Valamely népmese hősei is lehetnének, vagy régmúlt idők szereplői, az ő történetük mégis valós, napjainkban íródik, Marosvásárhelyen. A Kásler család nem szokványos családi modellt képvisel: a középkorú házaspár példaértékű békességgel és lelki tisztasággal neveli tíz gyermekét.

Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka.

Molnár-Fodor Edinát évekkel ezelőtt ismertem meg, lány- és színésznőkorában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán játszott és dalolt, rappelni éppolyan hitelesen tudott, mint operát vagy népdalt énekelni. Aztán eltűnt a színpadról és Erdélyből is. Most itt ül előttem, kétgyerekes asszonyként – és dzsesszénekesnőként. Ismerek nem egy nagyon sokoldalú, színes egyéniséget, de Edina valahogy közülük is kiemelkedik. Van Önöknek olyan ismerősük, aki folyton panaszkodik, hogy semmire sincs ideje? Nos, kérem, mutassák meg neki (is) ezt a cikket.

Neve sokak számára csenghet ismerősen: Hans civil aktivista, a székelyföldi famaffiát feltérképező oknyomozóként vált ismertté. Találkozhattunk vele közvitákon és kerekasztal- beszélgetéseken, a hírhedt „fenyővágóhíd”, a Holzindustrie Schweighofer elleni tüntetéseken. Nemrég Szabó Attila Méregzöld mesék című dokumentumfilmjének főszereplőjeként láttuk viszont és követtük „fától fáig” folytatott küzdelmét.

Zsófia, Marcell, Márton, Avar, Csanád és Flóra. Ők a „Nőileg -babák”. Mert a lap szerkesztői nem csupán írásban termékenyek: büszkeségtől és anyatejtől duzzad többek melle is, mert a Nőileg fennállása óta már hat baba született a csapatban, s ez csak a szigorúan vett belső munkatársak 2014 áprilisa után született gyerekeinek a száma! Ugyanakkor olyan kolléganőnk is van, akinél május első vasárnapján már két nővérke anyáskodott a nemrég született kis öcsi mellett. 

Még a csíkborzsovaiak közül is kevesen tudják, hogy él a falujukban egy olyan asszony, aki valamikor a fellegekben járt. Balog Ignácné, Etelka néni ugyanis az első olyan nők között volt, aki a marosvásárhelyi polgári pilótaiskolában tanult repülőt vezetni. A pilótakarriernek azonban egy szerencsétlen fordulat nyomán hamar vége szakadt.

Ha létezik sztárló Erdélyben, akkor az biztosan Timpex Amata. S ha létezik sztár lovas, akkor az biztosan Zsigmond János. Kétszer nyertek Székely Vágtát, a Nemzeti Vágtán pedig a negyedik helyen végeztek. Szív és vakmerőség kell az eredményhez – ezt a lemhényi Zsigmond János mondja, lova pedig versenyről versenyre partnere ebben. Partnerek ők a győzelemben és a csibészségben is, és mindkettőjüket egy cél vezérli: ott állni a Nemzeti Vágta dobogójának a legfelső fokán.

Kimászni a nyomorból, az éhínségből, a nemtörődömségből és meglátni a zord világban az égbolton tündöklő hét színt, lecsúszni rajta, újra meg újra: ez a felbecsülhetetlen ajándék. Ezért oly hálásak a mezőségi Magyarfülpös Szivárvány Házának gyerekei, akiknek ez tanoda és otthon is egyben, amolyan esély egy tisztességes magyar jövőhöz.

A partiumi származású Fülöp Szabolcs lelkész és felesége, Anna először csak a székelydályai hívek alaposabb megismeréséért kezdett állattartásba, mára azonban már életformájukká vált a gazdálkodás. A természethez közel, állatok társaságában cseperedik a házaspár öt gyermeke. Ezúttal az Ahol az életet tanulják a gyerekek című, szeptemberi magazinunk riportjára nagyítunk.

Egy székelyföldi lány színmagyar környezetből került az ország északi-nyugati csücskébe, ahol a dicső múlt után – sajnos – elhalóban van a magyar szó… Kirsch Emese itt lett anya, és úgy döntött, hogy a vágyakozás helyett olyan otthonos környezetet teremt magának és kislányának, amely nem nélkülözi a társaságot, a magyar népdalt és a mondókát sem. Elmesélte nekünk a Máramarosszigeti baba-mama klub egyéves, és igencsak példaértékű történetét, hiszen azóta – éppen az Emese kezdeményezésének hatására – Nagybányán is indult „mondókázó”.

A Civil Licit egy társadalmi esemény, amely erősíti a civil szféra és a vállalkozói kör kapcsolatát. A civil kezdeményezéseket újabb forráslehetőségekhez juttatja, a vállalkozókban pedig növeli a felelősséget a közösségi dolgok iránt – olvasni a Civil Licitet szervező Háromszéki Közösségi Alapítvány honlapján. Bár újszerű kezdeményezésként indult Sepsiszentgyörgyön, a mára már három évadot megélt „aukció” márciusban – a Wegener-Pro Sanitate Alapítvány társszervezésében – immár Kézdivásárhelyen is megvalósult, újabb nagyszerű civil projekteket támogatva.

Tisztelik egész Székelyföldön, nem csak a szilvapálinkájáról híres Oroszhegyen. Bálint Elemér Imre több mint két évtizede vezeti a neves községet. Rég ismerjük, és igen, elfogultak vagyunk. Szerintünk a legjobban fényképező polgármester, és a legjobb fotós, aki községvezető.

Öt évvel ezelőtt alapította a Férfiak Klubját, mely mára országos, sőt, Kárpát-medencei mozgalommá vált, könyveket ír, előadásokat tart, rendezvényeket szervez. Küldetése, hogy visszahozza a férfias értékeket a mai, kiüresedő világba. Ki ez a Bedő Imre, akinek a felsoroltakat tulajdonítjuk és mi ez a klub, ami ennyire népszerű? Októberi magazinunkban mindezeknek Sipos Betti újságírónk járt utána.

Székelyudvarhely egyik legismertebb műemléke a Ferencesek-, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Barátok temploma. A rendszerváltás óta a 18. századi épület közvetlen szomszédságában élnek a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek. Életterük a kolostor,  sajátos, szigorú szabályokkal, ennek ellenére a nővérek nem élnek hermetikusan elzárva a külvilágtól. Sőt! Óvodát és befogadó házat működtetnek, délutáni foglalkoztatót tartanak. A rend székelyudvarhelyi főnöknője, Margit nővér, Boros Erzsébet és a speciális teendőkkel megbízott Imelda nővér, azaz polgári nevén Péter Mária mesélt hivatásáról.

Jelentem, találkoztam a világ egyik legboldogabb munkaközösségével. A világ egyik legvagányabb munkahelyén. Ahol az „alkalmazottak” munkatársai, komái, barátai és bajtársai egymásnak, miközben a lehető legszebb feladatot látják el: mentik azt, amit a magyar fejez ki a legszebben. Édes anyanyelvünket. Édesanyaként bánnak közben a rájuk bízott gyermekekkel,akárcsak a sajátjukkal. Mert a szamosújvári Téka Alapítványnál nincs olyan, hogy délután ötkor hazamentél a munkahelyedről, és másnap reggelig elfelejted. Itt a család a munkahely is, és a munkahely: család.