Nyugalom, összhang, vintázs: igazi otthon Temesvár belvárosában

„Rend a lelke mindennek!” Ez a sokat hangoztatott mondás jutott eszembe először, amikor évekkel ezelőtt beléptem Fall Ilona, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésznőjének lakásába, aki nem mellékesen a Temesvári Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa is. Azóta ki tudja, hányszor beszélgettünk órákig a nyugalmat árasztó nappaliban, ahol minden egyes bútordarabnak, kiegészítőnek megvan a maga története. De a többi helyiség berendezése is sokat mesélhetne…

A marosvásárhelyi születésű Fall Ilona 1975-ben költözött férjével, az ugyancsak színművész Péterffy Lajossal a belvárosközeli utcában lévő társasházba, nem sokkal azután, hogy aláírták a szerződést a Béga-parti város társulatával. „Kaptunk a színháztól egy kétszobás apartmant, de az kevésbé tetszett, ezért csere után érdeklődtünk, és végül rátaláltunk erre a lakásra. Nagyon jó helyen van, közel a színházhoz; ha este előadás volt, vagy kiszállásra mentünk valahová, nem kellett taxiba ülni, esetleg más járműre szállni, hanem hazasétáltam” – utazik vissza az időben. 

Múzeumba illő tárgyak között 

Mivel az ingatlanba való költözésükkor a körülmények múlt század eleji állapotokat tükröztek, kénytelenek voltak felújítással kezdeni az ottlétet: parkettát raktak le, villanyhálózatot, ablakokat cseréltek, fürdőszobát építettek, sőt a konyhából is eltüntették a falikutat, amelyből csak hideg víz folyt.

A nagyszobában lévő régies bútorok körülbelül százötven éve vannak a lakásban, egy korábbi tulajdonos rendelte őket Bécsből. „Mivel az előttünk lakók nem tudtak mihez kezdeni a bútorral, el akarták adni nekünk, mi viszont bármennyire is szerettük volna megvásárolni, nem volt pénzünk rá, mert a felújítás miatt tele voltunk adóssággal. Végül részletekben fizettük ki a stílbútort” – meséli Fall Ilona, aki jelenleg egyedül él a lakásban.

A gyönyörű művésznő

A többi kiegészítő a nagymamájától, szüleitől, ismerősöktől került a lakásba. Van például egy könyvespolca – az ő szavaival élve tékája –, amit a temesvári magyar színház egyik alapító tagjától, Temesvári Gittától kapott ajándékba. 

Múltidéző lemezjátszó 

Ugyancsak értékes a század eleji kézimunkaasztala, illetve a gramofonja, amelyet még 1902-ben vásárolt a nagymamája, aki végül neki ajándékozta. A hozzá tartozó, szintén múlt század eleji hanglemezek néhány éve még a Kossuth Rádió munkatársainak figyelmét is felkeltették, mivel egy-kettő még az ő lemezgyűjteményükből is hiányzott.

Mivel nincs tű a gramofonhoz, kénytelenek voltak digitalizálni a korongokon lévő zenéket, ugyanis másként nem tudták lejátszani. 

Minden hozzánőtt 

Amikor felvetődik a kérdés, hogy melyik bútordarabtól, kiegészítőtől tudna megválni, Fall Ilona elszorult hangon szinte azonnal kijelenti, hogy egyiktől sem. „Többször is megkérdeztem magamtól, hogy tulajdonképpen miért kell nekem ez a nagy lakás; nyugodtan elköltözhetnék, például egy kétszobás apartmanba. Oda viszont nem férnének be ezek a bútorok, így inkább nem megyek sehová” – mondja határozottan. Közben eszébe jut a két régi velencei asztali tükre, amelyek szerinte csak egy ilyen lakásban érvényesülhetnek, tömbházban elveszítenék eredeti jellegüket.

Egyébként az elmúlt években a lakást igyekezett úgy berendezni, hogy a hálószobától a konyháig mindenhol jól érezze magát; mindegyik helyiségben van egy sarok, ahol nyugodtan leülhet, és az összes búját-bánatát, örömét végiggondolhatja. A lakásában egyébként az általa kedvelt fáradt színek uralkodnak, egyéb színt nem tűr meg maga körül. 

Mások is otthonosan érzik magukat nála 

Gyakran vannak vendégei, olyannyira, hogy a színházban már azzal bosszantják, hogy nála van a Fall Szálloda. „Még a régi kollégáim közül is sokan nálam laknak, amikor valami visszahívja őket Temesvárra. Nem azért, mert nem tudnák megfizetni a szállodát, hanem egyszerűen azt szeretnék, hogy beszélgessünk, együtt legyünk. Jól érzik magukat itt” – meséli Fall Ilona, akit egyébként sokan Babuciként ismernek.

A „szálloda” étkezője 

A beceneve még kisgyerekként ragadt rá, így szólították a családtagjai. Ma már sok ismerősének, barátjának, kollégájának, sőt még a nézőknek is ez ugrik be először, ha meg akarják szólítani. Mosolyogva mesél a néhány évtizeddel ezelőtti kanadai turnéjáról – dalénekesként több ottani, magyarok által is lakott településre eljutott –, ahol az egyik kisvárosban a Fall Ilona mellett a Babuci név is szerepelt a plakáton, egy másik alkalommal pedig be akart mutatkozni az egyesült államokbeli Phoenixben a vendéglátóinak, akik lelkesen ezekkel a szavakkal fogadták: „Jaj, Babuci, hát mi annyit tapsoltunk magának a színházban…” 

A múlt képei 

És ha már szó esett a turnékról, nem hagyhatók figyelmen kívül a lakásban lévő fiatalkori fotók, amelyek jó része a különféle fellépéseken készült. Rájuk nézve nemegyszer olyan érzésem támad, mintha a Tímeát alakító Béres Ilona színművésznőt látnám az 1962-es Aranyember című filmből; szinte kísérteties a hasonlóság.

Hogy mit váltanak ki Fall Ilonából? „Az ember rájuk néz és azt mondja: Jézusom, ez én vagyok, ilyen voltam fiatalkoromban! Ilyenkor mindig elővillannak a hozzájuk fűződő élmények, események, emlékek.” 

„Rend a lelke mindennek!” 

Összességében a lakás Fall Ilona ízlését tükrözi. Igyekszik mindig rendet tartani, úgy véli, hogy csak egyszer kell tüzetesen kitakarítani, utána vigyázni kell rá. Ha egy tárgyat elvesz valahonnan, később ugyanoda teszi vissza, sőt a kávésdobozt is az írással kifelé fordítva rakja vissza a fűszeresszekrénybe. És ugyanez a szabály érvényes akkor is, ha például levesz egy könyvet a polcról, amely olvasás után nem a fotelben, hanem a helyén landol.

Most már világosan látom, hogy ezeknek az apróságnak tűnő mozzanatoknak köszönhetően jutott eszembe először a „Rend a lelke mindennek!” mondás.

A látogató egy olyan lakásba érkezik, amelyben minden egyes bútor, kiegészítő összhangról árulkodik, ami, mondhatni, elképzelhetetlen a bensőben uralkodó harmónia nélkül.

Fotó: Farkas-Ráduly Sándor 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júniusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>