Felülmúlt minden mást

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira magába szippantott, akkor lehet, hogy máris kedvet csináltam az olvasáshoz. De nem csak ennyit mondok…

A könyv egy férfiról szól, az ő kapcsolatáról a szüleivel, főként az apjával, aztán a nőkkel való viszonyáról, és némileg a barátságról is. Az egyik legfontosabb kapcsolata azonban a fotográfiához köti, ami által végül híres lesz. Ezzel nem árultam el semmit, mert erről szó esik a regény legelején, amikor a főhős bemutatkozik.

Lenyűgöző, ahogyan ez a mű fel van építve. Úgy ragadja meg a figyelmet, úgy szippant be, hogy szinte észre sem vesszük, és már rég Szabad András világában élünk, mikor felocsúdunk, hogy bármennyire szomorúnak és magányosnak is tűnik ez a világ, rendkívül szépséges a maga nemében. Mert ez az első reakció... hogy süt belőle a magány. És hogy szürke. És átlagos. Pedig egyáltalán nem az. Mármint nem átlagos. Telis-tele van felfokozott érzelmekkel, mélyenszántó gondolatotokkal: „Hogy mikor először történik valami az emberrel életében, akkor azt ne három méterről, az ajtóból nézze. Mert akkor vele soha nem fog megtörténni. Ne évekkel előbb tudja, milyen lesz, és ne utólag vágyjon vissza rá.”

Az első betűtől beleszerettem ebbe a regénybe, és nem múlt el az utolsóig sem. Évek óta ez az első olvasmányélményem, ami felülmúlt minden mást. Ami meghatott, megborzongatott, belemászott a fejembe és a szívembe, és annak ellenére éreztem nagyon közel magam hozzá, hogy nő vagyok, és nagyon keveset éltem azt a kort, amiről sok szó esik benne, a kommunista és szocialista világot. Azt hiszem, hogy sokaknak van egy személyes top ötös vagy tízes listája a kedvenc műveiből, ami időnként változik, ha valami újat olvasunk, fedezünk fel. Ez a könyv nekem bekerült a top ötbe. Remélem, sokan így lesznek vele. Olvassák szeretettel!