Nők egymás között

Lelkünk ápolása éppolyan fontos, mint a testünké. Valószínűleg így első olvasatra nagyjából mindenki egyetért velünk, de ha aprópénzre váltjuk a kijelentést, már lehet, hogy sokan húzódoznának a cselekvéstől. Manikűröshöz, kozmetikushoz, fodrászhoz gondolkodás nélkül elmegyünk, de kipróbálnánk-e női önismereti csoportot, amit – többnyire – lélekkurkászok vezetnek? Lelkünk ápolásáért, önmagunk jobb megismeréséért, netán a változásért? Jó hír, hogy vannak nők, akik mernek, és egyre több erre a lehetőség is.

„Az ember társas lény, s bár többször szeretnénk társadalmon kívüliek lenni, ez nem valósítható meg. Kapcsolatokba beágyazottan élünk, társadalmi elvárások és családi hagyatékok kusza szövevényében. Szocializálódunk, de vajon ennek a hogyanja a mi döntésünk, vagy ránk erőltetett minták követői vagyunk? A csoportban lehetőség nyílik arra, hogy komolyabb következmények nélkül szembesülj a saját gondolkodási sémáiddal, problémamegoldási képességeiddel és cselekvési dinamikáddal. Biztonságban teheted meg mindezt, és ez a csoportvezető felelőssége. Megteremteni azokat a körülményeket, amelyek közepette ez a tapasztalat megszerezhető – vágott egyből a közepébe Fincziski Andrea színművész, drámatanár, a Tükrök női önismereti csoport társvezetője, majd – hogy még egyértelműbbé tegye – hozzátette: – A női csoport igénye természetes szükséglet. Nagyon-nagyon régen ültünk a tűz körül, táncoltunk, énekeltünk, és asszonygenerációk adták át egymásnak tapasztalataikat. Nők, akik együtt élték meg az EGYÜTT-LÉT megtartó erejét. Ma nehezen érhető el mindez.”

Fincziski Andrea színművész / Fotó: Csedő Attila

„A Tükrök öt évvel ezelőtt indult Székelyudvarhelyen, abból az ötletből, hogy én magam szívesen részt vettem volna egy ilyen csoportban mint csoporttag. De hát nem volt a környéken ilyen. Aztán egy előadásra való felkérés kapcsán a női szerepekről kellett beszélnem, és beleástam magam a témába, akkor a zsigereimben éreztem, hogy az enyém, otthon vagyok benne. Sok megválaszolatlan kérdést, érzést, komplexust, bizonytalanságot hoztam magammal én is női utamon, és ezzel szerettem volna dolgozni. Nekem sokat segített a pszichodráma, amiben képződtem, és szerettem volna, ha a csoportozás különleges élményét mások is megízlelik önismereti útjukon” – ezt már Szalay Zsuzsanna pszichológus, pszichodráma-asszisztens, a csoport másik vezetője mondja. Az elnevezésről megtudjuk, hogy azt szerették volna, ha már ebben a rövid névben is benne van a sajátosan nőies jelleg és az, hogy a visszajelzések adása és kapása lényeges része lesz a tréningnek. Most már két „szinten” indultak csoportok, és – mint kiderült – a csoporttagok nyomására. Ugyanis a 30 órás önismereti, kezdeti folyamat végére többen hallani sem akartak arról, hogy a folyamat leáll, nagy volt a nyomás a csoportvezetőkön, hogy kidolgozzanak egy újabb 30 órás tömböt új témákkal vagy a régebbi, népszerűbb témák alaposabb körbejárásával.

