Fixeur – A megoldóember

A film főszereplője, Radu helyi problémamegoldóként dolgozik egy hírügynökségnél, ő a kapocs, aki például a francia újságírókat az erdélyi viszonyok között elkalauzolja, aki megtalálja azokat a személyeket, akikre a riporthoz szükség van.

A riport témája ezúttal egy kiskorú lánynak, Ancának a története, akit elcsábítottak és prostituáltként foglalkoztattak. A francia hatóságok küldték vissza Romániába, jelenleg egy zárdában vigyáznak rá. Anca felépülését veszélyeztetné az interjú, ezért a zárda főnökasszonya nem engedélyezi a találkozást. Egy újabb megoldóembernek köszönhetően a stábnak sikerül találkoznia a lánnyal egy cukrászdában. A kommunikáció nehézkes, és ahogyan várható, valami banális dolog miatt lehetetlenné is válik. A nyilvános térből az autó minimálterébe átlépve viszont mintha lehetőség nyílna arra a beszélgetésre, amit a megoldóember erőltet. Elszántsága mintegy kiprovokálja azt a választ, ami a lány egyetlen kommunikációja valószínűleg minden valamilyen hatalommal rendelkezőként felismert férfival szemben.

Önként ajánlja fel a szexuális szolgáltatást, gesztusa erőszaknak tűnik a közvetítővel szemben, és egyetlen lehetséges válasznak az igazság felderítése érdekében elkövetett, de mégis egy előző erőszakot megismétlő erőszakra.

A férfinak igaza van, beszélni kell arról, ami történt. De hogyan lehet annak igazságát közvetíteni, aki az általa ismert nagyon korlátozott kód szerint (és annak köszönhetően) képes csak túlélni nem csupán a franciaországi közelmúlt traumáit (prostitúció), hanem gyerekkorának mélyebb traumáit is (érzelmi elhanyagoltság, elérhetetlen anya, bizonytalan családi viszonyok)?

Ami igazán fontos, az mintha valahol mélyebben lenne. A filmben akkor kerülünk ehhez a legközelebb, amikor hirtelen a kétségbevonhatatlan igazság lényegtelenné válik. Amikor az újságíró nevelt fia kifakad apja idomító módszereivel szemben, perfekcionalistának nevezi. Az meg kijavítja, hogy az nem perfekcionalizmus, hanem perfekcionizmus. Igaza van, de miközben a maga igazságát, a két szó különbségét magyarázza, elveszíti a helyzet igazságát, szem elől téveszti azt, hogy éppen megtörténik újra, amit a fiú kifogásolt.

a megjavítás mint vállalt felelősség maga lesz az akadálya a megmutatni kívánt téma, tárgy, társ megismerésének, elfogadásának. Az igazság túlságosan durva eszköz az emberi viszonyok leírásához. A film nem azt keresi, hogy kinek van igaza, csupán felmutatja az egyes igazságok korlátait.

(Fixeur – rendező: Adrian Sitaru, szereplők: Tudor Istodor, Mehdi Nebbou, Diana Spatarescu, Nicolas Wanczycki)

(Románia jelöltje a 2018-as Oscarra)

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>