Pompásan utazunk

Mennyit változott azért mifelénk az utazás és nyaralás fogalma az elmúlt évtizedekben! Apáink az aranykorban még hetekig gyűjtögették a benzint és készítették fel a családi Daciát, ha hosszú útra indultunk. Nálunk az volt a hosszú út, amikor elmentünk Udvarhelytől Vásárhelyig, arra már rántott húsos, főtt tojásos uzsonnacsomag is dukált. Csíkszeredáig is hosszúnak számított az út, de oda csak szendvicset pakoltunk.

Ehhez képest ma minimum ötszáz kilométeres távra gondolunk, ha hosszú utat emlegetünk, és képesek vagyunk akár rántott hús nélkül is útra kelni. (Habár neveljük a retrógenerációt: a lányomat most azzal a felkiáltással csomagoltuk fel osztálykirándulásra, hogy erdélyi magyar gyermek nem kirándul rántott hús nélkül. Amikor aztán előkerültek a szendvicsek, kiderült, hogy még huszonöt szülő hasonlóképpen gondolkodott, röhögött az egész osztály.) No és reggelente annyit rostokolok a Kolozsvár környéki dugóban, mint amennyi ideig az Udvarhely–Csíkszereda táv tartott anno, csak most étlen-szomjan, szendvicsek nélkül.

Aztán szegény szüleink, amikor nyári szabadságra mentek a vállalatok poklából, meszeléssel, befőzéssel és mezei munkával „pihentek”, esetleg jutott pár napnyi sátrazás valahol a környéken. Talán még ma is hajlamos az erdélyi ember arra, hogy nyári szabadsága alatt elvégezze azokat az elmaradt munkákat, amelyekre a napi hajszában nem maradt idő. No de azért ma már szerencsére pompásan utazunk. Lehetőleg jó messzire, mert úgy tűnik igazi nyaralásnak a nyaralás, megadjuk a módját. Sokszor talán túlságosan is, az itthon hagyott bankkölcsönökhöz, befejezetlen otthonokhoz és a magunkkal vitt lyukas fogakhoz és turkálós strandpapucsokhoz képest. Pedig ezek sajnos megmaradnak nekünk, a nyaralás viszont csak egy hétig tart, s a fészbúk-fotók csak ideig-óráig érdekesek. A gondjaink elől nehéz elutazni.

Azért persze utazni jó, nyaralni érdemes – kiszakadni, látni, találkozni, felengedni, másként élni, legyen az közel vagy távol: csodás. Erről beszélgettünk az egyik legismertebb erdélyi származású utazóval, Cseke Eszterrel, aki dokumentumfilmekben hozza a világot közelebb hozzánk. Tényleg pihenés-e a nyaralás? című cikkünkben olyan emberek szólalnak meg, akik mernek kihajolni a klasszikus nyaralás korlátain. Örök kérdés kisgyerekes családok számára, hogy a dadus, a nagyi jöjjön-e nyaralni. Választ ugyan nem adunk, de tapasztalatokat összegzünk. Mint ahogy hosszú évek gyakorlata rejlik a Pakoljunk profi módra! című cikkünk sorai mögött is. E hónapunk pasija, Condurache Róbert biztosan profi módra pakol: ő ugyanis pilóta, és bár szívesen utazik, hazajönni szeret a legjobban. Zarándoklatokról szóló írásunkból kiderül, hogy az utazás belső út is lehet egyben, s mint ilyen egyedi, megnyugvást hozó, rendkívüli. Elfogulatlanul mondjuk tehát, bármerre is vezessen kedves olvasóink útja, érdemes becsempésznie a nyári Nőileget is a bőröndbe: megéri.

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. júliusi lapszámában jelent meg.

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>