Szalay Zsuzsanna pszichológus / Fotó: Csedő Attila

Új nézőpontok bevillanása 

Spirituális, sőt vallási irányból „érkezett” a csoportba Kornélia. A 35 éves nő bevallja, hogy már egészen kicsi gyerek kora óta rágódik az élet végső nagy kérdésén, kutatva az értelmet a létezésben. „Nem véletlenül, hiszen akármilyen is éppen az életem külső szintje (kapcsolatok, anyagi helyzet, munka stb.), mindig meghúzódik a háttérben egy szűnni nem akaró elégedetlenségi érzés és annak a vágya, hogy ettől megszabaduljak. Ez a békétlenség, belső feszültség még a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb időszakokban is ott lappang, tehát tényleg független az aktuális élethelyzetemtől.” Hogy miért van ez, és hogyan tudna ettől megszabadulni? Éppen ez vezette számos spirituális és vallási irányzat berkeibe, de mind ez idáig egyik sem hozta meg a kívánt eredményt.

Ez a békétlenség, belső feszültség még a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb időszakokban is ott lappang, tehát tényleg független az aktuális élethelyzetemtől.

„A vallások nekem túl kötöttek, dogmatikusak és elavultak, hagyományaik és szabályaik számomra inkább nevetségesek és idegesítőek, semmint segítőek és hatékonyak. Az egyéb, egyházaktól független irányzatokkal meg legtöbbször az a baj, hogy belefulladnak az ezoterikus maszlagba, szintén hiteltelenné téve így tanításaikat. Annak ellenére, hogy jelenlegi létem kifejezetten extrovertált, munkával és mindenféle bevállalással bőven terhelt, és így könnyedén beszippanthatna a kinti meg az állandó pörgés, továbbra is ott van bennem az igény belső világom megismerésére és jobb megértésére. Jelenleg is járok egy önsegítő, lelki csoportba, ami annyiban speciális, hogy csak nők vannak benne, és tipikusan a női élethelyzetekből fakadó kérdésekre és problémákra próbálunk válaszokat, megoldásokat találni” – fogalmaz Kornélia, majd azt emeli ki, hogy ez a csoport szerencsére nem próbál többnek látszani, mint ami. Mivel csak kéthetente találkoznak, és meglehetősen heterogén közösséget alkotnak, nincs lehetőség egyenként nagyon mélyre leásni és igazi lelki munkát végezni. „Arra viszont, amire létrejött, tökéletes, azazhogy a felszínen, lazán érintve egy-egy érzelmi területet elgondolkodásra és önmagunkba nézésre késztessen. 3-4 hónappal ezelőtt, amikor elindult ez a női kör, konkrét igényekkel érkeztem. Mivel mindig is a férfiak között éreztem jól magam, és elég jelentős problémáim voltak a nőkkel való viszonyaimban, azt szerettem volna, ha ezek a találkozók közelebb visznek hozzájuk, jobban megértem és elfogadom őket. Ezenkívül szerettem volna én magam is kicsit nőiesebbé válni, mert a jelenlegi munkámból, életmódomból adódóan inkább a férfias energiáim dominálnak, és ez bizony rányomja bélyegét az ellenkező nemmel való kapcsolataimra is – vall a fiatal nő motivációjáról, majd őszintén hozzáteszi:

– Ebben a pár hónapban, amióta összejárunk, a fenti vágyak még nem teljesültek, mégsem érzem feleslegesnek ezeket az alkalmakat, mert bár továbbra is kényelmesebb és könnyebb a férfiakkal kommunikálnom, számos dolgot megértettem a női gondolkodással kapcsolatban.

