Korszerűség, vidámság, kényelem: Három csillag Parajdon

Új építésű, korszerű épületegyüttes „megjelenésére” figyelhettek fel az út mentén, akik az elmúlt hónapokban utaztak át Parajdon. Tavaly nyáron nyitották meg a Hargita megyei település első háromcsillagos szállodáját, az Altus Hotel&Spa-t. Milyen elvek mentén épült? Mit nyújt? Miért vidámabb, mint az összes hasonló a településen? Az épületegyüttes tervezőcsapatának vezetőjét, a 4ZET Architects építészét, Várday Zsoltot kérdeztük. 

– Milyen igény hívta életre az Altus Hotel&Spa-t? Azt gondolhatnánk, hogy elégséges szálláshely volt korábban is Parajdon…

– A parajdi hotel terve az elmúlt három évben a szívünk csücske lett, de magánál a tervnél is sokkal érdekesebb az a négy beruházó, aki a szálloda mögött áll. Egy olyan csapat, amely évekkel ezelőtt bérbe vette és felújította a régi Parajd Hotelt, és bármennyire is különböző emberek ők négyen, más-más érdeklődési területtel, mégis jó néhány éve sikerül együtt működtetniük azt. A hangsúly pedig nem is igazán a hotelen van, a spa és a rendezvényterem a fontosabb. Ők négyen eltalálták, hogy miként érzi jól itt magát a vendég, nagy tapasztalatuk van ebben. Az Altus Hotel&Spa-t is ebben a koncepcióban gondolták ki. Eddig nem volt háromcsillagos szolgáltatás Parajdon, mindössze kétcsillagos vagy két-három margarétás szobácskák, étterem, és az ügyfél mehetett a sóbányába, a sós strandra vagy a fedett fürdőbe. Ezért fogalmazódott meg a megbízóinkban, hogy szükség van itt egy látványosan magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtó hotelre, ahová már az igényesebb vendégek is szívesen eljönnek, s ahol egy kicsi, de változatos spa is található házon belül. Így ha többnapos kezelésre hozzák a gyereket a bányába, a család többi része is kellemesen töltheti az időt. Ezért kapott helyet az épületben egy  élménymedence, jakuzzi, gyerekmedence, sós ülőmedence, finn szauna és gőzfürdő is. Terápiás céllal a parajdi sóbánya kiváló a légúti problémákra, mert száraz a levegője, ezért van ilyen hatalmas látogatottsága. És mivel ennyien jönnek, nyújtani is kell nekik valamit a szálláshelyen túl. Ennek a szándéka mentén született meg az új hotel.

– És miként nyerte el ezt a formáját az épület?

– A befektetők három éve felkértek néhány építészirodát, köztük minket is, hogy készítsünk egy-egy előzetes látványtervet, így vettünk részt ezen a zártkörű tervpályázaton. A Sóhegy szomszédságában, közel 5000 négyzetméteres területre született a látványterv, a hely adottságainak megfelelően olyan megoldás született, ami két fő épülettömbre tagolja az egészet: a kisebbik épülettest az út mentén sorakozó lakóházak vonalára illeszkedik, míg a szálláshelyek „böhömje” a csűrök regiszterében, az úttól távolabb helyezkedik el. Tulajdonképpen az eredeti koncepció nagy részben meg is valósult, és 2017 nyarán megnyílt a szálloda.

– Gondolom, elképesztően szerteágazó munka egy ekkora épületegyüttes teljes tervezése…

– Az építészeti látványon túl a szerkezet is nagy kihívást jelentett, és rengeteg gépészet van elásva a föld alatt. Azt mind meg kellett tervezni és koordinálni a kivitelezés alatt, ehhez nagy csapatra, társtervezőkre, medencetechnológusra volt szükség. Kialakult egy nagy belmagasságú konferenciaterem, és kivitelezés közben született még egy teljes szint a tetőtérben is, ami a terv első változatában csak lehetőségként szerepelt. A belső terekre is kiterjedt a tervezés folyamata, szinte minden anyagot egyenként válogattunk és alkudtunk ki a megbízókkal az építőanyag-lerakatokban meg az internetet böngészve, mi terveztük a bútorokat, a burkolatok kiosztásait, együtt választottunk ki minden egyes lámpatestet… A szobáknak a szokásosnál nagyobb belmagassága és földig futó ablakai is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne a standard otthonosság hangulata uralkodjon, és az alkuk labirintusán keresztül végül is összeállt ez a dolog.

