Gárdos Péter: Hajnali láz

Gárdos Péter filmrendezőnek ez az első regénye életrajzi ihletésű. Szülei levelezésén keresztül meséli el szerelmük történetét, a második világháború után, a koncentrációs táborokból Svédországba szállított két beteg ember találkozását és küzdelmét a gyógyulásért, a felépülésért.

Hirdetés

Mit tesz a huszonöt éves Miklós, aki a koncentrációs táborból szabadul, aztán újra halálra ítéli az orvosa Svédországban, amikor kiderül, hogy súlyos tüdőbeteg? Elhatározza, hogy megnősül. E cél elérése érdekében levelet ír száztizenhét szintén Svédországban ápolt magyar lánynak: „Írta a leveleit, egyiket a másik után. Ceruzával skríbolt, azzal a megkapó gyöngyírásával.”

Aztán elkezdtek érkezni a válaszok, és köztük volt az akkor tizennyolc éves Reich Lilié is. Miklós azonnal tudta, hogy ő az igazi. A levelezés hat hónapig tartott, mielőtt összeházasodtak, és küzdelmes út vezetett a boldogságig.

A regény stílusa egyszerű, könnyed, és olyan jó olvasni a kis levélrészleteket, amik egy másik világba röpítenek bennünket:

„Fényképemnincs magamról… pár napja újból kórházba kerültem, s most Eksjőben fekszem. A táncot szívből gyűlölöm, viszont szeretem a vidámságot és a töltött paprikát (persze sűrű paradicsomszósszal).”

Fedezzék fel ezt a fantasztikus szerelmi történetet, kedves Olvasók, hisz annyi szépség rejlik benne. Az a hihetetlen életerő, az a bizonyosság, hogy rátalálunk az igazira, a remény, hogy túl lehet élni, meg lehet gyógyulni, csak akarni kell, felemelő és csodálatra méltó.