NEMes MESÉK: Teher alatt nyög a Pálma

Pálma, ez a szép sudár lány, nem „a név kötelez” alapon nőtt ilyen nagyra. Hat testvér után, nem kívánt hetedikként, a nyomorba és ütlegelésbe belefáradt anyja találta ki a nevet, amikor piciny, kerekedő hasát simogatva, könnyes szeme az idétlen pálmafákkal díszített, rojtosra kopott falvédőre tévedt. 

Hirdetés

Pálma – suttogta révedezve a lármázó porontyok között, s kezeivel puhán körbekulcsolta a hasát. Amikor a gömbölyűség szemet szúrt az urának, akkor már ökölbe kellett szorítania kezét, hogy a kis Pálmát megvédje. Az őrjöngő férfi egy darabig püfölte az asszonyt, majd leteperte, a hasára ráülve üvöltözte, hogy: Kinyomom belőled, te szuka!

Egy szűk félév múltán a szülészorvos nehezedett az anya hasára, két tenyérrel préselte a feszülő pocakot, és értetlenkedett, hogy miért nem akar végre világra jönni a leányka. Utána akkor kerítette hatalmába ez a kínos érzés, amikor cseperedő kislányként egy gyermekkupac aljára került. Csintalankodás közepette került földre, átesett rajta az egyik testvére, majd a többi purec, „kicsi a rakás, nagyobbat kíván” felkiáltással ugrott rájuk. Pálma, bár nem igazán tudta még, hogy mi a vég, azt hitte, hogy az következik. Amikor megtépve feltápászkodott, minden ízében remegett, kapkodta a levegőt, és koszos kis harisnyáján sötét vizeletfolt éktelenkedett. A nagyobbak harsogva nevették. Az iszony ezennel megszűnt titoknak lenni. A gonoszkodó gyermekek keresve keresték az alkalmat, hogy legyűrjék a leánykát, és rajta pihenjenek meg, ám Pálma kezébe is fegyver került. Mihelyt veszélyt érzett, minden kézzel fogható tárgyat hozzájuk vágott, eleinte pontatlanul, ám egy idő után olyan erővel és precizitással, hogy a nagyobb lurkók a fejüket fogták, fájdalommal és csodálattal vegyesen. Kézis – mondták csúfolódva, utalva arra a hülyeségre, hogy kézilabdás lánnyal ki ne kezdj, mert bármit hozzád vág, eltalál vele.

A kis vadóc azonban tényleg nem kerülhette el a sorsát. Amikor a gimiben a sporttanára meglátta, hogy miként szaggatja a hálót, ha labda kerül a kezébe, azonnal kiemelte, és egyből a felnőttekhez igazoltatta. Pálma sugárzott. Megnyúlt és megacélosodott, úgy tűnt, hogy feltartóztathatatlan. A sportsikerek dőltek, a nimbusza vakító volt. Tizennyolc évesen egyetlen mozdulattal lerúgta a pasiját az ágyból. Rá akart feküdni a szerencsétlen, de ezúttal hibásnak bizonyult a misszionárius gondolat. Nem izgatták a lepedőcsaták, annál inkább a küzdelmes labdacsaták. Biztos kézzel, futószalagon gyártotta a gólokat, foggal-körömmel harcolt, és cipelte hátán a csapatát.

Aztán eljött a legnagyobb meccs, amikor az utolsó pillanatokban Pálma állt a hétméteres vonalhoz, hogy egy büntető értékesítésével a mennybe repítse csapatát. Az edző magához intette: Ha ezt belövöd, akkor egész életedben pálmafák alatt sétálhatsz.

Pálma megmarkolta a labdát, ám hirtelen látni vélte magát, amint egy emberkupac alján fekszik, és a lányok mámorosan visítoznak fölötte. Aztán az edző, a segédedző, az orvos, a gyúró és a szurkolók is, csak ugrálnak a rakásra valami torz révületben, és ő a hústömeg alatt csak sikolt, sikolt, sikolt. Nyelt egyet, és lőtt egy bődületesen nagy kapufát.