Molnár-Fodor Edinát évekkel ezelőtt ismertem meg, lány- és színésznőkorában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán játszott és dalolt, rappelni éppolyan hitelesen tudott, mint operát vagy népdalt énekelni. Aztán eltűnt a színpadról és Erdélyből is. Most itt ül előttem, kétgyerekes asszonyként – és dzsesszénekesnőként. Ismerek nem egy nagyon sokoldalú, színes egyéniséget, de Edina valahogy közülük is kiemelkedik. Van Önöknek olyan ismerősük, aki folyton panaszkodik, hogy semmire sincs ideje? Nos, kérem, mutassák meg neki (is) ezt a cikket.

Neve sokak számára csenghet ismerősen: Hans civil aktivista, a székelyföldi famaffiát feltérképező oknyomozóként vált ismertté. Találkozhattunk vele közvitákon és kerekasztal- beszélgetéseken, a hírhedt „fenyővágóhíd”, a Holzindustrie Schweighofer elleni tüntetéseken. Nemrég Szabó Attila Méregzöld mesék című dokumentumfilmjének főszereplőjeként láttuk viszont és követtük „fától fáig” folytatott küzdelmét.

Zsófia, Marcell, Márton, Avar, Csanád és Flóra. Ők a „Nőileg -babák”. Mert a lap szerkesztői nem csupán írásban termékenyek: büszkeségtől és anyatejtől duzzad többek melle is, mert a Nőileg fennállása óta már hat baba született a csapatban, s ez csak a szigorúan vett belső munkatársak 2014 áprilisa után született gyerekeinek a száma! Ugyanakkor olyan kolléganőnk is van, akinél május első vasárnapján már két nővérke anyáskodott a nemrég született kis öcsi mellett. 

Jóindulatú. Emberséges, együttérző, melegszívű, önzetlen, jóságos, segítőkész. Ez áll a szinonimaszótárban a kifejezés mellett. Néha ennyire van szükség, egy kis jóindulatra, segítőkészségre, hogy akár egy egész család élete megváltozzon. Az Úz-völgyi Urus család életébe úgy hasított bele hét éve a Benignitas Alapítvány, mint egy üstökös. Munkatársai adományt hoztak, egy tehenet, amely gyökeresen megváltoztatta a mindennapokat. Lett étel, lett bevétel, munka, becsület. Benignitas. Latin kifejezés, azt jelenti, jóindulat. Uruséknak a változáshoz ennyi kellett.

Karakán, egyenes, szókimondó nő. Nagy harcos. Nem tudom a korát, szerintem kortalan. Hét éve találkoztam vele először, azóta semmit nem változott. Azt gondolom, kevesen ismerik igazán. Talán a kutyák, akiket megmentett... 

Kimászni a nyomorból, az éhínségből, a nemtörődömségből és meglátni a zord világban az égbolton tündöklő hét színt, lecsúszni rajta, újra meg újra: ez a felbecsülhetetlen ajándék. Ezért oly hálásak a mezőségi Magyarfülpös Szivárvány Házának gyerekei, akiknek ez tanoda és otthon is egyben, amolyan esély egy tisztességes magyar jövőhöz.

A partiumi származású Fülöp Szabolcs lelkész és felesége, Anna először csak a székelydályai hívek alaposabb megismeréséért kezdett állattartásba, mára azonban már életformájukká vált a gazdálkodás. A természethez közel, állatok társaságában cseperedik a házaspár öt gyermeke. Ezúttal az Ahol az életet tanulják a gyerekek című, szeptemberi magazinunk riportjára nagyítunk.

Egy székelyföldi lány színmagyar környezetből került az ország északi-nyugati csücskébe, ahol a dicső múlt után – sajnos – elhalóban van a magyar szó… Kirsch Emese itt lett anya, és úgy döntött, hogy a vágyakozás helyett olyan otthonos környezetet teremt magának és kislányának, amely nem nélkülözi a társaságot, a magyar népdalt és a mondókát sem. Elmesélte nekünk a Máramarosszigeti baba-mama klub egyéves, és igencsak példaértékű történetét, hiszen azóta – éppen az Emese kezdeményezésének hatására – Nagybányán is indult „mondókázó”.

