Lókod, ahová visszatért az élet

Székelyudvarhelytől délkeletre, a Homoród mentére vivő főúttól távolabb, dombok között bújik meg a kis székelyföldi falu, Lókod. Talán már rég az elnéptelenedés vagy a víkendtelepüléssé válás útjára lépett volna, ha a Lókodi Ifjúsági Alapítvány nem lehel lelket bele. Közel egy évtizede több házat is hátrányos helyzetű fiatalok laknak be, akik itt élnek, dolgoznak, jövőt teremtenek. Lókodban minden feltételt megteremtettek az emberi léptékű élethez, lehetőség nyílott a fenntartható gazdaságra, fenntartható fejlődésre. Ennek köszönhetően a kis falu követendő példa lehet más közösségek számára is.

Hirdetés

Aprócska, rendezett faluban járunk, a szépen felújított házak egy részében főleg árvaházakból kikerült fiatalok (jelenleg tízen) laknak, akik a LIA Alapítvány jóvoltából majdnem önellátó módon, biztonságban élhetnek itt. Otthonra, munkahelyre leltek. Lókod egyfajta ifjúsági faluvá vált az évek során. A különböző pályázatokból felépített műhelyekben fával, fémmel dolgoznak, betonelemeket is gyártanak, szőnek, húsz hektáron gazdálkodnak, egy hektáron zöldséget termelnek a fiatalok, délben a közösségi házban együtt ebédelnek – abból élnek, amit maguknak megteremtenek. Nyaranta 50 fős táborokat is rendez itt az alapítvány, és azoknak az élelmiszer-szükségleteit is képesek előteremteni. Időközben egy omlásnak induló házat is megmentettek az enyészettől, gyönyörű tájházat varázsoltak belőle – meséli Szilágyi Csaba, az alapítvány igazgatója. Önmagában már a felsoroltak is bizonyítják, hogy bizony képes lehet egy közösség önfenntartó módon megmaradni ebben az „aki bírja, marja” gazdasági világban is.

Fotó: Asztalos Ágnes

Nemrég viszont az energiatermelés, -felhasználás útján léptek előre egy nagyot Lókodban. Másfél év után sikeresen zárult a Fenntartható zöldhulladék-gazdálkodás elnevezésű, a Norvég Kormány támogatásával indított, 200 000 eurós projekt. Bara Ágnes projektfelelős szerint egy egyszerű tényből indultak ki: vannak térségek, ahol már régebb rájöttek arra, hogy a lombhulladékból, ágakból, fenyőcsapokból olcsó fűtőanyag készíthető. Ha helyben marad a zöld hulladék, elkorhad, ha elégetik, akkor a környezetet károsítja, s törvénybe is ütközik, elszállítani pedig igen költséges. Tőlünk nyugatabbra már hagyománya van a zöldhulladék- és zöldenergia- hasznosításának. Ezek a külföldi jó példák nálunk is gyakorlatba ültethetők – ezt mutatja meg a LIA programja, amely a szükséges információk átadása mellett egy zöldhulladék- begyűjtő és- feldolgozó gépsor, erőgép és speciális kazánok beszerzéséről és üzembe helyezéséről szólt. Egyszerűen mutat kiváló példát arra, hogy hogyan lehet a közösség számára is hasznos és hatékony módon elvégezni a legelő- és erdőtakarítást, amelyre környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból is szükség van.

Nyáron már dolgoztak a speciális gépekkel, a környező erdőkből, legelőkről gyűjtötték be az egyébként elkorhadó faanyagot és hulladékot. A hideg beálltára készen is álltak: a hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztató 800 négyzetméteres műhelyt már biomasszás kazán fűti, és a beruházás annyira jól működik, hogy egy másik műhely kifűtését is valószínűleg meg tudják ily módon oldani. Maga a kazán alkalmas fűrészpor, faforgács, aprított hulladékfa elégetésére.

