Ritka/védett/veszélyeztetett – biodiverzitás és fajvédelem Erdélyben

Ha a veszélyeztetett állat kifejezést halljuk, általában a békésen bambuszt rágcsáló óriáspanda jut eszünkbe, hiszen minden bizonnyal ez a legközismertebb védett faj földünkön. A Természetvédelmi Világalapnak (WWF) is a panda a jele, mely így szinte az állatvédelem jelképévé vált. Azon talán ritkábban gondolkodunk el, milyen állatok élnek erdeinkben, mezeinken, itt, Erdélyben. Utánajártunk, hogyan működik Romániában az állat- és növényvédelem, milyen ritka fajokra kell feltétlenül odafigyelnünk, amelyek lehet, hogy az utolsó óráikat élik.

Bár Romániában törvény írja elő a védett fajok jegyzékét, és eléggé jól kidolgozott, szigorú természetvédelmi szabályozás létezik, ennek a gyakorlati alkalmazása sokszor sántít. Gondolhatunk például a nárcisz árusítására Székelyföldön, a folyóvizek szennyezésére vagy az időről időre fellángoló folyószabályozási lázra.

Vulkán és víz

Az állami szektor mellett a legfontosabb természetvédelmi szereplő a civil szféra, a természetvédelmi civilszervezetek. Sok van belőlük, de a többségük állandó forráshiánnyal küszködik mind anyagi, mind emberi erőforrás szempontjából. 

A veszélyeztetett fajok nem feltétlenül védettek, illetve a védett fajok sem minden esetben veszélyeztetettek – ezek a fogalmak nem mindig használhatók szinonimaként. Veszélyeztetett fajokról akkor beszélünk, amikor azokat publikált, úgynevezett vörös listákon besorolták valamelyik, az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) által kidolgozott, illetve többször is pontosított veszélyeztetettségi kategóriába. Ezeket különböző régiókra dolgozták ki (világszintű, kontinens, ország, kisebb adminisztratív terület stb.), és területenként változhatnak. Egy taxon (a biológiai rendszertanban egyazon kategóriába sorolt, közös gyűjtőnevű élőlények csoportja) vagy faj akkor lesz védett, ha az illető neve megjelenik valamilyen jogszabály jegyzékében. Az Európai Unió természetvédelmi előírásait az Élőhelyvédelmi, illetve a Madárvédelmi Irányelvekben fogalmazták meg. (Vizauer Csaba) 

Mit jelent a veszélyeztetettség/védettség? 

Kovrig Zoltán, a Nyárád- és Küküllőmente Natura2000-gondnokság igazgatója azt állítja: a mi helyzetünk szerencsésnek számít. Romániában ugyanis még elég nagy a biodiverzitás a nyugati államokhoz képest. Itt nagyon sok olyan állat- és növényfaj fennmaradt, ami a Nyugatról és Észak-Európából már eltűnt az élőhely elvesztése miatt. Az emberi tevékenységnek, iparosításnak, túlzott gazdálkodásnak és a vizes területek lecsapolásának eredményeként sok faj kénytelen volt kelet felé húzódni. „Elfogytak az élőhelyek, ahol meg tudnának élni, ezért szorultak oda, ahol még megvannak. Nálunk még szerencsés helyzetben vagyunk, és bár itt is elindultak már ugyanazok a folyamatok, még irányíthatók” – magyarázza a szakember.

Közismert a Natura2000 megnevezés, de mit is rejt? A területek kijelölését az európai uniós Élőhelyvédelmi és Madárvédelmi Irányelveknek nevezett kerettörvények alapján végzik el. Szakértői alapon minden állam maga oldja meg, de az EU felügyeli a kijelölés szakmai helyességét. Romániában ezt 2005-ben kezdték el. A Nyárád mentét a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület javasolta, hiszen ők jól ismerték a terepet és annak adottságait. 2011-ben újabb területeket jelöltek ki, mára már az ország összterületének körülbelül 25 százaléka megkapta a Natura2000 minősítést.

Fotó: Vizauer Csaba

„A kijelölést aktív természetvédelmi kezelés követi, amelynek célja a két irányelvben szereplő fajok és élőhelyek jó természetvédelmi állapotának biztosítása (fenntartása vagy helyreállítása). Ez egy nagyon komplex folyamat, amelyben a természetvédelmi kezelést ellátó intézmények folyamatosan mérik az adott fajok, élőhelyek térbeli elterjedését, változásait, struktúráját, és olyan beavatkozásokat végeznek, amelyekkel a kedvező folyamatokat fenn lehet tartani, a kedvezőtleneket pedig megakadályozni” – részletezte Demeter László csíkszeredai biológus. A kulcskérdés itt is, mint minden más területen, a finanszírozás és a szakértőképzés. Ha több és jobban fizetett állami természetvédelmi munkahely létesül, és több, jobban kiképzett szakember jelenik meg, gyorsabb változásokra lehet számítani.