Az, hogy annyiféle különböző életszituációból érkeztünk ebbe a csoportba, más és más gondokkal és elvárásokkal, egy csomó új nézőpontot hozott és mutatott meg nekem, amire magamtól nem jöttem volna rá. És ez már önmagában nagyon jó érzés, amiért érdemes folytatni. A nőiességem intenzívebb megélésével kapcsolatos elvárások jelenleg abban a stádiumban vannak, hogy már látom, mikkel lehetne és kellene ezt az oldalamat erősíteni, de még nem tettem semmit. A felismerésekben segített a női kör, de olyan, mintha valamire még várnék, csak azt nem tudom, mire. Tehát ezen a területen még toporgás van, talán azért is, mert ilyen keretek között nincs igazán lehetőség az okokig lemenni. Amiben viszont nagy segítség ez a csoport, hogy rájöttem: ha szeretném az évek óta fennálló, egy-egy konkrét területet érintő lelki problémáimat megoldani, akkor külső segítségre van szükségem, és nem szégyen, nem gyengeség azt igénybe venni. Úgyhogy azt hiszem, a következő lépés valamilyen egyéni, konzultatív módszer lesz, amellyel vélhetően hatékonyabban tudok majd előrejutni.”

 A „MI” élmény megélése 

Tovább faggattuk Szalay Zsuzsannát és P. Fincziski Andreát, a két csoportvezetőt, hogy avassanak be mélyebben a Tükrök világába. „Mivel ezek önismereti jellegű, de tréningcsoportok, egy tömbben nincs mód mélyebb szintek érintésére, ez nem is célja a csoportnak. A harmincórás időtartam alkalmas lehet arra, hogy a csoporttag megízlelje a befelé figyelés, önreflexió, önbemutatás, az értő egymásra figyelés hangulatát. Rátalálhat a csoportozás folyamán olyan témáira, kérdéseire, sebeire, amelyekkel ha mélyebben szeretne foglalkozni, akkor egy hosszabb önismereti csoport lehet alkalmasabb. Főbb témáink: szerepeink hétköznapokban, saját nőiességünk története, fejlődésének meghatározó állomásai, J. Shinoda Bolen jungiánus pszichoanalitikus női tipológiájának feldolgozása, vizualizációs gyakorlat, rajz, mese használata, szexualitás, elvárások, bűntudat-dinamika stb.” – meséli Zsuzsa. Andi pedig azt hangsúlyozza, hogy a csoport fejlődése és minősége elsősorban a vezetők személyiségének függvénye. Szakmailag mindent megtesznek azért, hogy az önismereti cél megvalósuljon, hogy a résztvevők találkozhassanak magukkal és egymással és átélhessék a MI élményét.

Egyre világosabb lesz, hogy nem „nők csacsognak egymás között” alkalmakról van szó, mert – mint hangsúlyozzák Zsuzsáék – ezek a foglalkozások tudatosan, módszeresen felépített, strukturált alkalmak, amelyeknek megvannak a szabályaik, amik nélkül nem tudna kialakulni a védettség, elfogadás, megértés légköre.  

Kitörni a mókuskerékből 

A 38 éves Csillát az önmaga iránti kíváncsiság, érzelmei, viselkedése, reakciói jobb megértésének vágya vitte el a csoporthoz. „Egyedül nagyon el lehet veszni ezekben a kérdésekben, ezért nagyon izgalmasnak találtam, amikor először hallottam arról, hogy lesz egy női önismereti csoport. Nem voltak különösebb elvárásaim, inkább a kíváncsiság vezérelt, mintha valami új, felfedező kalandra indulhatnék. Az első találkozások bizonytalanok voltak, hiszen idegen emberekkel ül körbe az ember, és a személyes dolgairól beszél. Kellett egy-két alkalom, hogy valóban elhiggyem, ez egy bizalmas kör, ahol bármit ki lehet mondani, és semmit sem muszáj. Egymás dolgait nem megítéljük, hanem meghallgatjuk a másikat, és a kérdések alapján lehet, hogy teljesen más megvilágításba kerül egy adott probléma. Nekem nagyon tetszik az, hogy sokszor a kérdések vezetnek el problémákhoz, illetve megoldásokhoz. Összességében olyan, mintha kívülről nézhetnél rá magadra, nem csak a te perspektívádból, és ehhez segítséged is van.

Csoportként az a szép az egészben, hogy meghallgatom a másik látásmódját, ami egészen új felismeréseket adhat. Érdekes megtapasztalni, hogy mennyire másként vagyunk nők.

