Ha változik, szólok

A székely férfiak hidegek, rosszul kommunikálnak, nem tudnak udvarolni, nem kedvesek. Sokszor halljuk a székely nőktől ezeket a sztereotípiákat, így ezen kijelentéseknek kell legyen valamiféle alapjuk. Bár általánosítani nem lehet, mert kivételek mindig vannak, jó megvizsgálni, honnan is fúj a szél. Mert az udvarlás jó befektetés. Időt és energiát áldozunk a másikra, és szeretetet kapunk cserébe. Megéri, nem?

 

Egyetemes előzmények – még mindig várjuk a királyfit: nadrágban

Csipkerózsika megszúrja a kezét – nyilván rendes női tevékenység, munka közben…– orsóval, majd százéves álomba szenderül. Ha nem jön a királyfi, mely csókjával felébreszti, ott aszalódik még ma is az ágyban. A mai 20-as, 30-as korosztályt még ilyen meséken nevelték, de azóta már megjelent a Shrek című rajzfilm, és benne Fiona hercegnő, aki karatézik, öntudatos – de azért a romantikáról ugyanazok a nézetei, mint hercegnő elődeinek, és az udvarlást, a szép szavakat ugyanúgy áhítja.

Változott a világ, és benne sokat a nők. Nadrágot hordanak, edzőterembe járnak, dolgoznak, férfi munkaköröket töltenek be, jó esetben ugyanannyit keresnek, mint a párjuk, de közben elvárják, hogy előreengedjék őket az ajtóban, és virágot hozzanak nekik. Nem is lehet csodálkozni, ha szegény férfiak össze vannak zavarodva. A királylány szép, kedves, visszafogott, meg lehet menteni, lehet neki nagy önbizalommal udvarolni, ugyanis nem lesz belőle cégigazgató, és nem vásárol egyedül sportautót…

Tény, hogy a férfiaknak manapság igyekezniük kell, ha lépést akarnak tartani a nőkkel, hiszen egy határozott, öntudatos nőnek csakis egy határozott, öntudatos és főleg férfias férfi tud az egyenrangú partnere lenni. Kérdés, hogy a férfiak mennyire viselik el ezt az öntudatra ébredést, és ez mennyiben változtatja meg szokásaikat.

 

De mi is az udvarlás? Használjuk-e egyáltalán még ezt a szót? Ha manapság megkérdezünk egy lányt, biztosan nem azt mondja, hogy udvarlója van, hanem barátja, pasija, élettársa. Dr. Bodó Julianna kulturális antropológus meghatározása szerint a szó pár évtizeddel ezelőtt azt a tevékenységet jelölte, amelyet a férfi végzett a nő megszerzéséért, házasságkötés céljából. Megtette azokat a lépéseket, lebonyolította azokat a ceremóniákat, amelyek során egy laza megismerkedésből leánykérés lett.

Dr. Bodó Julianna

- Ma nem biztos, hogy az udvarlásnak van végső célja, sőt, sokszor csak a pillanatnyi öröm számít, így azokat a jelentéseket, amelyek régebben ráragadtak erre a kifejezésre, lehet, le kell vegyük róla

– vélekedik az antropológus.

 

Huncut ajándékok

Székelyföldön még a 20. század második felében is a házasság lebegett a legények szeme előtt, miközben tették a szépet. Már gyermekkorban nézegették a faluban, melyik leány „lesz jó“. Mezőgazdasági munkára, gyermekszülésre, háztartásvezetésre.

- Bár kétségtelenül elindult egy urbanizációs folyamat Székelyföldön, amely megbontotta a patriarchális vidéki társadalom viszonyait, a változás nem zajlott le maradéktalanul. Csíkszeredában például rurális társadalomban élünk, a város lakosságának jelentős százaléka faluról költözött be, és hozta magával a szokásait

– mondja Bodó Julianna.

Dr. Balázs Lajos néprajzkutató is a paraszti társadalom működésével magyarázza a mai székely lányok udvarlási téren megfogalmazott hiányérzetét.

- Székelyföldön mindent a praktikumnak vetettek alá. Az udvarlási szokásokat is. Ahol zordabb az időjárás, többet kell dolgozni a földdel, a jószágokkal. Kevesebb idő marad a magánéletre, szórakozásra. A fiú este 10 után nem ülhetett a lányos háznál, hiszen a fehérnépnek hajnalban mennie kellett takarni, fejni.

A tanár úr Felcsíkon végzett kutatásai alapján kiderül, virágot nem vittek a székely legények, de más ajándékot igen. Praktikus tárgyakat ajándékoztak: faragtak egy szép guzsalyt, mely a fonáshoz kellett, vagy sulykot, mellyel mostak. Saját kézzel készített figyelmességekkel rukkoltak elő, nem pénzen vették. Persze az akkori legények is huncutak voltak, hiszen a néprajzkutatók szerint minden hosszúkás tárgynak fallikus szimbóluma van. Ugyanakkor a lányokat sem kellett félteni, ők sem hiába hímezték azt a sok tulipánt...

