John Williams: Stoner

Bevallom őszintén, hogy az elején nem tudtam értékelni ezt a könyvet. Bartis Attila ˶A vége” című regénye után olvasva, túl egyszerűnek, semmilyennek tűnt. Aztán megértettem, hogy a könyv fülszövegében leírtak valóban a lényegét ragadják meg a műnek: egy átlagos, szürke hétköznapokkal teletűzdelt életutat járhatunk be a főszereplő, William Stoner életén keresztül. 

Hirdetés

Stoner egy egyszerű, földműves házaspár egyetlen gyermeke, akit egyetemre küldenek a szülei. Beleszeret az angol irodalomba, és tanár lesz az egyetemen. Megnősül, de a házassága nem boldog, ráadásul apaként is csődöt mond egy idő után. Munkájában sem lép magasra a ranglétrán, bár úgy tűnik, hogy  azzal is elégedett, ha csak szimplán taníthat. Ez szerez neki örömet időnként, néha felcsillan egy-egy fénysugár, miközben tanítványait egyengeti az angol irodalom megismerésének útjain.

Napjai egyszerűen telnek, kisebb-nagyobb bosszúságok, ritkábban apró örömök közepette, és így is múlik el az élete. És pont ezért olyan remek olvasmány, mert úgy ábrázol egy hétköznapi életet, amilyen az valójában: egyszerű, szürke, átlagos. Néha jön, hogy felrázzuk, rákiabáljunk, megértessük Stonerrel, hogy ennél több is lehet, de aztán rá kell ébrednünk, hogy nem, ez ennyiből áll, és bár kevésnek tűnik, ez mégiscsak egy olyan élet, amely bármelyikünké lehetne.

Ötven év telt el a könyv megjelenése óta, és bár hazájában nem aratott sikert, Európában bestseller lett, a szó nemesebb értelmében. Már értem, miért. Ajánlom szeretettel. Vegyék kezükbe, és olvassák ezt a szívbemarkoló történetet egy férfiról, aki nem akart mást az életben, csak szeretni és szeretve lenni.