Jelenleg a legnagyobb természetvédelmi finanszírozást a Natura2000 területhálózat kiépítésére és működtetésére irányítják. Ennek nagyobb része az Európai Uniótól, kisebb része a román államtól származik. „Ez nagyon jelentős, az EU-csatlakozás előttihez képest nagyságrendekkel nagyobb természetvédelmi finanszírozást jelent, és ugrásszerű fejlődést eredményezett a romániai természetvédelemben. Ugyanakkor a pénzek elköltésének hatékonysága nagyon sok esetben kérdéses, ezért is lenne nagyon fontos, hogy a közvetlen természetvédelmi finanszírozások mellett a természetvédelmi képzések is bővüljenek, igazodjanak a kor elvárásaihoz. Ezen a téren, úgy látom, nagy hiányosságok vannak” – mondja Demeter László. 

Kutatás és védelem a Natura2000-területeken

A civilszervezetek felmérik a problémákat, pályázatokat írnak, igyekeznek forrásokat lehívni és segíteni ott, ahol tudnak. Demeter László szakterülete a vizes területek és a kétéltűek. „A vizes területek épp az az eset, ahol az európai átlaghoz képest természetvédelmi szempontból rosszabbul állunk. Míg Közép- és Nyugat-Európában vizesterület-restaurációról beszélnek és cselekednek, nálunk még mindig dúl a folyószabályozási láz, és a folyóvízszennyezés is óriási mértékű” – mondja, hozzátéve, generációváltásra lenne szükség ahhoz, hogy az uniós Víz Keretirányelvet nálunk is hatékonyan lehessen gyakorlatba ültetni.

Ami a kétéltűeket illeti, a biológus szerint Erdélyben három olyan faj él, amelyre különösen kellene figyelnünk: ezek a mocsári béka, a kárpáti gőte és az erdélyi pettyes gőte. Ezek közül az utóbbi kettő Natura2000-es jelölőfaj, a mocsári béka nem – mégis ez a legveszélyeztetettebb romániai szinten a három közül. A mocsári béka egy látványos, kék színű nászszínt, „nászruhát” öltő eurázsiai faj, melynek Észak-Európában még nagy populációi vannak, ám nem elégedhetünk meg azzal, hogy a faj fennmarad, mert Lengyelországban vagy Németországban elég gyakori. „A mai természetvédelmi tudásunk azt mondja, hogy egy adott faj minden kis csoportja, populációja értékes, elsősorban azért, mert genetikailag kisebb-nagyobb mértékben egyedi. Tehát nemcsak azokat a fajokat kell védeni, amelyek az ország határain belül élnek, és itt is a kihalás szélén állnak, hanem azokat is, amelyek máshol gyakoriak, de nálunk valamiért kevesebb van belőlük. Ma már nem fajok védelméről szól a természetvédelem, hanem a biológiai sokféleség megőrzéséről” – magyarázza Demeter László.

A konkrét intézkedésekhez az szükséges, hogy az adott téma elérje azt a kritikus tömeget, ami célzott projektek és gyakorlati tevékenységek megvalósításához vezet. A kétéltűek esetében a hatékony védelem, mint sok más esetben, az élőhelyek megőrzésében rejlik, a vizes területek, szaporodóhelyek és a szárazföldi élőhelyek megőrzésében, helyreállításában. De vannak pozitív példák is, sajnos jóval kevesebb – olyan fajok, amelyeknek a megmentésére, védelmére nagy projektek születtek, és vannak konkrét eredmények is, ilyen például a kis békászó sas, az eurázsiai hód példája – ezekből azért jóval kevesebb van.

Mocsári pár/ Fotó: Demeter László

A Nyárád és a Küküllő mente az ország kiemelt területei közé tartozik, ahol még jelen van a már említett kis békászó sas, körülbelül 50 pár fészkel ezen az erdős területen – mondja Kovrig Zoltán. „Itt is specifikus élőhely-követelményei vannak ennek a fajnak, olyan erdőszéleken rak fészket, ahol öreg és fiatal fák egyaránt jelen vannak, viszont ezeknek a számaránya is kezd csökkenni a túlzott kitermelés miatt, ezért tűntek el Nyugatról, és egész világviszonylatban veszélyeztetettek.” 

