Lábra állni és talpon maradni

Újrakezdés. Sokan sokféleképpen éljük meg a lehetőségét vagy épp kényszerét. Ha az újrakezdés valamiképp újjászületés is egyben, sokkal nagyobb súlya van. Hiszen nem egy történést, szinte egy életet kezdünk újra. Tréning rovatunkban ebben a hónapban arra keressük a választ, hogyan, milyen segítséggel lehet megkezdeni a felépülést egy minket ért súlyos baleset vagy műtét után.

Miért fontos a mozgásrehabilitáció egy baleset után? Miben, milyen mértékben tud segíteni egy gyógytornász, ha műtét után lábadozunk? A mozgásrehabilitáció azon módszerek és eszközök összességét jelöli, melyek lehetővé teszik, hogy a mozgásában valamilyen okból akadályozott beteg visszanyerje mozgásképességét, vagy csökkenjen az ebből adódó hátránya. A mozgásrehabilitáció fő területe a gyógytorna – erősíti meg Nagy Tamás kézdivásárhelyi kinetoterapeuta. „Egy páciens gyors felépülésének hajtóereje, ha az őt ápoló orvosok együtt, csapatként tudnak együtt dolgozni. Az én véleményem az, hogy bármilyen sérülést szenvedünk, netán egy komolyabb műtéten esünk át, nagyon fontos a mozgásrehabilitációt a lehető leghamarabb elkezdeni, mert gyorsabb is a felépülés” – mondja.

Újra megtanult jól járni

Vargha Tímea története ismerősen csenghet, sajnos sokszor hallani hasonló esetről. Hajnal volt, négy fiatal hazaindult egy erdélyi fesztiválról. Mindannyian fáradtak voltak, otthon lettek volna már. Az úttest egy része frissen kövezett volt, ezen csúszott meg autójuk, majd egy betonkapunak csapódott. Tímea csak arra a momentumra emlékszik, amikor felébred a csattanásra, a lábára néz, az pedig lötyög. Az autóbaleset egyetlen komolyabb sérültje a hátul ülő Tímea, aki elaludt, és tehetetlensége miatt nem tudta kellőképp védeni magát az ütközéskor.

„Ez után az intenzív osztályon ébredtem, vágták le rólam a ruhákat, és vittek a műtőbe. Még mindig hallom az orvos hangját, amint azt mondja, »az Isten segítse meg!«.” 

Timi éppen egyetemi tanulmányainak utolsó évét kezdte volna 2016 szeptemberében, balesete júliusban történt, így egy évet halasztania kellett, hiszen műtétek sora következett. Az autóbaleset során combcsonttörést szenvedett, leszakadt a lépe, bevérzett a mellkasa, 6-7 bordája tört, és agyrázkódást kapott. „Az első, életmentő műtét után arra ébredtem, hogy a szüleim fogják a kezem, és azt mondogatják, hogy minden rendben lesz. Talán ez adott nekem erőt, mert most is úgy gondolok vissza, hogy többnyire pozitív tudtam maradni. Igazán fel sem fogtam, mi vár még rám. Azután következett a lábműtétem, két alsó szeggel, egy felső szeggel és egy 35 cm-es vassal a lábamban engedtek haza a kórházból” – meséli történetét Timi.

Egy hasonló műtét után a beteg állandó segítségre, ellátásra szorul, sérült végtagját egyáltalán nem terhelheti, sőt, jó ideig fel sem kelhet az ágyból. Nagy Tamás gyógytornász attól a perctől kezdve járt hozzá, ahogy kivették a varrásokat a lábából, házhoz ment, más megoldás nem is volt. „Tímeával közel két éve foglalkozom, felépülésének sikerét együtt értük el: ő megfogadta tanácsaimat, mellette kitartó volt, és pozitív” – mutat rá. Ezt megerősíti Timi is: „Az első perctől akartam a mozgásrehabilitációt, a munkahelyemen anyagilag is segítettek ebben. Újra kellett tanulnom járni, ez saját fejből, szakember segítsége nélkül nem ment volna. Egy évig mindennap volt rehabilitáció, utána csökkentek az alkalmak, a második műtét után heti 1-2 alkalomra volt szükségem rá.” Meggyőződése, hogy a gyógytorna rengeteget segít. „Ha nem választom ezt a módszert, lehet, ma bicegve járnék, vagy csak nagyon nehezen. A kinetoterapeutám mindent megmutatott, amikor az első lépéseket megtettem úgy, hogy fogta a kezem, elmondani sem tudom, mit éreztem” – vallja be. 

