Meztelenül, lazán, Nőileg

Júniusi lapszámunkban vetkőzünk, és nem csak a melegre való tekintettel. Mert van az úgy, hogy az erdélyi nő is meztelen, csak épp nem beszél róla, ha nem kérdezik. Mi most kérdeztünk, családokat például, hogy mennyire tabu a meztelenség odahaza.

Nem hivatalos felmérésünk szerint legtöbb helyen nem tabu ma már. Mint ahogyan a művészetben sem az: aktfotós, Jakab Tibor beszél nekünk erről, és színésznők, akiknek vetkőzniük kellett a színpadon. Utóbbiakat arról faggattuk, milyen az, amikor akár több száz ember előtt fel kell vállalni a pőreséget.

Szándékosan nem kívántunk elmozdulni a testiség felé, mégsem sikerült teljesen ellenállnunk a kísértésnek, hisz nyár van, talán bátrabban szeretnek az emberek: a Hány szerető elég? című cikkünk lelki aspektusait is feltérképezi az állandó szeretőéhségnek. Mert nemcsak a test, a lélek is törékeny, kiszolgáltatott meztelenül: olvassák erről metszően őszinte címlapinterjúnkat a marosvásárhelyi származású, Kárpát-medence-szerte ismert írónővel, Tisza Katával.

És ha már test és lélek: írunk arról is, hogy a tetoválás a lélek rajza. Bár a testdíszítés mindig is jelen volt a különböző közösségekben, társadalmakban, ma már nem a törzsi hovatartozást mutatja, mint kezdetekkor, sokkal inkább az önkifejezés eszközévé vált.

Sokak számára a test kiszolgáltatottságának egyik színhelye a strand – válasszunk jól fürdőruhát, segítünk! Persze tudjuk, hogy attól még jól látható, ami megmutatkozik, sebaj: terítsük le a kockás plédet és lazítsunk. S ha eljön a falatozás ideje, ne habozzunk Piknik a városban című cikkünk egészséges és finom étkeit kipróbálni.

Ha pedig kiszabadulhatunk a városból, utazzunk! Például Vama Vechére. A régi vám egy olyan fekete lyuk a bolgár határ tőszomszédságában, amely szerencsésen és remélhetőleg visszahozhatatlanul elnyelte magában a többi üdülőhelyre jellemző miccs-szagot és Manele-t, a többségi populizmust és a szocialista időket idéző nyaralásmentalitást. A helyére tudott megszületni Románia leglazább és legbékésebb, igényes zenékkel tele helye, egy afféle román Woodstock.

A tengerről pedig a hegyek felé vehetjük az irányt, de csak óvatosan! Erről beszél hónapunk pasija, Fekete Örs, aki több mint tíz éve dolgozik hegyimentőként és a Hargita megyei közszolgálat vezetőjeként.

Felsorolásunk persze nem nyújt teljes képet a júniusi Nőilegről, legjobb tehát fellapozni, és elmerülni benne. Szerénytelenül állítjuk: megéri.

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>