A Natura2000-területeken kívül 

Vizauer Csaba kolozsvári ökológus, a Romániai Lepkésztársaság tagja, aki a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa is volt, idén több projektben is részt vett, amelyek veszélyeztetett lepkefajok megfigyelésére és kutatására irányultak. „A nyár második felében és az őszi hónapokban két olyan veszélyeztetett és védett fajjal foglalkozhattam, amelyek ebben az időszakban aktívak. Az egyik célfajt, a nagy Apolló lepkét jelenleg kihaltnak tekintik Romániában, mivel két évtizede nem jelezték az ország területéről, pontosan 1996-ból származik az utolsó hiteles jelzési adata. Két rövidebb időszakban a Békás-szorosban kerestük újra, sikertelenül” – mesélt tapasztalatairól.

Augusztusban újabb kutatásba kezdtek németországi és romániai szakemberek összefogásával. A narancslepke 2009-ben ragadta meg az ökológus figyelmét, amikor magyarországi szakemberek megkeresésére ismert erdélyi populációk felkeresésére indultak. Ez a lepke az Európai Unió vörös listája szerint szigorúan veszélyeztetett, az utóbbi két évtizedben nyolc európai országból halt ki. Jelenleg Romániában, Lengyelországban és talán Szlovákiában maradt fenn több-kevesebb állománya, és minden valószínűség szerint az erdélyi populációk a legéletképesebbek. „Azóta ez a faj lett az egyik vesszőparipám, nem telik el úgy egy év, hogy valamilyen kisebb-nagyobb projektben ne foglalkoznék vele” – mondja Vizauer. Hosszú évek munkája után sikerült kimutatnia, hogy a faj védelmére létrehozott Natura2000-területek nem elégségesek a romániai megóvására, így újabb javaslatokat tettek egy-egy állomány védelmére, például a Gyergyói-medence északi részén vagy a Kolozs megyei tordaszentlászlói–magyarlétai állományok érdekében.

Kockásliliom/ Fotó: Kovrig Zoltán

Ez a kutatás azt is bizonyítja, hogy bár elvileg a védettség nincs területhez kötve, gyakorlatilag kevesebb figyelem és erőforrás marad azokra a populációkra, amelyek a Natura2000-területeken kívülre szorultak, tehát jobban ki vannak téve az emberi károsításnak. Ez a hátránya annak, hogy megkülönböztetünk védett és nem védett területeket. Nálunk a nem védett területeken is rengeteg természeti érték van, Nyugat-Európában jóval kevesebb. 

Mit tehetnek az átlagemberek? 

A saját tudásukat, műveltségüket kellene bővítsék ezen a téren – érkezik a válasz a szakemberektől. Legyünk tisztában például azzal, melyek a védett növények, és ne szedjük le őket, vagy ha le is szedünk pár szálat, semmiképpen ne tépjük ki gyökerestől! Ezenkívül lehetőség van önkéntes munkával és/vagy anyagi támogassál segíteni a természetvédelmi törekvéseket, civilszervezeteket. Demeter László szerint azt kellene tudatosítania mindenkinek magában, hogy a természetvédelemre nem a természetnek, hanem nekünk magunknak van szükségünk, úgy, mint a tiszta vízre és levegőre. Nem jót cselekszünk, hanem magunk és utódaink életminőségét javítjuk, ha nem hagyjuk tönkretenni a természetet, nem hagyjuk eltűnni a ritka, vadon élő állatokat, növényeket. Ahogy a 19. században az írástudatlanság volt hatalmas probléma, a 21. század elején országunkban ökológiai analfabetizmusról beszélhetünk, amin feltétlenül javítani kellene. 

Néhány a közismertebb Romániában élő védett fajok közül (Nemzeti Vörös Lista)

Növények: Csillagos nárcisz (Berni Egyezmény), királypáfrány, közönséges jegenyefenyő, hegyi árnika, kikeleti hóvirág, nagy ezerjófű, havasi gyopár, erdeifenyő, erdélyi ibolya, hamvas áfonya, tőzegáfonya.

Állatok: közönséges hód, farkas, barnamedve, közönséges hiúz, vadmacska, vidra, nyest, menyét, őz, borz, fehér és fekete gólya, héja, vörösbegy. 

Kiemelt kép: Odoni Henrietta

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. októberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>