Egyetlen mozdulat ereje

Tímea felépülése nem ment ilyen könnyen, a tolókocsitól az egy mankóig is nagyon apró, kínszenvedéses, de kitartással teli lépések vezettek. „Külföldön már sokkal elterjedtebb, hogy valaki mozgásrehabilitációra jár, itthon még vonakodnak ettől az emberek, pedig nagyon fontos lenne. Ha egy baleset után a páciens nem a megfelelő kezelést kapja, és netán kimarad neki egy-egy mozdulat, mert nem volt rehabilitáció, észre sem fogja venni, hogy a mozdulat hiányzik, mert a test kompenzál. De azt a mozdulatot, lehet, soha többé nem tudja majd újra – hívja fel a figyelmet a kinetoterapeuta. – Tímea felépülését gyógytornával kezdtük a műtétet követő tizedik napon. A sok fekvés után először a mobilitást kellett megvizsgálnom nála, azt, hogy minden testrésze szépen mozogjon, hogy amikor lábra kell állnia, legyen elég erős hozzá. Nagyon óvatosan kellett kezdeni, hiszen a vas a lábát tartotta ugyan, de a törés még nem forrt össze.”

Az elején minden mozdulat az ágyban történik, minden ízületet és izmot meg kell mozgatni. Esettől függő, hogy kinek mennyi időt vesz fel a teljes rehabilitáció, Tímeának 2-3 hónapig lábra sem szabadott állni. Amikor annyira alakult, hogy terhelhető volt a lába, kis terheléseket kapott, egészen addig, amíg két lábra nem tudott állni. „A sok fekvés után a páciensnek újra kell tanítani az egyensúlyozástól kezdve szinte mindent. Szó szerint meg kell tanítani újra járni, ami azért nehezebb ilyenkor, mert ő félti a lábát, ezért biceg vagy csúnyán lép, ha pedig megszokja a rossz járást, többé nem tudja elhagyni azt” – magyarázza a szakember.

Az erő bennünk van

Aki pedig azt hinné, hogy a gyógytorna csak a szakemberen múlik, az nagyot téved. Egy mozgásrehabilitációs folyamat során ugyanakkora szerepe van a betegnek is, ha szigorúan végzi a házi feladatot, sokkal gyorsabban halad a felépülés. „Együtt elkezdünk gyakorlatokat, majd a páciensnek otthon folytatnia kell azokat. Egy baleset vagy műtét után a betegnek két dolga van: pihenni és lelkiismeretesen végezni a mozgásfeladatokat, az előírtak szerint. Mindennap” – summáz a szakember. Végtagjaink, testünk és ízületeink megfelelő karbantartására az úszást ajánlja mindenkinek.

Talán még egy fontos eleme van egy súlyos baleset utáni felépülésnek: a hozzáállás és a pozitív szemlélet. Amint Tímea is fogalmaz, nem szabad megriadni, mert a legnehezebb pillanatokban jövünk rá, mennyire erősek vagyunk. Neki a szeretet adott erőt, és az, hogy a körülötte lévők azt éreztették vele, hogy képes lesz túljutni ezen. „Ilyenkor nincs más opciód, csak összegyűjteni minden erőd, amiről nem is tudtad, hogy létezik, és bebizonyítani, hogy tényleg képes vagy rá.”

Tímeának néhány hete távolították el a 35 cm-es vasat a lábából, rehabilitációja teljes siker, mára már csak a rengeteg varrás emlékezteti a balesetre.

Fotó: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. szeptemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>