Kimondani a kimondhatatlant: az abúzusról

Egyes statisztikai adatok szerint például tízből három lány, nő – máshol ennél elszomorítóbb adatokról is tudnak – szexuális bántalmazás áldozata. Azt gondoljuk, szülői felelősség az is, hogy gyermekeinknek beszéljünk arról, hogy ilyesmi létezik.

Az Európa Tanács 2009-es kutatása szerint minden ötödik európai gyerek érintett a szexuális erőszakban, ami hatalmas szám, de ebbe beletartozik minden zaklató tevékenység. Az UNICEF Magyar Bizottságának jelentésében olvasható, hogy a nemzetközi statisztikai adatok alapján minden hatodik lány és minden tizedik fiú szexuális bántalmazás áldozatává válik 18 éves kora előtt – éppen ezért sem szülő, sem pedagógus nem engedheti meg magának azt, hogy időben fel ne világosítsa a gyermeket erről a témáról.

Egy abuzált gyerek legtöbbször félelmet, bűntudatot, szégyent, szorongást él meg, és gyakran azt hallja, hogy mindezt nem mondhatja el senkinek, mert bajba kerül, és senki nem fogja többet szeretni. Az abúzus fontos sajátossága, hogy az áldozatnak és az elkövetőnek van egy közös titka, amelyről senkinek sem szabad beszélni. Az elkövető ezzel a trükkel elszigeteli és magányossá teszi az áldozatát, és a gyermeket gyakran úgy veszi rá a titok megőrzésére, hogy árulkodás esetére különböző büntetéseket és következményeket helyez kilátásba. Gyakran már abúzus közben bűntudatot kelt az áldozatban, és őt hibáztatja a történtekért, ezzel aztán hallgatásra bírhatja a gyermeket.

Kádár Anna: A nem jó titkokat ki kell mondani

A Lili és a bátorság című könyv pont ezt az érzékeny, sok felnőtt számára idegen vagy akár ijesztő témát dolgozza fel. A könyv segít, hogy a gyermek megfogalmazhassa negatív érzéseit, és kimondhassa a nyomasztó titkokat. Segít a szülőknek megérteni, hogy miért nehéz gyermekként ezekről beszélni. Megtanít kimondani a kimondhatatlannak hitt dolgokat.

„Lili, azok a titkok, amiktől fáj a hasad vagy szomorú vagy, azok nem jó titkok. Azokat el kell mondanod. Onnan tudod, hogy nem jó titkot őrzöl, hogy a titok rossz álmokat okoz, vagy sírnod kell, ha rágondolsz, vagy mint most, fájdalmat okoznak a hasadban vagy akár a fejedben. És tudd, ezek a titkok nem gonoszságból teszik ezeket, hanem azért, mert ki akarnak jönni belőled! Ők nem akarnak rosszak lenni. Ők tudják, hogy ha ki tudnak jönni, akkor már nem okoznak bánatot. Ezért megtesznek mindent, hogy kijussanak belőled! Bökdösik a hasad vagy a fejed!” (részlet a Lili és bátorság könyvből – szerk. megj.)

A szexuális abúzusról való beszélgetés a tévhitekkel ellentétben nem megijeszti, hanem megerősíti a gyerekeket. Elmondhatjuk, hogy a titok akkor is titok marad, ha megosztja velünk, és azt is, hogy sose bízzon olyan felnőttben, aki titoktartásra kéri őt szüleivel szemben.

Fontos a gyermeket biztosítani arról, hogy bármi történjék is, minden körülmények között hinni fogunk neki, és megvédjük. Már kétéves kortól, legkésőbb óvodáskortól érdemes beszélni a gyermekekkel a testi határokról, megnevezve azokat a konkrét helyzeteket, melyekben elfogadható az, ha valaki látja, vagy megérintheti a gyermek intim testrészeit (tisztálkodás, fürdetés, orvosi vizsgálat esetén). Fontos megtanítani az intim testrészek nevét, hogy ha bármilyen határátlépés történik, a gyermek tudja elmondani, hogy mit tettek vele.

Arról is érdemes beszélni, hogy ha valami kellemetlen, vagy zavarba hozza, akkor szabad nemet mondani, még ha az illető felnőtt is. Hogyha a gyermek tisztában van a test határaival, kellő önbizalommal és magabiztossággal tud nemet mondani egy bántalmazó helyzetben, érzékeli, hogy ami történik, az nincs rendben, és segítséget tud hívni. A szerető családi háttér az egyik legfontosabb védelem, mert az dől be könnyen a bántalmazó manipulációjának, akinek nincsenek valódi szeretetkapcsolatai, aki nem tud viszonyítani, akit érzelmileg elhanyagolnak.

Fotó: Shutterstock 

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>>

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>