Jógikus életmód itthon

Inkább tabuként kezeljük a jógát térségünkben, mintsem nyilvánosan felvállalnánk, ha ezt gyakoroljuk. Távolról sem olyan népszerű mozgásforma ez mifelénk, mint a csupán erőnléten alapuló vagy a versenyszerűen űzött sportágak. Néhányan a helyi hagyományokkal ütköztetik, mások a kereszténységre hivatkozva tartják távol magukat tőle. Van, aki ezen túllép, és felismeri a szellemi és fizikai összhangot nyújtó jógagyakorlatok fontosságát. Erről beszélt a Nőilegnek Vass Judit képzett jóga- és meditációoktató.

Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely néhány olyan város, ahol jógacsoportok működnek, de talán a főváros ilyen szempontból is kiemelkedő helyet kap, sokkal nyitottabbak ott az emberek a jóga iránt, mint Erdélyben, véli a marosvásárhelyi Vass Judit, aki három éve hivatalos jógaoktató a megyeközpontban. Térségünkben a jóga még nem elég népszerű, nincs minden utcasarkon jógastúdió, a gyakorlói sem reklámozzák magukat. Néhány fős csoportok működnek a nagyobb településeken, jellemzően valamely csendes, zöld övezetben, parkban meghúzódnak, együtt végzik a gyakorlatokat, s mégis külön-külön, mindegyikük a maga világában: koncentrál, nyújt, lélegez, kikapcsol, önmagára talál. A jóga tudatosságra nevel, növeli a koncentrációs készséget, szereteten, elfogadáson és elengedésen alapul, akár a vallás, amely ilyen megvilágításban nem zárja ki a jógázást. Ezt mindenki egyénileg vállalhatja fel önmagában, önmagáért és környezetéért – vallja Judit. 

Légzés mint életerő és testtartás

A marosvásárhelyi jógaoktató úgy gondolja, hogy a jóga kicsitől nagyig, kortól, súlytól, nemtől, hittől függetlenül bárkinek szól. Az ő csoportjához többnyire harminc-negyven éves nők csatlakoztak, de gyanítja, ennek inkább kulturális háttere van, hiszen az itteni emberek előítélete, hogy a jóga egy könnyű mozgásforma, semmiség egy férfinek. Összeforrott kis közösségről beszélünk, ahova néha jelentkeznek új emberek, vagy időszakosan kimaradnak a tagok, de nem hasonlítható egy tömegsporthoz.

Elfogadásra tanít, mondja az oktató

A Hatha jóga, amit Judit tart, nem a kitartáson alapul, hanem a légzésre és a helyes testtartásra fektetik a hangsúlyt. E kettő összekapcsolása adja a tudatosság első lépését: összpontosítás önmagadra. Ezért is javasolja Judit, hogy ez a típusú jóga jelentse az alapot. Haladónak lenni azt jelenti, hogy nehezebb tartások végzésére is képes valaki. A tartásoknak egyébként testi vagy lelki gyógyító hatásuk is van. Nem tévesztik szem elől az egyént és annak fizikai adottságait, az oktató szerepe egyénre szabni az egyes tartásokat, ellenőrizni azok pontosságát, vagy adott esetben kijavítani. Ezért szerencsésebb a nehezebb gyakorlatokat a csoporttal végezni, hiteles és szakszerű irányítás mellett, ugyanis otthon, Youtube-videó mellett akár veszélyes és káros is lehet.

Katalin: „A jógát egy jó kiegészítő mozgásformának tartom más edzések mellett. Tavaly ősszel kezdtem el jógázni. Régóta terveztem, hogy nekifogok, végül egy sportsérülés nyomán hosszabb ideig nem edzhettem, így sikerült eljutnom az első jógaórára. Itt elsősorban a relaxációs gyakorlatok és a nyújtások a legfontosabbak számomra. Mindig megújulva, feltöltődve érek haza. Annak pedig különösen örvendek, hogy Hanna lányom gyerekeknek szóló jógára jár, ahol játékosan koncentrációs és légzőgyakorlatokat sajátíthat el, a párosan végzett gyakorlatok pedig a kapcsolatteremtésben segíthetik.”

