Fiú ez a lány?

Fiúnak és lánynak születünk, de ez mindegy abból a szempontból, hogy majd, évekkel később minek érezzük magunkat és miként akarunk élni. A genderelmélet azt állapítja meg erről, hogy a nemi szerepeket nem határozza meg feltétlen a biológia, illetve a testi jellemzők. Ez az idegen szó, gender, és a mögötte lévő tudomány olyasmivel foglalkozik, amivel mi, zárt közösség tagjai nem akarunk foglalkozni, avagy nem is értjük, miért kéne.   

Például azért, hogy az előítéleteinket sutba dobjuk. Vagy azért, hogy könnyebben elfogadjuk, hogy egy fiúnak/lánynak született emberi lény, nemi érése eredményeként másképp érezzen, viselkedjen, mint ahogy a fiúk/lányok általában szoktak – ahogyan elvárnánk tőlük.

Sugallja is a környezet, hogy mit illik és mit nem egy fiúnak, lánynak, férfiank, nőnek. Sztereotipizálunk, és nem is gondolunk bele, hogy gyerekünknek szajkózott mondataink frusztrációt szülhetnek – amikkel sajnos nekik kell a későbbiekben megküzdeniük. 

Genderkérdés badarság?

Kell ez nekünk? – kérdezhetik. Szeptemberi Egyensúly-témánk egyik szakembere,  Geambașu Réka genderkutató, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének adjunktusa azt mondja, igen, kell. Ugyanis, ha végig gondoljuk, hogy nemcsak a biológia irányít minket, mert társadalmi lények vagyunk, vagyis életünk minden mozzanatát erőteljesen befolyásolja az a közeg, amiben élünk, akkor szükség van a gendertudományra. Mert szinte nincs olyan társadalmi jelenség, aminek ne lenne nemi vonatkozása, és ami ne mutatna nemi eltéréseket. Hol érhető ez tetten? – például cikkünk szerzőjének, Sipos Bettinek kérdésére az adjunktus rávilágított, hogy javarészt inkább a nőket sújtja a szegénység, különösen idős korban, de az egy szülős háztartásokat is tipikusan nők vezetik, és nőként eleve kisebb bérrel kell számolnunk, ráadásul, ha anyák is vagyunk, akkor aztán végképp tágul a bérrés. Holott a nők általában iskolázottabbak, mint férfi társaik. A munkamegosztás terén ugyancsak különbségek vannak. Vagyis az elvárások és a megítélés jócskán szétválasztja a nőt a férfitól. Ez régen és ma is sok helyütt elfogadott. Csak akkor van baj, ha valaki a megszokottól eltér. Lányként focizik a fiúkkal, nem szeret sütni-főzni, csak nadrágot hord, sőt informatikusként szeretne dolgozni. Illetve fiúként mindegyre elpityeredi magát, szeret a lányok körében lenni, szereti a lányos színű ruhaneműket stb.  

Az európai társadalmak között a romániai az egyik legtradicionálisabb. A férfiak és a nők (!) jelentős többsége véli úgy manapság is, hogy a nő feladata a gyerekgondozás. „Úgy látom, hogy ezt az elvárást sokszor a nők magukkal szemben támasztják, nemcsak a férfiak sugallják. Egy példa, amit nagyon sokszor emlegetek, a GYES. 2012 óta az anyának huszonhárom hónap jár otthon a babával, és az apának is jár egy hónap. 2013-ban hallottam több anyukától, hogy mekkora őrültség, hogy az ő férjük elmenjen egy hónapra az állásából! Őket nem tudják nélkülözni a cégtől! Egyébként is nekik annyira fontos a munkájuk... És a nők munkája? – teszi fel a kérdést Gergely Orsolya, családszociológus, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa. – Magukra nem gondolnak? Miközben kilépnek a munkaerőpiacról 1-2-3x23 hónapra, akár 2-4-6-8 évig is gyereknevelési szabadságon vannak, és ennyi idő után sokszor irdatlan nehéz a visszatérés. Szóval nem a férfiakkal kell küzdeni sok esetben. A nők fejében is számos olyan mentalitásbeli gát van, amelyet elvárásokként és normaként adnak át a következő generációknak.”

Ha a gyermekem barátja homoszexuális, veszélyben a nemi identitása? 

Erdélyben nagyon ritka a coming out, vagyis amikor valaki nyíltan vállalja a homoszexualitását vagy egyéb szexuális irányultságát. Zárt társadalomban élünk, ezen a vidéken nehezen emésztik meg az újat, a mást. Ezért is nagyon ritka Erdélyben az, ha valaki nyíltan vállalja nemi irányultságát – homoszexualitsát, vagy más szexuális irányultságát –, mondja Fekete Deák Ildikó csíkszeredai pszichológus. 

  • Transzneműség: eltérő önazonosítás a születéskor megállapított társadalmi nemtől és/vagy biológiai nemtől. 
  • Bináris transznemű: nemi identitása férfi vagy nő, de nem egyezik meg a születéskor megállapított nemmel. Például tarnsznemű nő az, akit születésekor a fiú kategóriába soroltak, de ő lányként határozza meg magát.
  • Nem-bináris nemű: nem kizárólag nőként vagy férfiként azonosítja magát. A nem-bináris nemű emberek érezhetik úgy, hogy a nemük csak részben női és/vagy férfi, a kettő között van, egyszerre mindkettő, semleges, a bináristól teljesen különálló, vagy épp egyáltalán nincs. (Forrás: Wikipédia)

„Ahhoz, hogy valaki felvállalja a többségtől eltérő nemi identitását, az a tapasztalatom, hogy kell egy érett személyiség, érzelmi stabilitás és egy elfogadó környezet (család, barátok, munkatársak), ami jelenleg nincs Erdélyben, Székelyföldön” – vázolja a helyzetet a pszichológus. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy a homoszexualitás nem ragályos és nem is tanult dolog, hanem genetikai adottság, akár a szemünk színe, mondja ugyanide kapcsolódva Gergely Orsolya.

Tudjon meg többet a témáról a szeptemberi Nőilegben, avagy rendelje meg a magazint honlapunkról. 

Fotó: Shutterstock

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>> 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>