Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket. 

Aztán elkezdtem olvasni, és elgondolkodtam, vajon elég jó-e ez a könyv, üti-e azt a szintet, amit a mostanában ajánlott művek. Persze más a kortárs magyar irodalom, más érzés is olvasni, más a nyelvezete, érződik, hogy magyar ember írta. Ahogy elkapott a könyv hangulata, rájöttem, hogy talán éppen ezért is érdemes ajánlani, mert más, a mondanivalója megállásra késztet, és rávezet, hogy értékeljük át az életben elért eredményeinket.

Az a kérdés is felmerült bennem, miként képes egy japán származású író hitelesen írni az angol arisztokratikus életmódról, bemutatni azt a letűnt világot, amit jómagam leginkább a klasszikus angol irodalomból meg a Csengetett, Mylord? és a Downton Abbey sorozatból ismerek. Mint kiderült, nagyon is jól, és ehhez hozzájárulhatott az is, hogy gyermekkorától Angliában élt és nevelkedett.

A regény főhőse és narrátora Mr. Stevens, aki főkomornyikként szolgál egy magas rangú udvarházban, Darlington Hallban. Az ő elbeszélésén keresztül ismerjük meg a letűnt korszakot, amikor a kastélyok kis szobáit népes cselédség lakta be. Ők működtették azt a hatalmas gépezetet, amin keresztül az urak, úrhölgyek minden kényelmet és ellátást megkaptak, a főkomornyik és a házvezetőnő pedig maga a motor. Ők intéztek gyakorlatilag mindent, és maximálisan megbízhatónak kellett lenniük. Mr. Stevens a megbízhatóság és precizitás mintaképe, a végsőkig lojális munkaadójához, és gyakorlatilag olyan, mint egy robot.

Visszaemlékezéseiben próbál mentséget találni vélt és valós mulasztásaira az édesapjával és a házvezetőnővel szemben, aki igen kedves a szívének. Mindezt egy utazás során teszi, aminek a végére letisztulnak a gondolatai: „Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint Önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani. És ha van köztünk, aki súlyos és komoly áldozatokra kész az ilyen célok előmozdítása érdekében, az kétségtelenül már pusztán ezért is büszke és elégedett lehet, bármi legyen is a végeredmény.”

*A könyvből készült filmet 1993-ban mutatták be Emma Thompson és Sir Anthony Hopkins főszereplésével.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. márciusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>