A jógaórák lazítással kezdődnek és zárulnak. Erre azért van szükség, mivel egy hosszú, stresszes nap után nem léphetünk be úgy jógázni, hogy nem lazítottuk el testünket és elménket, a végső lazítás pedig lehetőséget ad nyugodtan, feltöltődve folytatni a napot. A relaxációnak megvan a saját technikája. A szükséges kellékek közé tartozik a jógamatrac (csúszásgátló felületű), illetve a pamut, kényelmes öltözet (pl. hátsókapocs nélküli sportmelltartó). Jógával lehet kezdeni és zárni is a napot, ami 5-5 perces, egyénileg is végezhető gyakorlatokat jelent, otthon. Ha lehet ezeket a jógatartásokat kint, a szabadban jó végezni. Judit felhívja a figyelmet, hogy megterhelt gyomorral nem ajánlatos jógázni. Önkontrollra van szükség ahhoz, hogy a test is pihenni tudjon.

Judith: „Fontos az önmagunkkal való törődés, és a jóga az egyik módja ennek. Amikor jógázom, önmagammal találkozom, és csak önmagammal vagyok, egyfajta hazatérés ez számomra. Nagyon jó önismeret és fejlesztés is egyben. Ahogyan reagálok mentálisan és fizikailag egy-egy új testtartásra, rájövök, ugyanaz a reakcióm a mindennapi életben az új megpróbáltatásokra. Úgy érzem, „hajlékonyabb” lettem mentálisan, türelmesebb és nyugodtabb vagyok, rengeteg önbizalmat kaptam. Bár nehéznek tűnik egy-egy új testtartás, addig dolgozom rajta, amíg sikerül, így van ez a magánéletemben és a munkahelyemen is, addig cizellázom, fényesítem, amíg összejön.”

János: „Sok jót hallottam a jógáról, így néhány barátommal úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Az motivál, hogy igyekszem önkontrollal szélesíteni saját határaimat, illetve levezetem a mindennapi stresszt. A hajlékonyság és a rugalmasság nyilván része ennek. Azt szeretném, ha a testem és a lelkem egyaránt rugalmas és fiatal maradna, ezért is mindenképpen az egészséges életmód és a jó közérzet megtartása a célom.”

Túlélőtábort követő életmódváltás

Kétszáz órás jógaképzésen vett részt Judit 2014-ben az indiai Kerala tartományban, Panmana Ashramban, amit ő leginkább egy kolostorhoz hasonlított. Utólag jött rá arra, hogy amit ő korábban jógázásnak hitt és művelt, szakszerűség szempontjából nem egyezik meg az Indiában tanultakkal. Az egy hónapig tartó képzésen napi kétszer két és fél órát jógáztak, félórás karmajógát végeztek, meditáción vettek részt, filozófiai leckét tanultak. Az ashrami mindennapok, a szigorú program hozzájárultak a szemlélet- és életmódváltáshoz is. Bár a biztonsága szempontjából egy percig sem kellett aggódnia, a lakhatási, a higiéniai és az élelmezési körülmények annál inkább egy túlélőtáborra emlékeztették. Szobájának bútorzata egy vaságyból, egy vasszekrényből és egy falatnyi kagylóból állt, az ajtó alatti résen vígan besétálhatott mindenféle csúszómászó, a meleg sokszor elviselhetetlen volt, az élelem elkészítése pedig cseppet sem bizalomgerjesztő. Ettől eltekintve hazatérte után már nem tudott lemondani az indiai étrendről, de elsősorban a mértékletesség lett a legfőbb irányelve. Ezt egyébként maga a meditáció is megköveteli. Lemondott a fölösleges, úgymond kirakat-megnyilvánulásokról, ruházkodásról: ma már a kényelmest, a lezsert, az egészségest választja, miközben a nőiesség elől sem zárkózik el. Tudatosan szervezi meg az életét, a napirendjét, nem jár éjszakába nyúlóan szórakozni, azt az elvet követi, hogy a test este 10 és 12 óra között tud a legjobban pihenni, így Judit korán fekszik, és csergőóra nélkül megébred már reggel 6 órakor.

A marosvásárhelyi anyuka folytatja a jógikus életmódot: visszatérne Indiába, hogy további képzéseken vegyen részt. Újabb háromszáz órás kurzus elvégzése révén haladó szintű jógaoktatóvá válhat, de előbb meg kell lennie az itthoni oktatói múltjának és tapasztalatának ahhoz, hogy továbbléphessen.

Fotó: Rab Zoltán 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júniusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>