Napfelkelők napnyugtáig

Fekve egy szalmakazalban írtam a Double Rise Fesztivál negyedik kiadásának utolsó napján eme sajátos beszámolót. Vártuk, hogy virradjon, néhányan aludtak, de ha már napfelkelők vagyunk, úgy döntöttem, én stílusosan itt, Napba nézve fejezem be ezt a fesztivált.

A fesztiválon a Folkliget szalmakazlában vagyok, elektronikus zene vesz körül, döng a hely, emberek mindenütt. Amikor ide a hegyhez napokkal ezelőtt megérkeztünk, s meghallottuk, ahogy felcsendülnek az első dallamok, mintha energiabombát nyeltünk volna, úgy húztuk fel a sátrat minden bénázás nélkül, hogy öröm volt nézni. De nyilván nem nézni akartuk, hanem mielőbb hátrahagyni, s belevetni magunkat a fesztiváléletbe.

A napfelkelők, a fesztivállakók javarészt a délelőtti órákat a faluban töltötték, itt megreggeliztek, megitták az ébresztő kávéjukat, voltak, akik csúcsra jártak, mások pedig a Planetárium Művészkertbe ültek be magukat szórakoztatni. Itt színházi előadások, slam worshopok, kiállítások és filmvetítések is pörögtek sokak megelégedésére. A Folkligetben pedig folyamatosan kézműves foglalkozások zajlottak, pihentetésképpen mesét is lehetett hallgatni élőben, vagy néptáncot tanulni.

Újításként hatott a fesztivál nemzetköziesítése. Nemcsak magyar együttesek léptek színpadra, hanem Boszniából (Dubioza Kollektiv), Hollandiából (Dope Dod), Angliából (Asian Dub Foundation, ERB N DUB), illetve Belgiumból (James Marvel & Mc Mota) és Izlandról (GusGus) is érkeztek zenészek. Emellett pedig román előadókat is üdvözölhettünk (Mad Liquid, DJ Snow Mc Agent). Ez a többnyelvűség vitt igazi színt Torockó híres-neves fesztiváljába. De itt volt a körülrajongott 30Y, a Kiscsillag és a Tankcsapda is, akik mind-mind odatették a csontot. Pénteken például, a 30Y koncertjén mindenki egy emberként énekelte az együttes slágereit, miközben egy hatalmas öleléskör alakult ki a koncerttéren. Szép pillanat volt.

A Double Stage volt az a színpad, ahol az ismertebb zenekarok léptek fel, a Rise Stage pedig, ahol a kisebb sztárok nyomták – utóbbiakról általában kiderül, vannak olyan nagyok, mint a nagyobbak, legalábbis a bulimérce szerint. Az Electri-City kuckója viszont az örökmozgóké volt – ide vagy ébredni, vagy leengedni jössz, alkat kérdése.

A feszthelyszín foodtruckokkal volt tömve. Általában az éjszaka közepén esett a legjobban a krumpli, a pityóka összes felhasználási változata.

A jövőre való tekintettel jó tudni, hogy emitt a völgyben, amilyen meleg a nappal, olyan hideg az éjszaka. Ha a sátorban fáznál, minden rongyodat magadra veszed, ha felfújható matracot hoztál, akkor az szívás, mármint, ha fújni kell a sötétben, aztán mire megvirrad, és sütni kezd a nap, máris begyúltál a sátorban. Szóval, van itt harc az elemekkel, erre jó felkészülni. A tisztálkodás sem olyan egyszerű, mint otthon, sőt, korlátozott a vízhasználat, délelőtt és éjnek idején pár órát üzemelnek a tusolókonténerek. 

Utolsó napra teljesen megtelt a fesztivál zöldje, rengetegen érkeztek. A Bohemian Betyars és a Parno Graszt szó szerint port kavart a tánctéren, volt, aki tényleg bohémra vette a figurát és mezítláb ropta.

Apropó fesztiválfashion: itt a hegyhez kell öltözni! A megoldás az, hogy a környezet kiegészítőjévé válj, vagy éppen fordítva.   

Nézzétek, így lehet stílusosan feldobni egy fülbevalóval és egy hajdísszel a küllemet (vagy a lelkedet)! Az övtáska pedig nemcsak praktikus, tökéletes kiegészítőként is működik, ráadásul kéznél van.

Ez a citromszínű táska volt az, amiről nem tudtam levenni a szemem. Tökéletes fesztiválszetté varázsolja a már önmagában is stílusos, nyári, lenge nadrágot a mostanában nagyon divatos fodros pántú felsővel. Viszont: a táska teszi fel az i-re a pontot.

Egy igazi alter csaj az Esti Kornél koncert előtt. Lám, így tehetsz egy nadrág-póló kombót igazán izgalmassá. A „Minden punknak van anyukája” feliratú póló nagyon tökös választás. Az arcfesték pedig nem csupán fesztiválsmink, hanem egy Esti Kornél referencia. Ez már a kiegészítők nélkül is izgalmas szett lett volna, viszont a fülcsi és a fejkendő csak tökéletesíteni tudja az öltözéket. A saját pohárért pedig pluszpont jár.

Kevesen gondolnák, de milyen tökéletes kiegészítő lehet a virágbot egy fesztiválon (bevetsz egy trükköt, s mindjárt nem veszik észre, hogy alig pelyhedzik az állad)! Mindegy is, mert ő például egy volt azok közül, aki teljesen idomult a környezetéhez. A nyakba akasztós kalap és a barna nadrág úgy jó, ahogy van.

És végül, de nem utolsó sorban: a Double Rise családokat is szívesen befogadó fesztivál, voltak, akik a gyerekeket sem hagyták otthon, így én sem hagyom ki a sorból őket.  Ez a szett igazán coachellásra sikerült, nemde, fiúk?

Hát, így jártunk az idei Double Rise-on. Számomra élmény volt, tanulságos is, valamint töltekezés, amiből ideig-óráig lehet táplálkozni. Mint az éjszakai pityókás ételből.

A fotók a szerző felvételei

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>