Én olvasok, mi olvasunk, ő olvas

Sokan tartjuk fontosnak, hogy gyerekeinknek ne csak a világhálón boldoguljanak, hanem a könyvekkel is jó barátságban legyenek. Egyrészt azért, mert szeretnénk, ha ők is részesülnének az olvasás örömében, másrészt mert még mindig „betűalapú” a világ, és a szakértők is azt mondják: aki jól olvas, jobban teljesít más területeken is.

Nagy kihívás szülőnek, pedagógusnak egyaránt, hogy olvasóvá, ne adj' Isten, könyvfogyasztóvá nevelje a gyermeket. Kovács Ágnes egy székelyudvarhelyi lakótelepi általános iskola magyartanára, kiről köztudott, hogy diákjai olvasnak. A bő három évtizedes tapasztalattal rendelkező pedagógust kérdeztük, mi fán terem az olvasóvá nevelés „tudománya”.

„…Annak idején, amikor én voltam kamasz, talán az egyetlen információforrás az olvasás volt, az élettel való kapcsolatunk is a szépirodalomból jött. Azóta az olvasásnak ez az egyeduralma egyértelműen megszűnt, és nincs amiért csodálkoznunk, hogy a gyerekek, fiatalok számára ma nem ez az elsődleges információforrás. Amúgy meg az olvasáshoz, mint folyamathoz türelem és odafigyelés kell.” Hozzáteszi ugyanakkor, hogy való igaz, közel nem olvasnak úgy, olyan szinten és annyit a diákok, mint régebb. „Kissé túl is lihegjük a témát, amikor azt a fajta olvasási tevékenységet várjuk el tőlük, mint ahogy mi tettük” – véli Ágnes.

Egyébként a tudomány mai álláspontja szerint a mostani gyerekeknek már más az agyműködése, a pörgéshez képest pedig az olvasás teljesen más tudat- és lélekállapotot kíván.

Értjük, hogy villanymotor, de mi hatja?

Van egy nagyon elterjedt álláspont, vagyis hogy mindegy mit, csak olvassanak. Kovács Ágnes ezzel nem tud egyetérteni. Azt mondja, silány szöveg helyett inkább nézzenek meg egy minőségi sorozatot, ahol van konfliktus, ahol van karakterfejlődés.

„Nem tudok én lemondani a klasszikus gyermek- illetve kamaszirodalomról, miközben figyelem és be is viszem az órákra a maiakat. Legalább a lehetőséget föl kell tálalni” – fogalmaz a pedagógus.

Ágnes úgy véli, hogy a rövid írások, novellák kiválóan alkalmasak arra, hogy közvetítsék az olvasás lényegét. A kisebbeknek szóló kortárs irodalom pedig egyenesen kiváló manapság – mondja, megemlítve Lackfi János vagy Varró Dániel nevét – miközben a kamaszoknál nehezebb minél szélesebb körben tetszőt találni. Kellenek a referenciaszemélyek, mondja határozottan a pedagógus. „Olyanok, akik megtalálják az utat hozzájuk, akik úgy tudnak beszélni a műről, mint életük valóban nagy élményéről. A rácsodálkozás képessége a mostani gyerekekben is éppen úgy megvan, mint korábban. Ha sokszor éri pozitív impulzus őket ebből az irányból, hiszem, hogy rákaphatnak az olvasásra”

Sok szülő fanyalog a háziolvasmányok miatt, mert vagy az olvasmánnyal, vagy a mennyiséggel akad problémája. Ágnes úgy fogalmaz, „A kötelező nem árt, csak arra kell törekedni, hogy nagyon nagy legyen a választék. Tőlem egy nagyon hosszú listát kapnak év elején a diákok, és amiről még nem hallottak, arról tartok egy rövid bemutatót. Egyik hónapban a fiúk, másik hónapban a lányok ajánlanak erről könyvet, és az osztály közösen szavazza meg, hogy mit olvasnak el.”

A pedagógus beszél továbbá műhelytitkokról és arról is, mit szeretnek a gyerekek. Ugyanakkor tippeket ajánl a rovat az olvasás műfajának megszelídítésére is. Ez tehát a Lurkó szeptemberben, és ha többet is szeretnének tudni a témáról, a lapárusoknál megtalálják a Nőileg friss számában, illetve megrendelhetik a magazint honlapunkról. 

Fotó: Shutterstock

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>> 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>