 

Ha változik, szólok

Balázs Lajos a történelmi hagyományokban is látja a székely férfiak keménységét. A székely katonanemzet, határőr nép, Csík, Gyergyó és Háromszék férfiai mindig is katonáskodtak. Állandó készenlétben éltek, és ha kellett, indultak a harcba. Az pedig nem működik, hogy egy férfi a csatamezőn kemény, bátor, harcias, otthon pedig lágy, csacsogós, és befonja az asszony haját.

Balázs Lajos

- A kultúránkat, a viselkedésünket a génjeinkben hordjuk. Benne van a tudatunkban, lelkünkben. Ez nem változik egyik évtizedről a másikra

– nyomatékosítja Balázs Lajos. Véleménye szerint ez is érződik a mai székely férfiak viselkedésén, kommunikációján. Nem beszélnek  és nem is cselekednek – szerintük – feleslegesen, ami nincs alárendelve a napi praktikumnak, az csak sallang az élet „fontos“ dolgain. Nem hiába született az a vicc, miszerint panaszkodik a mama 50 év házasság után, hogy az „ura“ sosem mondja, hogy szereti. Mire a papa: az oltárnál mondtam. Ha változik, szólok. Ebben a kijelentésben sok minden benne van. Az is, hogy a székely ember nem beszél az érzelmeiről. De az is, hogy ha egyszer kijelent valamit, az visszavonásig úgy is van. Abban a kijelentésben meg lehet bízni.

 

A nők tehetnek legtöbbet magukért

“Álltunk a buszmegállóban, amikor megszólalt a párom: úgy döntöttem, feleségül veszlek. Nagyon meglepődtem, csak annyit bírtam reagálni: jó. Később jöttem rá, hogy akkor kellett volna nemet mondani”

– meséli Kata, aki gyergyószentmiklósi, és  kislányként nem így képzelte a leánykérést. Véleménye szerint, ha egy székely férfi eldönt valamit, annak úgy kell lennie, náluk például fel sem merült, hogy ő esetleg másképp fog reagálni. Mint ahogyan nem is reagált….

Ágoston Imola pszichológus szerint a nők tehetnek a legtöbbet azért, hogy megbecsüljék őket.

- Jelezni kell, ha valami nem tetszik. Nem szabad beletörődni, hogy velem rosszul bánnak. Meg kell próbálni megfogalmazni, mi nem jó. Nem hisztizni, nem veszekedni, nem a másikat minősíteni, hanem a problémákat kimondani. Ez az első lépés

– mondja a szakember. Véleménye szerint ma már sok helyen elérhető a párterápia, érdemes azt is megpróbálni, ha két ember között már annyira eldurvult a helyzet, hogy nem működik otthon a négyszemközti kommunikáció.

Ágoston Imola

Ugyanakkor kitér a gyereknevelésre is.

- A mai anyukák sokat tehetnek azért, hogy változzon a helyzet. A fiúkba évtizedek óta belefojtjuk az érzelmeiket. Ráripakodunk a kisgyermekre, hogy “ne sírj, mert milyen katona lesz belőled”. Ezzel már kicsi korban azt neveljük beléjük, hogy nem érdemes az érzelmeiket kimutatni, mert megszólhatják őket, mert negatív visszajelzést kaphatnak.

 

Szőnyeg, azaz paplan alá söprés

Persze a férfiak udvarlási szokásainak, kommunikációjának az ágyban is van kihatása.

„Adott egy puszit az arcomra, és már húzta is le a bugyimat. Úgy szóltam neki, hogy még ne kezdje beszuszakolni, mert nem fog bemenni…”,

meséli Marika, aki két évig élt párkapcsolatban egy csíkszeredai fiúval.

A pszichológus elmondása szerint a férfiak szexuális viselkedése ösztönös, az apai szerep tanult. A nőknél az anyaszerep ösztönös, és a szexualitás tanult, az orgazmuskészség például a húszas éveik vége felé érlelődik meg. Régen a parasztember nem beszélt a szexről, olyan pedig, hogy előjáték, nem nagyon létezett.

- A nő igényeinek nem volt helye a szexualitásban. A férfi vágyát kellett kiszolgálni, azonnal. A kenyérdagasztást is abba kellett hagyni, ha a férfi úgy akarta.

Persze voltak akkor is kedves emberek, úgy mondták, „finom“ emberek, de alapvetően a férfi nemi hevületének a gyors kielégítése dominált a paraszti társadalomban

– mondja Balázs Lajos néprajzkutató.

A pszichológus szerint ez is nagyban múlik a nőn.

- Az ágyban is sokkal határozottabban meg kell mondanunk az igényeinket. Ha nem kommunikálunk, nem mondjuk meg, nekünk mi a jó és mi nem, a másik nincs, ahonnan kitalálja

– fogalmaz a pszichológus.

Tehát hölgyek, elő bátran az igényekkel! Ugyanakkor számos fiú azt fogalmazta meg, hogy vizsgáljuk meg azt is, van-e kinek udvarolniuk. A székely lányok el tudják fogadni a figyelmességeket? Le tudják reagálni a kedves szavakat? Lehet, hogy ezen a téren még nekünk, nőknek is van min dolgoznunk.