Ha túl nehéz az iskolatáska

A tavasz az iskolai beiratkozás időszaka, szülőként sok fejtörést okozhat a megfelelő iskola kiválasztása. Az intézményválasztás mellett azonban fontos arra is figyelni, csemeténk vajon elég érett-e arra, hogy az óvodából beüljön az alma mater padjaiba.

Életünk minden területét óhatatlanul átszövi a teljesítményorientáltság, s ezt sokszor gyerekeinkre is kivetítjük: a mienk legyen a legjobb s legügyesebb, s lehetőleg kortársaihoz képest a legérettebb. Gyerekünk taníttatásában is elkövetjük azt a hibát, hogy túl korán túl sokat várunk el a kicsitől. Ezért fontos például iskolakezdés előtt körültekintéssel értékelni gyermekünk képességeit és a megfelelő szakember véleményét is figyelembe venni.

Miért fontos az iskolaérettség?

„Az iskolaérettség fogalma komplex – magyarázza Dimén-Varga Tünde székelyudvarhelyi pszichológus. – Meghatározza a fizikai, kognitív és pszichés fejlettség optimális szintjét az iskolai alkalmasság, beválás szempontjából. Nyilvánvaló tehát, hogy az iskolaérettség fogalma összefüggésben van azzal, milyen az adott ország iskolarendszere, hány éves kortól kötelező a beiskolázás stb.” – sorolja. Romániában például, amióta bevezették az előkészítő osztályokat, és a gyermekek hatévesen válnak iskolakötelessé, az iskolaérettség kritériumai is megváltoztak.

A jelenlegi romániai szabályozások szerint az iskolaérettség megállapításához egyaránt szükség van az óvodapedagógus és a pszichológus véleményére: ez utóbbi megvizsgálja a mozgás fejlettségi szintjét, az értelmi fejlettséget, a beszéd tisztaságát, a kommunikáció adekvát voltát. Az óvodapedagógus pedig – aki naponta látja a gyermeket – arról mond véleményt, hogy csoportban képes-e megfelelő ideig a figyelmét fenntartani, a feladatra összpontosítani, hogyan mozog a szociális közegben, hogyan kezeli a kudarcot.

Dimén-Varga Tünde: annak a gyereknek, aki nem érett az iskolára, sikerélmény helyett inkább kudarcban lesz része

Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, és attól, hogy betölti a hatodik életévét, még nem válik automatikusan iskolaéretté, hangsúlyozza a szakember. Ha a kicsi mégis iskolába kerül – holott erre nincsen felkészülve –, nagyon hamar azzal szembesül, hogy olyan elvárásokat támasztanak vele szemben, amelyeknek ő nem tud megfelelni. „Nem lesz sikerélménye, ellenben nagy az esély, hogy kudarcot kudarcra halmoz. Az ilyen gyerekek sokáig alulteljesítenek az iskolában, sokuknak a kedve örökre elmegy a tanulástól” – jegyzi meg Dimén-Varga Tünde. 

Kérjük szakember segítségét!

Ajánlott az óvónő véleményét is kérni, hiszen olyan ismeretekkel rendelkezhet gyermekünkről, melyeket mi magunk nem feltétlenül ismerünk fel. Például hogy életkorának megfelelően fejlett-e fizikailag, vagy ha szereti, ha feladatokat adnak neki, és azokat általában el is végzi, a ceruzával jól bánik, képes másokra is tekintettel lenni, akkor valószínűbb, hogy iskolaérett. Ha viszont nem nagyon köti le az óvodai foglalkozás, inkább csak a saját maga által választott játékokra tud figyelni, az óvodai szabályok elsajátítása és betartása is hiányos, akkor még az óvodában van a helye a gyermeknek, figyelmeztet a pszichológus. 

Hatévesen iskolába?

Népszerű elképzelés az, hogy jobb korábban – mondjuk hatévesen – iskolába adni a gyerekünket, hiszen akkor egyévnyi előnye van kortársaihoz képest. A túlzott sietségnek és siettetésnek azonban negatív következményei is lehetnek. „Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen ma az iskola Romániában. A tananyag túlzsúfolt, és nem felel meg sem a mai gyermekek érdeklődésének, sem a 21. század követelményeinek. Már az elemi tagozat is irreálisan teljesítménycentrikus, és a nagy osztálylétszámok miatt a differenciálás is inkább csak elméletben működik.

Ezért ma annak a gyermeknek van előnye az iskolában, aki szinte minden szempontból alkalmazkodni tud a követelményekhez. Ennek nem így kellene lennie, de amíg ilyen a rendszer, ezt érdemes szem előtt tartani. Tehát nem az életkor a meghatározó, hanem az érettség” – szögezi le a szakember. S bár indokolatlanul nincs értelme visszatartani egy gyermeket az óvodában, teszi hozzá, hiszen ha elég érett, akkor ő már más élményekre, impulzusokra, feladatokra vágyik, a „visszatartásnak” messze nincs annyi káros hatása, mint annak, ha valaki éretlenül kerül be az iskolába. 

TUDTA?

