezetni, de jól nem, ha nincs hajlamunk rá. Én korán kezdtem a vezetést, természetesen csak az eldugott helyeken bontogattam szárnyaimat, mindig felnőtt felügyelete alatt. De szerelem volt első próbálkozásra. Sosem jó autót vezettem, az első autóm is egy Oltcit volt. Ez azért fontos, mert a mai autók szinte önmagukat vezetik, régebben viszont jócskán kellett karizom, hogy egy nő teljesen „kitörje” a kormányt.

Az is tény, hogy ha az ember megízleli a jót, már nem adja alább. És itt jön a „milyen autót vegyünk” dilemma. Férfiszokáshoz híven (elnézést kérek a férfiaktól, de igaz!), az erősebb nem akarja eldönteni, hogy milyen autó illik a nőhöz. Na és akkor itt jön a csajos autó fogalma. Hölgyeim, nincs olyan, hogy csajos autó! Olyan van, hogy kisautó, amit nőnek könnyebb kezelni. Elhitetik velünk, hogy az jobb, mert könnyebb vele parkolni, nem megy túl gyorsan, keveset fogyaszt, olcsó a fenntartása, s a kedvencem: nőnek való.

Biztos van nő, aki ezt elfogadja, és úgy gondolja, neki tényleg erre van kapacitása. Én pedig úgy gondolom, hogy nagyobb autó nagyobb biztonságot jelent, attól, hogy fekete még nem férfias, és attól, hogy kombi, nem csak családosoknak való. Nem véletlenül említem ezt. Fekete, kombi autót vezetek, kétezres motorral, viszonylag magas lóerőkkel. A márkája itt nem fontos, nekem viszont igen, mert annyira megszerettem, hogy mindig hű akarok lenni hozzá. Viszont ma is emlékszem, amikor a hasonló márkájú autót vezető, háromgyerekes családapa, foglalkozását tekintve egy nagyvállalat vezetője a hátam mögött furikázva felhívott, hogy nem lett volna jobb egy csajosabbat venni? A válaszom az volt, hogy nagycsaládot szeretnék. Mert erre nincs mit válaszolni. Mondhattam volna azt is, hogy én tudatosan választottam járgányt, nem tagadom, férfi segítséggel, mert az autó állapotát ránézésre nem tudom felmérni. Ez férfidolog. Hogy milyen autót szeressen a nő vezetni, nem az!

Hölgyeim, ennek ellenére, nyugodtan vezessenek kicsi, piros vagy éppen virágmintás autót, ha abban érzik jól magukat. Mert a legfontosabb, hogy balesetmentesen közlekedjünk. Ezt kívánom én.

 Fotó: pixabay.com 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. júniusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>