Fotó: Asztalos Ágnes

A biomasszaigényt figyelembe véve aprítéktárolót építettek a kazánházhoz, ebben tárolják a kazán napi tüzelőanyag-mennyiségét. A tervezett fejlesztés hosszú távú közvetlen eredménye: az alapítványhoz tartozó épületek fűtésre használt földgázának kiváltása megújuló, biomassza-alapú energiával, ezáltal a fűtési költségek jelentős csökkentése. Mivel a fűtéshez- szükséges alapanyagként- a falu és a környék erdei, legelői zöld hulladékát használják fel, így a takarékos és környezetkímélő fűtés mellett rendezettebb környezetet is biztosítanak. Az alapítványnál élő hátrányos helyeztű fiatalok rendszeresen, szervezett formában, szakemberekkel és megfelelő gépekkel takaríthatják a legelőket, megtisztítják az erdőket, vágtereket, patakmedreket a gallyaktól, az elkorhadt fatörmelékektől, majd ezeket az aprítógéppel feldolgozzák fűtőanyagnak – olvasható a projekt honlapján.

A másfél évig tartó projekt részeként képzéssorozatot is szerveztek, amelyen erdészetek, közbirtokosságok vezetői, tagjai, erdő- és legelőtulajdonosok, környezetvédelmi szakemberek vettek részt, főképpen Udvarhelyszékről, de Székelyföld más településeiről is voltak érdeklődők. Megtanulhatták, mi a korszerű és hatékony mód arra, hogy a zöld hulladékot energiatermelésre használják fel, miért fontos a talaj- és környezetvédelem a legelő- és erdőgazdálkodásban, milyennek kell lennie a legelő- és erdőtakarításnak, hogyan készül az apríték, hogyan történik annak szárítása és raktározása. A képzés utolsó felvonásában egyfajta jövőképet is felvázoltak a norvég szakemberek arra vonatkozóan, hogy milyen lehetőségei lehetnek térségünkben a zöldhulladék-gazdálkodásnak.

Fotó: Asztalos Ágnes

Egyébként a pályázati lehetőség nyitott, gépsorok beszerzésére lehet támogatást kérni, a LIA Alapítvány pedig a tapasztalatok megosztásával és szakmai tanácsadással is segíti az érdeklődőket. A projektzárón Orbán Árpád projektvezető így összegezett: „Egy új fogalmat, a közösségi energiatermelést akartuk meghonosítani, és egy követendő modellt akartunk létrehozni, főként az udvarhelyszéki, de a régió összes vidéki települése számára arra vonatkozóan, hogy mi szükséges ahhoz, hogy energiaellátás területén előbbre lépjenek, hogy zöldebb és sokkal minőségibb  élet legyen a falvakban.  

A lókodi minta más falvakban, kis településeken is megvalósítható, bárhol, ahol fontosnak tartják a környezetbarát, gazdaságos, nem utolsósorban az erdők védelmét is szolgáló, hosszú távon fenntartható mintát. Hiszen majd mindenik térségbeli település környékéről összegyűjthető, majd felhasználható, fűtőanyaggá alakítható a zöld hulladék, amellyel aztán a közösségi épületek, a kultúrház, iskola, községháza jól kifűthető. Olcsó eljárás, és még munkahelyet is jelenthet, éppen vidéken, ahol nem könnyű fizető állást találni. Tehát a programnak nem csak a kilenc elemből álló, a faapríték előállítására, hasznosítására szolgáló géppark a hozadéka. A LIA Alapítvány a zöld hulladék értékesítésével, felhasználásával kilenc új munkahelyet is teremtett. Sőt, a Lókodban előállított faapríték melegét nem csak a helyiek élvezik: ezzel fűtenek a homoródszentpáli tejgyárban, és ezt szállítják Székelyudvarhelyre, a Bányai János Szakközépiskola kazánházába is.

Fotó: Asztalos Ágnes

A zöld hulladék akár aranyat is érhet – fogalmazhatnánk szlogenszerűen. Az viszont mindenképpen tény, hogy feldolgozva meleget ad, előállítása munkát biztosít, és még anyagi hasznot is hozhat. Lókod, a kis falu kiváló mintája, követendő példája ennek.  

A LIA Alapítvány és a Civitas Alapítvány közös, mintaértékű projektjéről kisfilm is készült. Ez és a zöldhulladék-gazdálkodás programmal kapcsolatos tudnivalók, képes beszámolók mind megtekinthetőek a  www.lia-biomass.ro honlapon, de akinek kedve támad élőben is látni az eredményt, azt szívesen látják Lókodban, a mintafaluban.  Jó tudni azt is, hogy az ugyancsak az alapítvány által működtetett bikafalvi védett műhelyben (itt fogyatékkal élők dolgozhatnak) is ezzel az eljárással fűtenek. A LIA Alapítvány gondozásában jelenleg 70 fiatal van, ők több településen, a civil szervezet által megvásárolt, felújtott házakban élnek.