A Stanford Egyetem egy 2015-ös kutatása arra a következtetésre jutott, hogy azok a gyerekek, akik egy évvel később kerülnek be az iskolába, nagyobb önkontrollal rendelkeznek. Az önkontroll pedig összefüggést mutat a teljesítménnyel, gondoljunk csak a Pillecukor tesztre/kísérletre. A Stanford-kísérlet (amelynek résztvevői dán gyerekek voltak) arra is rávilágított, hogy az iskolát később kezdő gyerekek között sokkal kisebb arányban van jelen a hiperaktivitás és a figyelemzavar. 

Hogyan segítsünk mi, szülők?

A pszichológus leszögezi: az érést nem nagyon lehet siettetni, hisz ez komplex neuropszichológiai folyamatok eredménye, és ha nincsen más részképességbeli lemaradás, magától be fog következni. Ha pedig ez utóbbi áll fenn, akkor szakszerű segítség szükséges, amit az óvodában (ha van pszichológus, logopédus) remélhetőleg fel is ajánlanak. 

TIPP

Otthon érdemes a gyermek önállóságát, kitartását erősíteni azzal, hogy életkorának megfelelő feladatokat bízunk rá, és el is várjuk, hogy elvégezze azokat, javasolja Dimén-Varga Tünde. Ha vannak otthon elvárások és feladatok, akkor nem fogja rosszul érinteni, hogy az iskolában is vannak. Egyszerű dolgokra gondolok: terítés, virágöntözés, zoknipárosítás.

TIPP

Ha részképességek terén akad lemaradása a gyereknek, akkor nyilván a célterületre érdemes otthon is koncentrálni, játékos formában. A finommotorikát gyurmázással, gyöngyfűzéssel, apró dolgok manipulálásával (például Lego) jól lehet fejleszteni, a téri tájékozódást például közlekedés közben (mit látok a jobb oldalon, előttem stb.), elég sok memória- vagy figyelemfejlesztő játék van forgalomban, vagy a megfelelő keretek betartásával akár számítógépen is játszhat ilyent a gyermek.

 

A sok szabad mozgás is elengedhetetlen a megfelelő fejlődéshez, tudjuk meg, a mozgás általánosan fejlesztő hatású, és hozzájárul az idegrendszer éréséhez. Ezenkívül a napi mesehallgatás ajánlott. Bizonyított, hogy azok a gyerekek, akik napi szinten hallanak mesét, akár évekkel is megelőzhetik társaikat szövegértésben, a mese személyiségre kifejtett jótékony hatásáról nem is beszélve, sorolja a pszichológus. 

Az éretlenség tünetei

Ha túl korán, éretlenül került a gyerek iskolába, az egyrészt meglátszik a teljesítményében, a motivációjában: nem tudja vagy nem akarja elvégezni a feladatokat, esetleg nem is érti, mit várnak el tőle. Másrészt folyton átéli az inkompetencia érzését, sok gyerek meg is fogalmazza: „buta vagyok”, „nem vagyok elég ügyes”, holott nem erről van szó. Ha érzelmi vagy szociális téren éretlen, akkor kevésbé bírja a gyermekek közti esetleges rivalizációt, temperamentumtól függően visszahúzódik, szorong, vagy éppen ellenkezőleg agresszívvé válik, vagy más módon hívja fel magára a figyelmet, például bohóckodik. „És igen, sajnos pszichés tünetek is kialakulhatnak: testi tünete (fejfájás, hasfájás, hányinger), alvászavar, éjszakai bepisilés, bármi előfordulhat. Ezek az iskolaéretlenség pszichés következményei” – sorolja a szakember. 

Hogyan segíthet a szülő?

A legfontosabb, hogy a szülő megértse és támogassa a gyermekét, hogy annak biztonságérzete ne inogjon meg. „Az alkalmazkodásnak lehetnek átmeneti nehézségei, ekkor a szülő legyen türelmes és bizakodó. Beszélgessenek és játsszanak együtt sokat, a gyermek érezze a bizalmat és az elfogadást! Nem tehet róla, hogy éretlen, erről senki sem tehet. Ha a pedagógus kompetens, akkor a szülővel együtt kialakíthatják azt az elvárásrendszert, ami a gyermekhez igazodik, és a fejlődését szolgálja, hiszen nyilvánvaló, hogy éretlenül nem tud ugyanúgy viselkedni és teljesíteni, mint a többiek” – javasolja a szakember. Vannak gyerekek, akik rövid időn belül beérik önmagukat. Ha azonban a szülő azt látja, hogy  egy-két év elteltével is csak gyűlnek a hátrányok és a kudarcok, akkor érdemes megfontolni az évismétlést. Nem büntetésből, hanem azért, hogy lehetőséget kapjon a gyermek az újrakezdésre. „Hogy megtapasztalhassa: az iskola lehet jó hely, a tanulás pedig lehet örömteli. Ezt kívánom minden iskolába lépő gyermeknek!” – teszi hozzá végül Dimén-Varga Tünde.

 Kiemelt kép: pixabay.com 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. áprilisi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>