A találkozások egyik legizgalmasabb része az volt, amikor konkrétan a személyiségtípusokat, a szerepköröket néztünk meg, és azt, hogy mennyire van egyensúlyban, amit érzünk, gondolunk magunkról azzal, amit láttatunk, illetve feladatként, szerepként öltünk magunkra. Számomra nagy felfedezés volt, mert rávilágított arra, hogy miért alakulnak ki bennem ellentmondások. Hogy mi az, amit magamra erőszakolt szerepnek élek meg, és mi az, amit igazán a magaménak érzek, és ezeket hogyan tudom kezelni, elfogadni vagy megszüntetni. Itt tudatosodott bennem az, hogy mennyire meghatározó, ha a környezet vélt elvárásai szerint próbálom élni az életemet. Az én esetemben az egyik konkrét probléma, hogy azt érzem, egy mókuskerékben taposok, és időről időre ugyanaz az élethelyzet, mélypont következik be az életemben. Ezt rég látom, csak nem tudom az okát, és így a megoldását sem. Mint kiderült, két nagyon erős és ellentétes szerepkört érzek magaménak, amelyekből az egyik higgadt, tudatosan felépített, a feladataim, a magammal szemben támasztott elvárásoknak eleget tevő szerep, a másik pedig egy tüzes, szenvedélyes, a velem született jellememnek, vágyaimnak, érzéseimnek teret adó személyiségtípus. Lényegében ez utóbbi az, amelyik rendszeresen előtör és teret kér magának, ez az, amit tudatosítanom kell, és megtalálnom az egyensúlyt, hogy ne nyomjak el magamban olyan vágyakat, érzéseket, amelyek részei az énemnek. 

Nem hókuszpókusz! 

Mi történik egy találkozáson? Hogyan építhető le az emberek zárkózottsága, netán gátlásai, a félelem a kitárulkozástól és a többi? – szögezzük a kérdéseket a csoportvezetőknek. „Egy kezdeti egymásra hangolódás után rátérünk az adott alkalom fő témájára, amit különböző módszerekkel dolgozunk fel. Nem kötelező beszélni, élhet minden résztvevő a passz lehetőségével, nincs nyomás, hogy na, akkor itt muszáj „gyónni”. Igyekszünk megérezni és tiszteletben tartani mindenki ritmusát. Viszont nem örülünk a csoportban a „kukkolónak”, aki csak a mások életébe szeretne belelátni, a saját érzéseit, életét rejtve tartja. Nagymértékben megakasztja ez a folyamatot” – mondja Zsuzsa. „A kitárulkozás csak belső igényből születhet meg. A mi dolgunk, hogy segítsük őt ennek az igénynek a megtalálásában. Fontos, hogy a csoporttag milyen motivációval érkezik, hogy valóban elhivatott legyen a változásra. Mert minél jobban bekapcsolódsz a közös munkába, minél több kapcsolódási pontban részt veszel, minél hitelesebb vagy, annál több tapasztalattal gazdagodsz” – teszi hozzá Andi. 

A csoportvezetőket hallgatva egyre világosabb lesz, hogy a csoportban való lét a megértettség, elfogadás érzését nyújthatja, amelyből – valljuk be – a mindennapokban sokszor nem jut elég adag nekünk. Megtapasztalhatja a résztvevő, hogy nem csak egyedül küzd félelmeivel, nehézségeivel, mások is eveznek ugyanabban a hajóban.

„Ezt a röpke három órát úgy élik meg legtöbben, mint tartalmas, akár szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó én-időt, amikor nem valaki körül kell éppen szökdösni, hanem magával töltheti.

