Művészi rendetlenség, avagy ilyen is az eklektika

Tetszik a meleg mediterrán, de szívünk hasad a hűvös skandinávért is? Szeretjük a vintage-t, de vonz a klasszikus fényűzés és a nagypolgári elegancia is? Legszívesebben minden stílust egybegyúrnánk? A megoldás: eklektika. Merészek és jó ízlésűek előnyben!

Egy lakást, legyen az parányi panel vagy hatalmas kúria, nem egyszerű jól és otthonosan berendezni. Jó ízléssel meg pláné. Vannak házak, amelyek szinte diktálják, hogy melyik stílust válasszuk. A tornácos parasztház (szinte) egyértelműen rusztikus belső után kiált, egy loftlakásban az indusztriál működik jól, a belvárosi nagypolgári lakásban inkább a szolid elegancia, a míves antik és/vagy a klasszikus stílus érzi magát jól. De mindenekfelett mi, a lakók diktáljuk, határozzuk meg azt, hogy milyen élettérben akarunk és szeretünk élni, melyik stílus szabályait követve rendezzük be lakásunkat.

Sutba a szabályokkal!

No de mi van akkor, ha unjuk, sőt egyenesen minden porcikánk berzenkedik a szabályok ellen? Ha a hideg ráz a kommersz szekrénysortól, a „szomszédnak is ez van” sarokkanapétól, ám annál jobban szeretjük a kétágú régi létrából magunk tákolta könyvespolcot, a formatervezett hightech világítótestet, és a világért sem adnánk a déditől örökölt csipkefüggönyt, a bolhapiacon guberált aranyozott, cirádás képkeretet, és mindenünk a festett saroktéka? És mit tegyünk, ha mindezt, fittyet hányva mindenféle stílusnak, együtt akarjuk az otthonunkban?

A szabály szabály, de nem kőbe vésett parancsolat – ezt mondja a lakberendező tanácsadónk, Sándor Szidónia Juliánna, aki a stílusok közt választani nem tudó, de saját, kiforrott személyiséggel, magabiztos ízléssel és nem mellesleg bátor, a mindenkori szabályok ellen lázadó fészekrakóknak a stílusokat vegyesen tálaló, kombinálható eklektikát ajánlja.

A lakberendezők szerint ez a „mindenből egy kicsit” kavalkád leginkább a különcök, művészi hajlamokkal megáldott, kicsit bogarasnak tartott embereknek való, de szaktanácsadónk úgy véli: valójában nincs itt semmi elszálltság, hiszen az otthonok zöme eklektikus.

„Elárulok egy titkot. Minden lakás eklektikus, ahol egynél több ember él. Akár azt is mondhatnám: szingliellenes stílus, hiszen az ideális párkapcsolat jele, ha ki-ki a saját, meglehet, a másiktól teljes mértékben eltérő ízlésvilágát érvényesítheti a közös otthonban. Így kerülnek egy lakásba a különböző stílusú bútorok, textíliák, kiegészítők” – érvelt Szidi. Véleménye szerint ez az „eklektizálódás” az, ami barátságos, meleg, egyedi otthonná teszi a lakást, mert, mondja, „ha mereven belekapaszkodunk a különböző stílusok értelmezésébe, akkor egy művilágot hozunk létre”. A szakember szerint a szigorúan betartott egy stílus a padlástól a pincéig követésének az a veszélye, hogy egyetlen ártatlan tárgy, mondjuk a nagynénitől nászajándékba kapott aranyozott keretű családi kép, egy szempillantás alatt képes felborítani a rendet. Szidi szerint előbb vagy utóbb kibújik a szög a zsákból, azaz a fotó az ágyneműtartó aljából – és máris oda a kínosan kilúgozott stílus, melynek „megrontója” a sokszínűséget kedvelő eklektika.

 

Vigyázat, giccsveszély!

