A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán elolvastam egy-két blogbejegyzést meg interjút a íróval, és kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek. Maros Dániel nem azonos Jászberényi Sándorral, még akkor sem, ha ő is dolgozott a Közel-Keleten mint haditudósító.

Valld be, kedves olvasó, hogy fél kezeden meg tudnád számolni, hány új-zélandi filmet láttál életedben! Én férfiasan elismerem, hogy nem sokat, de a Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016) most teljesen fellelkesített. A film versenyzett néhány nemzetközi fesztiválon, és igen beszédes, hogy sokkal több közönségdíjat nyert el, mint ahány fődíjat sikerült bezsebelnie.

Gyimesközéploki csángóként nőtt fel, az Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumban végezte el a középiskolát, onnan „tévedt”, szinte véletlenül, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. Tankó Erika tizenkét éve aktív színésznő, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíjas filmjének Ernellája, maga is egyszerű, tiszta és igaz, mint szülőfaluja méltóságteljes hegyei.

Július elsején újra székely ruhába öltözött lányok és asszonyok lakják be Csíksomlyót, a hónap első szombatja ugyanis a népviselet, a néptánc és az imádság ünnepe Csíkszéken. A Székelyföldre érkező turisták körében is igencsak közkedvelt rendezvényről András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója mesélt.

A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjai számára a tánc életforma, örömforrás, közösségi élmény – ezt közvetítik a színpadról telt házas előadásaikon is. Lépteik nyomán minden fellépéskor újjászületik az elődeinktől örökölt tánc. Több ezer gyermekkel szerettették meg a népdalt és néptáncot, mert fontosnak tartják továbbadni az értékeket. András Mihállyal, az együttes igazgatójával kávéztunk.

Felkavaró! Hiába írtam le számtalanszor ezt a jelzőt az ajánlókban, nem jut megfelelőbb kifejezés az eszembe, amint itt ülök a számítógép előtt reszkető gyomorral. Igen, már megint holokauszttörténet, de meg kell mondanom, nem a szokványos fajtából, és főleg nem a szokványos nézőpontból.

Újabb felfedezés, újabb magyar író, remélem, még nincs elegük belőle.

Ez a könyv krimiként is értelmezhető, hiszen egy sorozatgyilkosság bemutatásával kezdődik, aminek a hátterét a novellafüzér végére érthetjük meg leginkább. Senkit ne riasszon el a krimijellege a műnek, ugyanis nem szokványos krimiről van szó, hanem egy csodásan megírt, mozaikokból álló regényről, ahol nekünk kell megpróbálnunk összerakni a darabkákat, hátha megkapjuk az összképet, és egy egésszé áll össze a történet.

Ahogy nőtt a kisfia, úgy vált az erdélyi gyermekirodalom kiemelkedő írójává. Zágoni Balázs Barni könyvei minden erdélyi kisgyerekes család polcán helyet kell kapjanak.És úgy tűnik, lassan a tinédzserek is készíthetik a helyet a könyvszekrényen, a közkedvelt író ugyanis jövőre egy ifjúsági sci-fivel jelentkezik. A kolozsvári Koinónia kiadó vezetőjét a 87. Budapesti Ünnepi Könyvhéten csíptük el. 

Hús-vér balerinát kevesen ismerünk. Ők azok az elbűvölő nők a színpadon és filmekben, akik szinte valótlannak tűnnek. Balerinának lenni azon kevés szakmák közé tartozik, ahová nehéz a bejutás, és nagyon kevesen végzik el. A sepsiszentgyörgyi Ledán Eszter talán azért kivételes, mert ő nem dédelgetett álmát követte, amikor jelentkezett egy balettválogatásra. Szerette volna kipróbálni, de nem ragaszkodott görcsösen hozzá. Ma a Bécsi Állami Operaház kis-szólistája, számos szakmai elismerés tulajdonosa. 

Bevallom őszintén, hogy az elején nem tudtam értékelni ezt a könyvet. Bartis Attila ˶A vége” című regénye után olvasva, túl egyszerűnek, semmilyennek tűnt. Aztán megértettem, hogy a könyv fülszövegében leírtak valóban a lényegét ragadják meg a műnek: egy átlagos, szürke hétköznapokkal teletűzdelt életutat járhatunk be a főszereplő, William Stoner életén keresztül. 

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket. 

Egy zarándoklat olyan, mint az élet: tele csodás helyekkel, különleges találkozásokkal, boldogsággal, buktatókkal, szenvedéssel, újrakezdéssel, rácsodálkozással. Így élte meg a 39 napig tartó, 1400 kilométeres zarándokútját a marosvásárhelyi Ábrám Noémi is, aki élményeit a nemrég bemutatott könyvében osztja meg az olvasókkal.

A hagyományok, a zene, a ritmus iránti szenvedélye élteti. Marosbogátról, egy néprajzi szempontból semleges vidékről származik, de ma már számos tájegység népdalait kívülről fújja, táncaik sajátosságait pedig ismeri. Számára mindez természetes, a mindennapjai része, nem ünnepi alkalmakra fenntartott kuriózum. Aki hallotta valaha tisztán csengő hangját, vagy látta a Maros Művészegyüttes színpadán, érzi, hogy nem volt számára más út, Kásler Magdi erre született.

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira magába szippantott, akkor lehet, hogy máris kedvet csináltam az olvasáshoz. De nem csak ennyit mondok…

Különös, álomszerű világot idéznek Fazakas Júlia textilbabái, ahogy ő nevezi őket: a Jubabák. Bár végzettsége szerint színész, a kézügyessége is rendkívüli. A babák egyediek, nincs kettő sem, amelyik hasonlítana egymásra. Bolondosak, szokatlanok, mindegyiknek egyénisége van. Kicsit olyanok, mint maga Juli.