Egymástól is sok és tartalmas visszajelzést kaphatnak, és természetesen itt is érvényesül az a csoportozási »alapigazság«, hogy amennyit beleadsz, annyit vehetsz ki, ha megnyílsz, mered megmutatni magad, a többiek is jobban éreznek, látnak, reagálnak rád. És ez a »munka« elindíthatja a sokszor vágyott változást, ami mindenkinél más tempóban és más formában zajlik” – fogalmaz Zsuzsa.

Kíváncsiak voltunk az esetleges változásokra is. „Radikális életmódváltásokat nem tapasztaltam, inkább önérvényesítéssel, a célok konkretizálódásával, a felismerések első lépéseivel találkoztam. Olyan, mint amikor a hegymászás végén felérsz a hegy tetejére, és tiszta a horizont. Ha sikerül, akkor a találkozásaink végére kitágul a Világ” – magyarázza Finczi. „Nincsenek mérőskáláink, de használunk a tréning végén visszajelző lapot, amelyikből mi is információt kapunk, hogy mi volt hasznos a folyamatból, mi volt, ami nem tetszett, amire figyeljünk. Amikor kezdjük a tréninget, akkor is megbeszéljük a résztvevők elvárásait, és ezeket összevetve az a tapasztalatom, hogy általában elmondható, hogy fejlődtek önismeretben, empátiás, társas készségeik, tolerancia területén.

Egy jó érzelmi klímájú csoportban alig várják, hogy hétfő legyen, és megoszthassák élményeiket a csajokkal. Igazi támasz tud lenni emberpróbáló időkben, mert meghallgatják, támogatják, segítik egymást.

Sokszor olyan kis elfogadó, meleg közösség, női kör kovácsolódik össze, amelynek tagjai még a zárás után is tartják a kapcsolatot egymással: találkozunk havonta, kocsmázunk, örülünk a megszületett babáknak, megosztunk egymással jó könyveket, filmeket, írásokat. Sokszor megtisztelve érzem magam, hogy részese lehetek ezeknek az élményeknek, és hálás vagyok a nekünk szavazott bizalomnak. Majdnem minden foglalkozás végén megerősödik bennem az érzés, hogy mi, nők milyen csodálatosak vagyunk” – teszi fel az i-re a pontot Zsuzsa.

 Az élet női oldala, a külső-belső szépségápolásért 

A Kárpát-medencei Asszonyok Érdekszövetségének a sugallatára 2010-ben szervezte meg az Áradat egyesület az első Asszonytalálkozót Csíksomlyón. Az egyesület vezetőjét, Simó Irmát az a gondolat motiválta a találkozó szervezésében, hogy az erdélyi nőknek, asszonyoknak is szükségük van egy olyan rendezvényre, amelyen lelki és szellemi értékeiket gyarapíthatják.

Simó Irma pszichológus / Fotó: Facebook

„Már az első találkozón százötven nő jelent meg, az évente ismétlődő rendezvény hatására aztán nőegyletek és klubok alakultak a környező településeken. Bebizonyosodott, hogy a nőket nagyon sok kérdés, élethelyzet foglalkoztatja, ezért Szász Enikő kozmetikus ismerősömmel elindítottuk az első női klubot, az Animát, Az élet női oldala, a külső-belső szépségápolásért szlogennel. A női támogató csoport azóta már több sorozatot megélt” – mesél a kezdetekről Simó Irma pszichológus.

„Az Anima női csoportban is, akárcsak más csoportos foglalkozásoknál,fontos szabályok határozzák meg a foglalkozások menetét, működését: a csoporttagok megosztják egymással személyes élményeiket, tapasztalataikat, kitárulkoznak egymás előtt, de mindenkinek megvan a lehetősége a bezárkózásra, ha úgy érzi, hogy az adott témához nem kíván hozzászólni. Az elhangzottakat csoporttitokként kezelik a résztvevők, mint ahogy a tagok kilétét is diszkréten kezelik. Csoporton belül nincs ítélkezés, a tagok nem minősítik egymás cselekedetét, véleményét, élethelyzeteit. Ezeknek az alapszabályoknak a betartása adja meg azt a védett környezetet, amelyben a nők biztonságban érezhetik magukat, és szabadon megfogalmazhatják legtitkosabb vágyaikat, bevallhatják maguk előtt is tévedéseiket, elsirathatják veszteségeiket.