A lényeg: különböző stílusjegyek kavalkádja. Ez a jó értelemben vett rendetlenség, összevisszasság az utánozhatatlan, egyedi otthon kialakításának alapszabálya. Az eklektika, amely a lakberendező szerint a legemberibb stílus, mindent megenged, de vigyázni kell, mert ha nem vagyunk mértékletesek, elszabadul a pokol, és dantei szóval felhagy minden reménnyel az, aki belép otthonunkba. Szóval a stílusszabadság könnyen megbosszulhatja önmagát. Színekkel, formákkal, anyagokkal játszani enged az eklektika, de az egyensúly, a harmónia megőrzése fontos, hogy a jó ízlésről árulkodjon a lakásunk minden zuga, és ne giccsparádé legyen, ahol a kedves vendég a plüss takarta barokkos kanapéra terített horgolt csipkén ül, lábát medvebőrön nyugtatja, és az üvegasztalon álló korondi vázába tett művirágtól elborzad, kínosan feszeng.

„Miközben egy tiszta irányzatot eléggé egyszerű megjeleníteni, az eklektika és a zűrzavar között egy hajszálnyi a határ. Különböző stílusok és korok összerendezésénél a fókuszpontok megoszlanak, így közvetítik az ez vagyok én, ezzel azonosulok üzenetet” – fogalmazott Szidi.

Klasszikust a modernnel

No de hogy is néz ki az eklektika elmélete a gyakorlatban? Ágy, szekrény, asztal, szék – ezek az alapbútordarabok, amelyek minden lakásban megtalálhatók. Az eklektikus beltérben ezek a berendezési tárgyak különböző stílusúak, hiszen épp ez a lényeg.

A nappali dísze lehet egy klasszikus komód, egy térben jól elfér a behemót, régi bőrfotel és egy kecses, karcsú klasszikus vagy egyszerű skandináv stílusú kisasztal. A könyvespolc lehet modern vonalvezetésű,  de akár egy szép antik darab is. A falra kerülhet modern grafika aranyozott keretbe foglalva is akár – bár ez a mi ízlésvilágunknak, bevalljuk, már kicsit sok.

Az már kevésbé meredek, ha egy mértéktartó, minimál stílusú fürdőszoba egyetlen dísze a cirádás, barokkos keretbe foglalt tükör, vagy ha a rusztikus konyhaszekrényen modern, high tech kütyük sorakoznak, a mennyezetről pedig egy ipari lámpa lóg az étkezőasztal fölé.

A bontott téglafal vagy a mintás tapéta,  az üvegpolcok és a fémfogas, a kecses fehér fésülködőasztalka, a vintage fotel és a fényesre lakkozott parkettára terített háziszőnyeg jól megfér egymás mellett az eklektikus otthonban. Fém, fa, üveg, műanyag – itt mindennek helye van.

A sokféle szín- és anyaghasználat viszont nyugtalanná, vibrálóvá teszi, adott esetben optikailag is szűkíti a teret. A csiricsáré, papagájos színorgiát kerüljük, ha lehet, akkor legyen egyszínű a fal, és a textilek színvilága is passzoljon. Válasszunk komplementer színeket, azzal biztosan nem fogunk mellé.

A klasszikus a modernnel, a skandinávval, a vintage a nagypolgárival, a rusztikus a mediterránnal – a különböző stílusok jól elférnek az eklektikusan berendezett otthonban. Ha jó ízléssel keverjük, kavarjuk, ha egyéni megoldásokkal – például egy magunk készítette polccal, kis kezünkkel felújított bútordarabbal vagy raklapokból magunk kreálta kávézóasztalkával fűszerezzük, egészen biztos, hogy olyan lakásunk lesz, amilyenre vágyunk, azaz stílusos, egyedi, amilyen senki másnak.

Forrás: www.copycatchic.com

Ha pedig valaki ajkát biggyesztve pejoratívan emlegetné a „guberáló” eklektikát, nyissuk ki előtte az otthonunk ajtaját, hadd lássa: ha a jó ízlés és a fantázia találkozik, a művészi szabadsággal élni tudó halandó otthonába lépve bizony nem kell felhagyni minden reménnyel.

 Kiemelt kép: eclectichome.net 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. decemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>