Dr. Antal Lilla

Már az óvodás korszakában tengerimalaccal, macskával, hörcsöggel kellett megvesztegetniük a szüleinek, ha el akartak érni nála valamit. Csoki, szoknya szóba sem jöhetett. Alsós korában pedig, míg a legtöbb kislány a legújabb rózsaszín, pörgős ruháról álmodott, Lilla azt kérte, ő herélhesse ki az egyik malacukat. Ez tízévesen meg is történt, így nem volt kétséges, hogy útja az állatorvosi egyetem felé visz, nyílegyenesen. Bár azt mondja, ha jól emlékszik, már a pólyában is tudta...

A hétköznapokban aerobikot és zumbát oktat, vadászidényben pedig szó szerint kiugrasztja a nyulat a bokorból. Igazi energiabomba a székelyudvarhelyi Menyhárt Éva, aki egy híján húsz évvel ezelőtt, még tinédzser lánykaként szerelmesedett bele a vadak hajtásába. Erről – a sokak által furának és férfiasnak tartott  -      „szerelemről” beszélgettünk.  

Öt évvel ezelőtt alapította a Férfiak Klubját, mely mára országos, sőt, Kárpát-medencei mozgalommá vált, könyveket ír, előadásokat tart, rendezvényeket szervez. Küldetése, hogy visszahozza a férfias értékeket a mai, kiüresedő világba. Ki ez a Bedő Imre, akinek a felsoroltakat tulajdonítjuk és mi ez a klub, ami ennyire népszerű? Októberi magazinunkban mindezeknek Sipos Betti újságírónk járt utána.

Székelyudvarhely egyik legismertebb műemléke a Ferencesek-, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, a Barátok temploma. A rendszerváltás óta a 18. századi épület közvetlen szomszédságában élnek a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek. Életterük a kolostor,  sajátos, szigorú szabályokkal, ennek ellenére a nővérek nem élnek hermetikusan elzárva a külvilágtól. Sőt! Óvodát és befogadó házat működtetnek, délutáni foglalkoztatót tartanak. A rend székelyudvarhelyi főnöknője, Margit nővér, Boros Erzsébet és a speciális teendőkkel megbízott Imelda nővér, azaz polgári nevén Péter Mária mesélt hivatásáról.

Jelentem, találkoztam a világ egyik legboldogabb munkaközösségével. A világ egyik legvagányabb munkahelyén. Ahol az „alkalmazottak” munkatársai, komái, barátai és bajtársai egymásnak, miközben a lehető legszebb feladatot látják el: mentik azt, amit a magyar fejez ki a legszebben. Édes anyanyelvünket. Édesanyaként bánnak közben a rájuk bízott gyermekekkel,akárcsak a sajátjukkal. Mert a szamosújvári Téka Alapítványnál nincs olyan, hogy délután ötkor hazamentél a munkahelyedről, és másnap reggelig elfelejted. Itt a család a munkahely is, és a munkahely: család.

Plácido Domingo, a világhírű operaénekes a kezét csókolta, Lisszabon pedig négy napon át ünnepelte, amikor székelykapu- mentőmunkáját az Európai Unió a legrangosabb műemlékvédelmi kitüntetéssel, az Europa Nostra-díjjal jutalmazta. Egy német herceg szerint mosolya a Mona Lisáé. A titokzatos mosoly Kovács Piroskát, a nyugalmazott pedagógust, néprajzkutatót, helytörténeti írót, szervezőt, közéleti embert rejti. Én ezúttal szeretném meglesni mögötte a Nőt.

Tőr és vodkásüveg: e kettő határozta meg eddigi élete nagy részét. Előbbit könnyebb volt letenni, pedig utóbbi majdnem tönkretette. Segítségre volt szüksége, és élni tudott vele. Ennek köszönhető, hogy több mint két éve józan, és úgy tűnik, visszatér első szerelméhez, a tőrhöz. Ez Gombola András sokszoros tőrbajnok megrázó élettörténete, aki élsportolóból alkohol-, drog- és szexfüggő lett, majd felállt a gödör aljáról, és könyvet írt szabadulástörténetéből. És még valami: már nem akarja megérteni a nőket, és nem akar a szex után ismerkedni.