A csoport támogatása erőt és felszabadultságot ad minden résztvevőnek” – taglalja Irma a foglalkozások kereteit. Majd elmondja, hogy

a nőket leginkább párkapcsolati problémák, nemi identitásuk egészséges megélése, a változókor, spiritualitás, az Istennel való kapcsolat, az anyaság kérdése, az Én idő kérdése, önismeret, féltékenység kezelése foglalkoztatja, de vannak, akiknek még nincs konkrét megfogalmazott kérdésük, csupán azt érzik, hogy szükségük van a lelki megújulásra.

A pszichológus szerint nagyon fontos, hogy a nők a szakember segítségével felismerjék azokat a társadalmi kötöttségeket, előítéleteket, amelyek miatt szenvednek, és fel is oldják azokat.

„Az egyik ilyen kérdés például az anyaság. A legtöbb nő – természetesen nem szeretnék általánosítani, csupán a tapasztalataimról beszélek – fő feladatának tekinti az anyaságot. Önmaga, férje és párkapcsolata elé helyezi a gyermek igényeit, aztán amikor a gyermekek kirepülnek, tehetetlennek, haszontalannak és üresnek érzi magát. Mindenkinek elmondjuk, hogy a helyes sorrend elsősorban a lelki élet megélése, a párkapcsolat ápolása és benne a gyermek lelki, fizikai felnevelése. Hiszen az a környezet a jó a gyermeknek, ahol az anyuka és apuka között harmónia van, az anya szabadon megéli nőiességét, és ezáltal egészséges nőmintát ad át fiának, lányának. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy az anyaság megélése nem kötelező, bárki dönthet úgy, hogy nem vállal gyermeket, ettől még nem lesz kevésbé ügyes vagy értékes” – oszt meg velünk egy konkrét témát is Irma.

A szakember szerepe a csoportos foglalkozáson az, hogy segítse a nőket abban, hogy felismerjék valós félelmeiket, tisztázzák előítéleteiket, feldolgozzák kudarcaikat, megértsék lelki működésüket, mindezek által pedig egy egészséges önképet alakítsanak ki magukról.

„Eszközöket, lehetőségeket mutatunk a változáshoz vezető úton, támogatjuk a csoporttagokat abban, hogy meg tudják hozni azokat a fontos döntéseket, amelyek elindítják bennük és életükben a változást.

A többiek jelenléte, a foglalkozásokon elhangzó hasonló történetek pedig abban erősítik meg a nőket, hogy nincsenek egyedül” – tette hozzá a pszichológus.

Eredménynek pedig azt tekinti a csoportvezető, ha a változás minél több nőben megtörténik: javul az önismeretük, a kommunikációjuk, a problémamegoldó képességük. Egészségesebben, bátran megélik nőként a mindennapjaikat, magukra is időt szentelnek, lelkileg és fizikailag vigyáznak magukra.

Eddig a női támogatócsoportokba a 26 éves nőktől a nagymamakorú hölgyekig mindenféle korosztály járt. A tagok között voltak egyedülállók, elváltak, párkapcsolatban, házasságban élők és özvegyek is, tehát egészen változatos tapasztalattal és élethelyzetben lévő nők. A szakember a csoportos foglalkozásokat azoknak ajánlja, akik fejleszteni szeretnék önismeretüket, társas készségeiket, kapcsolati nehézségekkel küzdenek, legyen az párkapcsolati vagy gyermek-anya viszony. Azoknak, akik nehezen élik meg nőiességüket, problémájuk van az intimitással, önbizalmukkal és önbecsülésükkel kapcsolatosan. 

Kiemelt kép: pixabay.com

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. márciusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>