NEMes MESÉK – Filelfo gyűrűje

Élt hajdanán, sok száz évvel ezelőtt a szép Itáliában egy jeles ember, akinek a neve Francesco Filelfo volt. A jó ember gazdag is volt, és az esze is a helyén, csak a szívét gyötörte valami nyavalya nap mint nap, és ez megkeserítette az életét, és még legalább egy asszonyét is, tudniillik volt neki egy igen csinos, szemrevaló felesége, aki után bizony gyakran megfordultak volna a városka utcáin és piacán a férfiak.

Pedig szegény asszonyka kellően alázatos és jóravaló volt, de nem tudott örülni annak, hogy mások is értékelik nemes szépségét, mert a férjeura annyira féltékeny volt, hogy sosem engedte el egyedül sehová, és legszívesebben magához láncolta volna, csak hogy mások gerjedelmétől megvédje. Ha Francesco nem szegődhetett az asszony mellé sürgős teendői miatt, akkor legalább két szolga kíséretével bocsátotta útra, és amikor visszatértek, mindhármukat kifaggatta külön-külön, és ha a beszámolók nem egyeztek minden ponton, akkor őrjöngeni kezdett, átkozódott, tépte a haját és fenyegette az egész világot.

Az asszonya szobájában csak akkor volt nyitva az ablak, ha maga is bent tartózkodott, kertje köré magas kőfalat húzott, hogy illetéktelenek be ne pillanthassanak, és még a madarakra is parittyázott, mert azt képzelte, hogy üzenetet szállítanak titkos hódolóktól. A hitvesi ágyban az asszony csak a fal mellett kapott helyet, tehát ha eszébe jutott volna, hogy kiszökjön az ura mellől, akkor sem moccanhatott volna a másik tudta nélkül.

A szerző

Az asszony szemlesütve járt még a házban is, de hát a szabad szíve nehezen bírta a kalitkát, belekeseredett a folytonos fogadkozásba és abba, hogy ismerőseik is messze elkerülték házukat a férj bolondériája miatt. A szomorúsága azonban nemhogy észhez térítette volna Filelfo urat, hanem annál inkább gyanút ébresztett benne, hiszen arra gondolt, hogy azért búsul az asszonya, mert nem tud a szeretőjével találkozni, vagyis szépen meggyőzte magát, hogy jól végzi a dolgát, így tovább törte a fejét, hogy miként védhetné még biztosabban asszonyát.

Egy este az ágyban, amikor a felesége már elcsendesedett, hosszan töprengett, hogy hogyan is tudná tökéletesíteni a felügyeletet, egyik karját az asszonya csípőjén tartotta, a másikkal meg a füle tövét vakargatta, kulcsokon, zárakon, láncokon és erényöveken gondolkodott, és szép lassan elszenderedett. Ím, csudák csudája, a legjobb megoldások álomban születnek, látta magát, amint a felesége után kutat kétségbeesve, amikor hirtelen megjelent egy angyal, és egy gyűrűt nyújtott feléje.

– Francesco, ezt húzd a középső ujjadra, és amíg e gyűrűt hordod, az asszonyod tudtod nélkül meg nem csal!

Filelfo úr ujjongott, olyannyira, hogy felriadt. És akkor elképedve konstatálta, hogy ujja a felesége lábai között van. Pont ott.

Kiemelt kép: Shutterstock 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. szeptemberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>