Mi az ihlet, honnan fakad? Hogyan alkot, dolgozik a művész? – örök kérdések. Van különbség női és férfi alkotómunka között? Anyaság, család, művészet hogyan egyensúlyoz a mindennapokban? Többek között ezekről is beszélgettünk Szekeres Bernadette képzőművésszel.

Valamely népmese hősei is lehetnének, vagy régmúlt idők szereplői, az ő történetük mégis valós, napjainkban íródik, Marosvásárhelyen. A Kásler család nem szokványos családi modellt képvisel: a középkorú házaspár példaértékű békességgel és lelki tisztasággal neveli tíz gyermekét.

Miért dönt úgy egy család, hogy Magyarországról Erdélybe költözik? Miért jobb választás, igazibb otthon a budapestinél, a Csongrád megyeinél a Maros menti kis falu vagy a festői Stájerlakanina? Elmondja Ila Gábor és Magony Réka.

Molnár-Fodor Edinát évekkel ezelőtt ismertem meg, lány- és színésznőkorában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán játszott és dalolt, rappelni éppolyan hitelesen tudott, mint operát vagy népdalt énekelni. Aztán eltűnt a színpadról és Erdélyből is. Most itt ül előttem, kétgyerekes asszonyként – és dzsesszénekesnőként. Ismerek nem egy nagyon sokoldalú, színes egyéniséget, de Edina valahogy közülük is kiemelkedik. Van Önöknek olyan ismerősük, aki folyton panaszkodik, hogy semmire sincs ideje? Nos, kérem, mutassák meg neki (is) ezt a cikket.

Neve sokak számára csenghet ismerősen: Hans civil aktivista, a székelyföldi famaffiát feltérképező oknyomozóként vált ismertté. Találkozhattunk vele közvitákon és kerekasztal- beszélgetéseken, a hírhedt „fenyővágóhíd”, a Holzindustrie Schweighofer elleni tüntetéseken. Nemrég Szabó Attila Méregzöld mesék című dokumentumfilmjének főszereplőjeként láttuk viszont és követtük „fától fáig” folytatott küzdelmét.

A családalapítás és egy gyermek születése hatalmas öröm, ugyanakkor sok új kihívás elé állítja mindkét szülőt: a nőből anya lesz, a férfiból apa, a párból szülők, és sorolhatnánk tovább azokat az élethelyzeteket, feladatokat, szerepeket, amelyekben helyt kell állnunk, vagy azokat a váratlan érzéseket, élményeket, amelyeket megtapasztalunk. De milyen lehet úgy családot vállalni, hogy a sajátunk mellett még egy csapatnyi gyerekkel élünk egy fedél alatt, és közben szeretnénk időt, figyelmet szentelni a sajátunkra is, szeretetet nyújtani neki is? Egy ilyen környezetben élő édesanyával, Válent Orsolyával beszélgettünk, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi Pio Atya Gyermekotthonának nevelője, tizenkét gyerek pótmamája.

Még a csíkborzsovaiak közül is kevesen tudják, hogy él a falujukban egy olyan asszony, aki valamikor a fellegekben járt. Balog Ignácné, Etelka néni ugyanis az első olyan nők között volt, aki a marosvásárhelyi polgári pilótaiskolában tanult repülőt vezetni. A pilótakarriernek azonban egy szerencsétlen fordulat nyomán hamar vége szakadt.

Ha létezik sztárló Erdélyben, akkor az biztosan Timpex Amata. S ha létezik sztár lovas, akkor az biztosan Zsigmond János. Kétszer nyertek Székely Vágtát, a Nemzeti Vágtán pedig a negyedik helyen végeztek. Szív és vakmerőség kell az eredményhez – ezt a lemhényi Zsigmond János mondja, lova pedig versenyről versenyre partnere ebben. Partnerek ők a győzelemben és a csibészségben is, és mindkettőjüket egy cél vezérli: ott állni a Nemzeti Vágta dobogójának a legfelső fokán.

Kimászni a nyomorból, az éhínségből, a nemtörődömségből és meglátni a zord világban az égbolton tündöklő hét színt, lecsúszni rajta, újra meg újra: ez a felbecsülhetetlen ajándék. Ezért oly hálásak a mezőségi Magyarfülpös Szivárvány Házának gyerekei, akiknek ez tanoda és otthon is egyben, amolyan esély egy tisztességes magyar jövőhöz.

A partiumi származású Fülöp Szabolcs lelkész és felesége, Anna először csak a székelydályai hívek alaposabb megismeréséért kezdett állattartásba, mára azonban már életformájukká vált a gazdálkodás. A természethez közel, állatok társaságában cseperedik a házaspár öt gyermeke. Ezúttal az Ahol az életet tanulják a gyerekek című, szeptemberi magazinunk riportjára nagyítunk.

Andrea vaknak született, de ugyanolyan fontos számára is a szépség, mint látó nőtársainak. Mi motivál egy nem látó lányt abban, hogy 30 kilót fogyjon? Hogyan vásárol ruhát? Honnan tudja, hogy mi áll jól? – Fogyásról, divatról és szépségről beszélgettünk egy rendkívüli lánnyal, Nagy Andreával, aki nem tudja, hogy milyen a rózsaszín, vagy hogy látványban mi a különbség a karcsú vagy duci test között, mégis imád szépnek és csinosnak lenni, s minden nap tesz is érte.

A Civil Licit egy társadalmi esemény, amely erősíti a civil szféra és a vállalkozói kör kapcsolatát. A civil kezdeményezéseket újabb forráslehetőségekhez juttatja, a vállalkozókban pedig növeli a felelősséget a közösségi dolgok iránt – olvasni a Civil Licitet szervező Háromszéki Közösségi Alapítvány honlapján. Bár újszerű kezdeményezésként indult Sepsiszentgyörgyön, a mára már három évadot megélt „aukció” márciusban – a Wegener-Pro Sanitate Alapítvány társszervezésében – immár Kézdivásárhelyen is megvalósult, újabb nagyszerű civil projekteket támogatva.

Tisztelik egész Székelyföldön, nem csak a szilvapálinkájáról híres Oroszhegyen. Bálint Elemér Imre több mint két évtizede vezeti a neves községet. Rég ismerjük, és igen, elfogultak vagyunk. Szerintünk a legjobban fényképező polgármester, és a legjobb fotós, aki községvezető.

Öt évvel ezelőtt alapította a Férfiak Klubját, mely mára országos, sőt, Kárpát-medencei mozgalommá vált, könyveket ír, előadásokat tart, rendezvényeket szervez. Küldetése, hogy visszahozza a férfias értékeket a mai, kiüresedő világba. Ki ez a Bedő Imre, akinek a felsoroltakat tulajdonítjuk és mi ez a klub, ami ennyire népszerű? Októberi magazinunkban mindezeknek Sipos Betti újságírónk járt utána.

Székelyudvarhely egyik legismertebb műemléke a Ferencesek-, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Barátok temploma. A rendszerváltás óta a 18. századi épület közvetlen szomszédságában élnek a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek. Életterük a kolostor,  sajátos, szigorú szabályokkal, ennek ellenére a nővérek nem élnek hermetikusan elzárva a külvilágtól. Sőt! Óvodát és befogadó házat működtetnek, délutáni foglalkoztatót tartanak. A rend székelyudvarhelyi főnöknője, Margit nővér, Boros Erzsébet és a speciális teendőkkel megbízott Imelda nővér, azaz polgári nevén Péter Mária mesélt hivatásáról.