Engem igazán meglep, hogy a filmvilág közepe az északi féltekén van. Ki tud annyi embert pontosan egyszerre leültetni a képernyők elé, mint a dél-amerikai telenovellák? Ki tud még annyira szeretni, gyűlölni, élvezni és szenvedni, mint azok a hősök, és persze ki tudja annyira pontosan körülírni a boldogságot és boldogtalanságot, mint a délutáni sorozat?
Nagy élvezettel vetem bele magam én is ezekbe a parfümillatú történetekbe. Bár tévét nem nézek, tudom, hogy nem vagyok esélytelen, ha Paulinák, Rosalindák, Esmaraldák és más csacska angyalok szívéről kell fellebbenteni a fátylat, értem én ezeket, tudom a történetüket, hiszen én magam is hasonló filmek szereplője vagyok, ezért szívesen kapcsolódom be olyan megbeszélésekbe, amelyek szívtiprók és áldozataik bonyolult cselszövéseit vagy ártatlanul vérző szívek reménytelen vergődéseit firtatják. Hát az, amelyikkel megszökött, nem ennek a másiknak volt a korábbi férje? Hát nem arról volt szó, hogy a közös gyermek miatt nem hagyják el egymást? És az a jóképű doktor hogy lehet ennyire aljas, hát nem kötelezi őt a hippopotámuszi eskü, hogy a páciensei lázát ne a bájdorongjával mérje, na?
Az anyósa mit mind üti bele az orrát, ’sze tőle megszökött még a macskája is, miért nem engedi a fiatalokat, hogy élvezzék a vagyont? Külön kell költözni, mondom én... Meg hát, hogy képzelik... ?! Egyszerre hárman nem lehet csókolózni!
Van egy kiváló, nem filmstúdióból lopott történet, hanem olyan jó forró délutáni, falusi, sorozatnézős, amikor az egész szomszédság és rokonság begyülekezik a hűvös elsőházba, a képernyőbe lógó csipkét felhajtják gondosan, és befogják a végét a kékeszöld muranói üveghal alá, hogy a látványban ne zavarjon.
Megy a film és az élet kissé lennebb csúszva, valami Glória éppen el akarja lopni a pampák királyának fejéről a glóriát, és lent a hírsávban fut a szöveg arról, hogy szökésben van egy fegyveres katona, akit elhagyott a szeretője. Szerelmi őrületében veszélyes lehet, és a hatóságok országszerte nagy erőkkel vadásznak rá, így a szelíd pampák és a sötét erdőmélyek egyszerre szállítják a szüszpanszot a kis szobába. Néhány perccel később, amikor a képernyőn a pampák szerelmesei egymásnak esnek, jön az írott hír alól, hogy elkapták a bakát, lefegyverezték, mindenki biztonságban van. A szobában az egyik szemfüles unoka közvetít is hangosan:
– Elfogták a szökevényt, le van fegyverezve, viszik már a börtönbe.
A nagymama mereszti a szemét a tévére, csókolóznak vadul a fiatalok, ahogy kell. És ekkor rosszallóan kifakad az öreg hölgy:
– Nem szégyelli magát az ilyen?! Nézzünk oda, te...! Most kapták el, és még van kedve csókolózni?!
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. októberi lapszámában jelent meg.
