Kürti Andi: a népmese nagy szabadságot ad nekem

Minden rajza tündérmese, ami önálló életre kel. Azt hiszem, Kürti Andi alakjai éjjel kilépnek a könyvekből, az alvó gyerekek fülébe sugdosnak, és mezítláb táncolnak a szobanövények levelein. Honnan van ennyi tündérség egy fiatal képzőművészben? Talán furcsa, de ő nem bohókás, nem is bohém, annál inkább öntudatos és fegyelmezett. A tündérvilág napi 10–12 óra kemény munka, koncentrálás és hátfájás eredménye.

– A rajzaidat nézegetve muszáj megkérdeznem: sok mesét olvastál gyermekkorodban?

– Egyáltalán nem. Ha jól emlékszem, két-három meséskönyvem volt összesen. Viszont falun nőttem fel, egész nap jártuk az erdőt, csak akkor mentünk haza, amikor a csebret kongatták már, hogy takarodó van, feküdjünk le aludni.

– Akkor nem is sokat rajzoltál gyerekkorodban?

– De, állítólag igen, habár nem maradt ennek kézzelfogható nyoma. Komolyan csak tizenkettedikes koromban kezdtem el rajzolni, mert divattervezőire készültem. Dekoratív művészettel akartam foglalkozni, de sajnos Kolozsváron nincs illusztráció szak. Aztán a divattervezői elvégzésekor már tudtam, hogy az én utam az illusztrálás lesz.

– A közösségi oldaladon azt írja, hogy a Váróterem projekttel dolgozol.

– Valóban velük kezdtem el a pályafutásomat. Jelmezeket, díszletet terveztem, a Szökevény szeplők című bábelőadás a kedvenc munkám ebből a korszakból.

– Hogy jutottál el innen az illusztráláshoz?

– Fokozatosan. Még a divattervezői szakon kezdődött, amikor az államvizsgámra gyerekkollekcióval készültem. Ehhez kaptam a Napsugártól egy csomó gyerekrajzot, amelyek inspiráltak a ruhácskák megalkotásában. A kollekcióban már volt valami a gyermekkönyv-illusztrációk stílusából, tanárom is nagyon biztatott, hogy ezen az úton haladjak tovább. Több műfajt kipróbáltam, de úgy éreztem, ez az, ami leginkább nekem való.

Meseszép /forrás: gutenbergkonyvesbolt.ro

– Kevés képzőművész mondhatja el magáról harmincévesen, hogy már „befutott”, folyamatosan érkeznek a megrendelések, ismerik a nevét, sőt már a román könyvkiadás is felfigyelt rá, és felkéri munkákra. A Királylány a lángpalotában című kötet illusztrálásáért elismerést kaptál a Románia legszebb könyvei versenyen.. Mi a titkod?

– Rengeteg munka. És amikor azt mondom, hogy rengeteg, akkor az tényleg úgy értendő, hogy „látástól mikulásig”. Sokszor alig van időm kimenni megvenni a legszükségesebbeket, mert – amikor közeleg a leadás – két-három héten át folyamatosan rajzolok.

Néha azt mondják az emberek: milyen jó neked, te csak festegetsz! Azt hiszik, ez valami laza, könnyű munka, pedig ugyanolyan komolyan kell dolgozni, mint bármelyik más szakmában, csak lehet, kicsit több hát- és fejfájással jár. Persze azért nagyon sok jó oldala van ennek a szakmának, fel nem cserélném semmivel.

– Hogy születnek meg az alakjaid?

– Eszméletlenül sokat vázlatolok, és amikor nagyjából körvonalazódik is, hogy milyen lesz az illető kép, azon még rengeteget kell csiszolni. Érdekes, hogy sokat formálják a munkáimat a véletlenszerűségek, vagy ha úgy tetszik: hibák, amik olyan jó ötleteket szülnek, hogy azok teljesen átalakítják a végeredményt.

– Van kedvenc témád?

– Nagyon szeretem a népmeséket, mert nagy szabadságot adnak az illusztrátornak. A díjazott Királylány a lángpalotában is szász népmeséket tartalmaz, a Gutenberg kiadó népmesesorozatának egyik kötete.

– Hogy pihensz?

– Focit, rögbit nézek, vagy ezeket játszom (és itt legnagyobb megrökönyödésemre elővesz és megmutat egy valódi rögbi-labdát). És a barátom hatására filozófiát olvasok.

– A Mért nem tudnak a fák járni? című, erdélyi cigány népmeséket tartalmazó kötet illusztrációiért elismerésben részesített a Szép Magyar Könyv zsűrije a Budapesti Ünnepi Könyvhéten. Nem fontolgatod, hogy határainkon túl is ismertté tedd magad?

– Voltak már külföldi munkáim, jelenleg is épp egy spanyol kiadóval dolgozom. Úgy gondolom, szükséges nyitni külföld felé, mert új dolgokat láthatunk és tanulhatunk. Nem szabad bezárkózni a saját kis biztonságos világunkba. De nagyon fontosnak tartom azt, hogy itthon is minőségi könyveket tegyünk az olvasók elé. És amikor itthon a külföldinél korlátozottabb erőforrásokkal sikerül olyan könyvet készíteni, amely külföldön is megállja a helyét, azt hatalmas sikerélménynek tartom. 

  • Kürti Andrea képzőművész, könyvillusztrátor. 1987-ben született a szilágysági Bogdándon. A kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti egyetem divattervezői szakán diplomázott. Három éven át volt a Váróterem projekt kolozsvári alternatív színtársulat munkatársa. Könyvillusztrációival vált országszerte ismertté, ő készítette például a Monyómesék, a Kolozsváros. Milyen város?, az Erdélyi gyermekenciklopédia, a Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka című könyvet – de a sor ennél sokkal hosszabb. A Gutenberg kiadóval együttműködve erdélyi népmesekötet-sorozat illusztrálásán dolgozik. Puzzle-játékok, falinaptárak, dekoratív használati tárgyak is „viselik” rajzait.

Fotó: Angyalosi Bea 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. áprilisi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>