Gróf Bánffy Katalin: Ének az életből

„Egymás mellett ültünk egész idő alatt… Nagy, elragadtatott szemét folyton magamon éreztem. Ó, de jó is volt! Utána egész este izgatott az ember, csak vár, vár és vár, de nem tudja mit. Ezt nevezik szerelemnek? Ha nem az, akkor mi? Remek, rossz, szinte megalázó érzés. Imádom!” – így vall Bánffy Katalin első szerelmi élményéről.

Hirdetés

Az emlékezés azonban, mert egy memoárról van szó, régebbről kezdődik, egészen kisgyermek korától, amikor is legmeghatározóbb élményeit a dajkái jelentették. Imádja a szüleit, csodálattal tekint a színésznő Váradi Arankára, és az író-politikus Bánffy Miklósra is.

A grófkisasszony élete legapróbb részleteit is megosztja velünk: úszhatunk vele a Szamosban, a Bánffy család bonchidai birtokán, teniszezhetünk és andaloghatunk vele a hatalmas parkban, de akár vágtázhatunk Galiba nevű lován vele együtt. Elvisz bennünket a korabeli Budapestre is, kedvenc cukrászdájában, a Gerbeaud-ban ehetünk, vagy élhetünk társasági életet a Reviczky utcai lakásban. Visegrádi emlékeit is felidézi a grófkisasszony, és természetesen a kolozsvári élményeket szintúgy. Megismerhetjük tágas családi körét, ami nem kis dolog tekintve a Bánffyak szerteágazó családfáját.

Katalin egyik szerelemből a másikba esik, mint minden korabeli kamaszlány, csakhogy őt végig kíséri Tonka, az édesanyja komornája, aki nélkül nem járhat az utcán, mert ilyet nem illik egy előkelő családból származó hölgynek. Katalin flörtöl, „bulizik”, szórakozni jár, de nem idegen tőle a kemény munka sem. Imádott állatait gondozza, baromfi farmot hoz létre Bonchidán, és angóra nyulat tenyészt.

A nemesi család élete nem csak játék és mese, különféle gondokkal küzdenek ők is, de a legsúlyosabb csapás a II. világháború idején éri őket, amikor elrekvirálják a család vagyonát, a megélhetésüket biztosító bonchidai birtokkal együtt. Katalin minden munkát elvállal, csak valahogy meg tudjanak élni a háború sújtotta Budapesten. Nehéz idők ezek mindenki számára, de egy nemesi család sarjának lenni még nehezebb, hisz neve egyet jelent az elnyomókéval. Katalin el is vágyakozik minél messzebbre, ahol vállalhatja a nevét, ahol nem kell szégyenkeznie származása miatt, ahol békében élhet. Sikerül neki, férjhez megy egy amerikai katonai attaséhoz, akit Budapestről Marokkóba helyeznek át, és ő vele tart a távoli ismeretlenbe.

Nagyon kedves olvasmány ez a mű, olvassák szeretettel, hisz történelmünk egy darabkája rejtőzik benne.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. októberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>