Mit sportoljon a gyerek?

Nem lehet túl korán elkezdeni, jegyzi meg már a beszélgetés elején Major Beáta Zita gyógytornász. „Az amerikai módszertan szerint az ún. aktív start 2 és 6 éves kor között van, de már akkor mozgásra ösztönözhetjük a picit, amikor állni, járni kezd” – sorolja.

Hirdetés

A tipegőket legegyszerűbb úgy rávenni a mozgásra, hogy játékossá, érdekessé tesszük azt. A kicsik imádnak utánozni, ezért a meséket játsszuk el: hogyan cammog a mackó, ugrál a béka, szökdécsel a kecskegida, vagy áll fél lábon a gólya, de fölnyújtott kézzel akár a szélben oldalra lengedező fákat is utánozhatjuk.

Major Beáta Zita gyógytornász

Az aktív start korszakában ajánlott kiválasztani a gyereknek megfelelő sportágat, ami – megfelelő útbaigazítás nélkül – sokkal nehezebb, mint amilyennek hangzik.

„Gyakran fordul elő, hogy a szülő egyik edzőtől a másikig cipeli a gyereket, hisz a megfelelőnek hitt sportág nem válik be. Jobbik esetben, egy-két mellékvágány után, megállapodnak egy sport mellett, de sok esetben a szülő és a gyerek is feladja a keresést.”  

A szülők dolgát nehezítik az évről évre változó „divatsportok”, illetve, hogy a kicsi gyakorta oda járna, ahová osztálytársai, barátai.

Miért kell sportolnia a gyereknek?

Az aktív, egészséges életmódot gyermekkorban kell megalapozni, hisz ha kiskorától megszokja, a sportolás igénye minden nehézség nélkül beépül a gyerek mindennapjaiba: hiányérzete lesz, ha nem mozoghat rendszeresen.

„Sokan felnőttként kezdenek aktívan sportolni, amely viszont sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mivel külső motiváció alapján történik: gyakorlatilag rákényszerítjük magunkat a mozgásra.”

A külső motiváció kitartással beépülhet a mindennapi igényeink közé, de ugyanilyen könnyen fel is adhatjuk.

Mi fán terem a sportantropometria?

A kifejezés lényegében 10–15 perces felmérést takar, melynek eredményeként pontos képet kaphatunk a gyermek fejlettségéről, illetve genetikailag meghatározott tényezőkről, mint például a várható felnőttkori testmagasság, a testalkat, a testösszetétel, a hízásra való hajlam, a biológiai kor és az optimális testtömeg. A felmérésnek Magyarországon már harmincéves hagyománya van, sőt, Nyugaton az utánpótlásképzés elengedhetetlen eszköze.

„Huszonnégy ponton mérjük fel a testet, egyebek mellett mérjük a magasságot, a bőrredőket, a csontok szélességét”

– vázolja Beáta, majd biztosít: a folyamat teljesen fájdalommentes, sőt, a legtöbb kicsi rendívül csiklandósnak és mókásnak találja.

Az adatok alapján biztos képet kapunk arról, hogy alkatilag milyen sportra alkalmas gyermekünk. Sőt, egészen zsenge korban kiderül, hogy olimpikon lesz-e a porontyunkból. A gyerek is nagyobb valószínűséggel kedveli meg azt a sportágat, melyben nagyobb a sikerélménye.

„Érdekes eset volt például, amikor a Fradi kapusutánpótlását mérték fel az antropometria módszerével, és a fiúk zöméről kiderült: legfentebb 165-170 centiméter magasak lesznek, holott a kapusoknak legkevesebb 180 magasnak kell lenni”

– idézte tapasztalatait Beáta.

Panaszkodunk, hogy a mai gyerekek órákat töltenek a számítógép és a tévé előtt, de a szülők zöme is ezt teszi. Mozogjunk mi is, legyen a családban napi téma, hogy ki mit sportol, hogyan teljesít, hogy miért fontos kitartónak lenni és aktívan élni.