– És miként áll össze az épületegyüttes?

– 25 szoba és 6 apartman a szálláskapacitás, konferenciateremmel, étteremmel, spa- és wellness-szolgáltatásokkal. A kertre néző alagsorban kapott helyet a spa-wellness zóna öltözőblokkal, egy édesvizű élménymedence, egy sós ülőmedence, jakuzzi, a zuhanyzók, a gyermekmedence, egy gőzfürdő, szauna, a gépészeti terek, konyha, raktárak és személyzeti terek. A földszinten a fogadózóna, itt a recepció és a 80–100 férőhelyes étterem, két fedett terasszal övezve, a hátsó épületszárnyban pedig kétsoros elrendezésben szobák kaptak helyet. Az első emeleten a konferenciaterem a kisebb épülettest teljes tetőterét kihasználja, a kapcsolódó épületszárnyon pedig ismét szobák és apartmanok helyezkednek el, majd még egy részleges manzárdszint további szálláshelyekkel. Mindezek fölött még mindig van egy összefüggő, 30 méter hosszú tetőtér, amit egymás között csak „tekepályaként” nevezünk, de az sem kizárt, hogy egyszer tényleg az lesz belőle. A három szinten vannak kisebb szobák, nagyobbak, pótágyazhatóak és apartmanok is.

– Laikus szemmel nézve, nem a Székelyföldön megszokott, standard látványt nyújtja az épület…

– A magas tető, a föld felett lebegő tornác, a fabordázatok használata a homlokzatokon mind a helyi építési hagyományokból merítenek, az épületet a tulajdonképpeni külső falakon túlnyúló „héjak” meg „szoknyák” övezik. Ezeken a famennyezetes fedett tornácokon, teraszokon keresztül kapcsolódik egymáshoz a „kint” és a „bent”. Ezek mind betonszerkezetek, ahogyan az északi homlokzat vidám cikcakkos lépcsője is, ami nem kevés fejtörést okozott tervezőnek, kivitelezőnek egyaránt. Már az elején eldöntöttük, hogy mindent, ami az építészeti képet meghatározza, lehetőleg már a szerkezeti tervbe beágyazunk. Legyen csak megöntve betonból minden olyan elem, ami a látvány szempontjából fontos. Az épület minerális jellegét erősíti a palaburkolat, ami a homlokzatokon és a belső terekben is fel-felbukkan, ezt nagyon szeretjük. Vagy ott vannak például a piros ajtók. Fejünkbe vettük, hogy legyenek piros ajtók a nyilvános terekben. Jaj, ne hülyéskedjetek! – ez volt az első reakció. Aztán ma mégis piros ajtókon keresztül érkeznek a vendégek.

– Összességében, építészi szemmel, milyennek látod a megvalósult Altus Hotel&Spa-t?

– Arra törekedtünk, hogy aránylag diszkrét épületegyüttes legyen, de hordozzon magában vidámságot. Például az egyik tulajdonos édesapja geológus, csodaszép kristálygyűjteménye van. Ezért a recepció pultjába kivilágított fehér kockákat ékeltünk, amikben ki lehet állítani egy-egy kristályt. Vagy ott vannak a színes ablakszemek, amelyek megszínezik a napfényt, este pedig színes lámpásként világítanak. Maga az épület, én úgy fogalmaznék, egy civilizált darab, klasszikus modernség és helyi hagyomány ötvözetéből, decens anyag- és színhasználattal. Nem hivalkodik túlságosan, csak amennyire a méreténél fogva muszáj neki. Viszont az ördög a részletekben rejlik, és ezt nemcsak mi, de a megbízóink is jól tudják, hiszen az életük jelentős hányadát az építőtelepen töltötték, ha kellett, többször is visszabontatták azt, ami sebtében született, amíg csak jó nem lett. Igyekeztünk kerülni az egzotikus anyagokat, technológiákat, nincsenek nagy üveghomlokzatok, mindössze néhány egzotikusabb szigetelőanyagot kellett használnunk, nagyjából minden standard anyagokból készült, csak éppen nagyon-nagyon odafigyelve a részletekre.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. januári lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>