Frigiditás – állapot, és nem életre szóló ítélet

A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik párkapcsolataikban vagy szexuális életükben küzdenek problémákkal. Így hát a szakemberek is inkább szexuálisvágy-zavarnak nevezik az állapotot, mely – az esetek túlnyomó többségében – csak átmeneti.

Hirdetés

Frigid, azaz hideg: a bélyeget gyakran rásütik azokra a nőkre, akik ritkán és nehezen, vagy egyáltalán nem élnek át orgazmust partnerükkel, akik különböző traumák és pszichés okok miatt képtelenek a nemi együttlétre, vagy viszolyognak magától az érintéstől is. A frigiditás avagy szexuálisvágy- zavar vizsgálatában azonban több fontos szempont érvényesül – hangsúlyozza Biró Ibolya szexológus, bőr- és nemigyógyász főorvos: például, hogy lelki vagy testi okra vezethető-e vissza az állapot. Ugyanakkor a szakirodalom megkülönbözteti az elsődleges és másodlagos frigiditást is: előbbinél az állapot az élet kezdetétől jelen van, utóbbinál pedig a sikeres szexuális élet után alakul ki. Az első eset azonban azt feltételezi, hogy az állapot elszenvedője soha semmilyen nemi késztetést, vágyat nem érzett, szervi szinten pedig képtelen a nemi vágy megélésére. Szerencsére azonban, teszi hozzá a szakember, az ilyen igen ritka.

Mint ahogyan a megnevezés is utal rá, a másodlagos szexuálisvágy-zavar csupán szövődménye egy másik, elsődleges problémának, mely azonban nemcsak testi, hanem lelki is lehet. A szomatikus, azaz testi kiváltó okok beazonosítása lényegében egyszerű, de csupán akkor, ha az illető szakemberhez fordul. A különböző vizsgálatokat legtöbb esetben a nőgyógyászunk is elvégezheti, szakemberek körében azonban az a tapasztalat: az erdélyi nők nem, vagy csak nagyon sarkalatos esetekben fordulnak orvoshoz, ha azt észlelik, hogy jelentősen csökkent a libidójuk.

Testi kiváltó okok

A libidó csökkenését okozhatják bizonyos hormonkészítmények vagy például a pajzsmirigy, petefészkek nem megfelelő működéséből fakadó hormonzavar is. Ugyanígy a fogamzásgátló tablettáknak is lehetnek ilyen kedvezőtlen mellékhatásai. Nőgyógyászati betegségek, gyulladások, vagy idegrendszeri és hátgerincsérülések is válthatnak ki szexuálisvágy- zavart. A rendellenesen fejlődött vagy szülés után deformálódott külső nemi szervek, illetve bizonyos fiatal nőknél a medence fejletlensége is lehet az ágyéktájéki vérbőség meggátolója, mely szintén csökkentett libidóhoz vezet. „Az esetek kilencven százalékában azonban lelki okok állnak a probléma mögött” – jegyzi meg a szexológus. A másodlagos frigiditást kiváltó lelki okok skálája igen széles, lehetnek hétköznapi problémák vagy mély, pszichés gondok. A súlyos depresszió vagy a bipoláris zavar például rendszerint időszakos frigiditáshoz is vezet, a kiváltó ok azonban sokszor ennél egyszerűbb.

Kultúrkérdés?

Nem hiába emlegetik oly sokszor az ún. otthoni hét évet: életünk első éveiben azonban nemcsak a jólneveltség és az illem alapjait sajátíthatjuk el szüleinktől, hanem olyan élményeket is átélhetünk, melyek későbbi szexuális életünket befolyásolják. Kellemetlen, feldolgozatlan élmények, belénk nevelt gátlások, illetve a gyermekkorban megélt lelki sokkok mind-mind a szexuális vágy csökkenéséhez vezethetnek. Tipikus kiváltó ok például, tudtuk meg, a terhességtől való félelem is. Ez gyakorta olyan nők esetében fordul elő, akik nagyon fiatal korban estek teherbe, esetleg emiatt a terhességmegszakítást választották.

A szekundér frigiditás azonban zömmel párkapcsolatban élő, vagy élt nőknél alakul ki, főként a kapcsolatban beállt, vagy már állandósult nehézségek miatt. Ezek rendszerint nem klinikai, kórházi kezelést igénylő problémák, tudjuk meg a szakembertől, hanem sérelmek, lelki gátak, gátlások vagy az, ha a kapcsolat érzelmi minősége nem megfelelő. A teljes szexuális kielégüléshez nemcsak fizikai, hanem lelki és szellemi ellazultság is szükséges, ezt ma már a legtöbb szexuálpszichológus is így tartja, minthogy azt is: a párkapcsoltban a lelkiség, meghittség és biztonságérzet megléte – mely értelemszerűen a kielégítő nemi élet feltétele – a nők számára sokkal fontosabb tényező. Az aktus során elkövetett hibáktól kezdődően a kapcsolatban és az ágyban a vezető szerepért való versengésig számtalan oka lehet a libidó időszakos csökkenésének. A kóros szexuálisvágy-zavart az egy éven túl tartó libidócsökkenéstől számítják a szakemberek. A leghatékonyabb kezelés pedig a szakemberrel folytatott egyéni vagy páros terápia, hangsúlyozza a szexológus.

Mea culpa

A frigid nők – a társuk mellett – leginkább önmagukat hibáztatják állapotukért: gyakorta alsóbbrendűnek, kevesebbnek tartják magukat. Egyesek leplezik, hogy nem jutnak el az orgazmusig, de olyanról is hallani, aki meg van győződve: frigiditása örökletes, hiszen „már anyának sem ment”. A hosszan elhallgatott, sokszor még a társ előtt is leplezett problémák, komplexusok azonban gyorsan felhalmozódnak. A „majd idővel magától is megoldódik” és a „ha nem beszélünk róla, akkor nem is létezik” attitűd ezért nem vezet eredményre, figyelmeztet a szakember: nincsen mese, jegyzi meg, a problémákat fel kell vállalni, és meg kell beszélni partnerünkkel. Amennyiben erre önerőből képtelenek vagyunk – és ez is érthető –, forduljunk szakemberhez. A frigid nőnek azonban tudnia kell, hogy állapota átmeneti: szexuális tanácsadással, párterápiával vagy pszichoterápiával, szükség esetén gyógyszeres kezeléssel a szexuálisvágy-zavar gyógyítható.

Segíts magadon!

A siker érdekében mi magunk is tehetünk lépéseket. Fontos tudatosítani, hogy az önkielégítés nem szégyen, sőt, testünk és szexuális igényeink megismerésének alapvető eszköze. Shere Hite, amerikai szociológus a női szexualitásról készült tanulmányában azt írja: míg a nőknek csupán 30 százaléka jut el közösülés során rendszeresen az orgazmusig, maszturbációval kilencven százalékuk képes a testi gyönyörre. Előbb tehát saját testünket kell megismernünk. Ugyanígy fontos igényeink közlése partnerünkkel, illetve akárcsak az életben sok más területen, a gyakorlás is. A nemi életben örömet szerezni partnerünknek és önmagunknak nem feltétlenül ösztönös, valamint a partnerek „összecsiszolódása” is gyakorlást igényel.