A biológiát nem lehet meghazudtolni

Gyermekünk biológiai kora a kronológiai korára (életkorára) jellemző általános fejlettséget jelenti: vagyis, hogy az általános normákhoz képest fejlett vagy alulfejlett a gyerek.

„Az alulfejlettséget a nem megfelelő sport űzése, a helytelen táplálkozás, illetve egészségügyi és pszichés problémák is okozhatják. Ezeket még csírájukban tudjuk kezelni, természetesen akkor, ha idejében felfigyelünk rájuk”

– hangsúlyozza a gyógytornász.

Gyakorta előfordul, hogy a gyerek vagy túlteljesít, vagy alulteljesít korosztályához képest: egyik változat sem egészséges, hisz fals illúziókat szülhet.

„Ha a gyerek fejlettsége meghaladja a kortársaiét, akkor a halmozott sikerek miatt hamar kiéghet, ráunhat a sportolásra, hisz nem lesz számára kihívás”

– árulja el Beáta, de hasonló buktatókkal jár, ha a gyerek alulfejlett.

Fejben dől el                      

A fizikai mellett fontos, hogy gyermekünk meg tud-e birkózni a profi sporttal járó szellemi terheléssel, képes-e magas szintű önfegyelmet gyakorolni. Ezen képességeit már a szülőnek vagy az edzőnek kell felmérnie. Probléma esetén pszichológushoz vagy sportpszichológushoz lehet fordulni, azonban a szülőnek fontos felismerni: mi az elég, mi nem fér már bele a gyermek komfortzónájába.

„A mozgás alapvetően örömforrás kellene legyen, elégtétellel, boldogsággal kellene eltöltse a művelőjét. A szülők szerepe ilyen szempontból rendkívül fontos: mutassák meg  a mozgás szépségét.”

Ha a gyerek már szeret valamilyen sportágat, és a mérés során kiderül, hogy az történetesen nem pont a neki megfelelő, akkor nem szabad elvenni a kedvét tőle. Végtére is az a legfontosabb, hogy mozogjon.

Melyik gyerek duci?

A túlsúlyosság korunk betegsége, s mint számtalan felmérés bizonyítja: manapság a gyermekek körében is igen gyakori a számtalan szövődménnyel és járulékos betegséggel járó elhízás. Az elhízás gyógyírja a rendszeres sport, viszont alkati kérdés, hogy mit is jelent a túlsúly. Azt azonban, hogy túlsúlyos-e a gyermek, ránézésre nem mindig lehet megállapítani. A test összetétele, az alkat mérvadó, hisz robusztus gyermekek nem feltétlenül kövérek, hanem csontozatuk és izomzatuk vaskos.

„Félrevezető a közismert BMI, azaz a testtömegindex- mérő, hisz számtalan tényezőt nem vesz figyelembe. A túlsúlyosság megállapítását, illetve a javallott étrend kialakítását és a sportág kiválasztását is bízzuk szakemberre”

– hívta fel a figyelmet a gyógytornász.

Mennyi az elég?

Gyermekkorban napi egy óra mozgás ajánlott, ez azonban mindennemű mozgásra értendő. Ha elkötelezzük magunkat egy sportág mellett, akkor sem kell a mindennapokból száműzni a mozgást: legyen családi időtöltés a sport, kiránduljunk, biciklizzünk, járjunk úszni a gyerekekkel.

A romániai gyermekek egynegyede túlsúlyos vagy elhízott – derült ki a hazai egészségügyi hatóságok által az Egészségügyi Világszervezet felügyeletével tavaly közölt tanulmányból. A nyolcéves gyermekek körében végzett felmérés kimutatja: a fiúknál gyakoribb az elhízás, mint a lányoknál, illetve a túlsúlyosság a városiakat inkább fenyegeti, mint a vidékieket. Kiderült továbbá: az elhízás, illetve túlsúlyosság 1980-hoz képest megháromszorozódott a gyermekek körében.