Gárdos Péter filmrendezőnek ez az első regénye életrajzi ihletésű. Szülei levelezésén keresztül meséli el szerelmük történetét, a második világháború után, a koncentrációs táborokból Svédországba szállított két beteg ember találkozását és küzdelmét a gyógyulásért, a felépülésért.

A sepsiszentgyörgyi M Studio mozgázszínház tíz évvel ezelőtt egyedi kezdeményezésnek számított Romániában. A társulat tagjai az elsők voltak, akik a színházat a test nyelvén keresztül mutatták meg, formabontó kifejezésmódjukat mára sokan megkedvelték, az M Studio pedig országszerte, sőt, a határon túl is sikereket arat. 

Legtöbbünknek nincsenek luxuskategóriás tárgyai, mi, egyszerű földi halandók nagyobb valószínűséggel sosem engedhetünk meg magunknak olyan termékeket, amelyeket leginkább amerikai, orosz milliárdosok és arab sejkek vásárolnak. A herendi porcelán márpedig ilyen. A forintmilliókba kerülő, 190  éves hungarikum mintegy hatszáz darabját azonban most Székelyföldön is megcsodálhatjuk: a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum exkluzív herendiporcelán-kiállítása március 5-ig látogatható.

Nem mindennapi arc, cseppet sem sablonos alkotások, távolról sem megszokott világnézet. Semmilyen divatot nem követ, egyetlen stílusirányzat mellett sem kötelezte el magát. Így jellemezhető a marosvásárhelyi Kovács Franciska Mária vizuális művész. Zsigereiben van az, amit mások évekig tanulnak, amire évekig várnak, amihez fel kell nőni. Az igencsak fiatal, viszont annál több tapasztalattal rendelkező hölgy munkáit a konzervatívabb helyi közönség kevésbé, a nyitott nyugat viszont annál inkább értékeli. 

Tudom, sokan olvastak már ebben a témában akár több könyvet is, hisz időnként újra és újra terítékre kerül. Én magam is olvastam többet, de ez annyira ütős, hatásos volt, hogy időbe telt feldolgozni. Mert ez a mostani más: más szemszög, más stílus, talán a mondanivalója is más, vagy inkább több. A téma: a II. világháború szörnyűségei.

Jóllakatják, megtartják, a végén együtt felfalják a kecskét és a káposztát is. Egyszer híresek lesznek, mint a Rolling Stones, s még kastélyuk is lesz a Hargitán. Ők a székelyudvarhelyi Stereogám.

„Colosseum mellett nem jó lakni, mert sok sznobot kell b…ogatni.” Jep Gambardella, A nagy szépség mosolyogva undorodó főhőse pedig ott lakik, és ezt teszi. Sorrentino filmje úgy paskolja pirosra a kilúgozott szellemiségű értelmiségi elit hátsóját, hogy közben rávezet arra, hogyan lépjünk túl korunk értékválságán elegánsan és sértetlenül.

Legutóbb Csíkszeredában, a Dob-Ban fesztiválon láthatta a hazai közönség Fodor Rékát. Sokan mondják: akkora szenvedély, erő és vitalitás van ebben a nőben, ami százunknak is elég lenne. Népzenével kezdte, flamencót játszott évekig, majd elindult a saját hangja után. Egy székelyföldi ízig-vérig zenész útkeresése következik, aki megtalálta a szabadságot, és hazahozná, amit tanult.

2011-ben robbant be a köztudatba az X-faktor dobogós helyezésével, a legtöbb tehetségkutatós fiatallal ellentétben azonban Baricz Gergő nem tűnt el a „15 perc hírnév” után. Budapesten tanul, koncertezik több felállásban is, ugyanakkor megmaradt a kedves, kétségekkel teli, elmélkedős borzonti fiúnak. 

Közös nevező az irodalom, és sok a közös állomás. Marosvásárhelyen születtek, Székelyudvarhelyen nőttek fel, a Tamási Áron Gimnáziumban érettségiztek. Kolozsváron, a BBTE-n szereztek tanári oklevelet. Most Budapesten élnek, dolgoznak. Márciusban mindketten József Attila-díjat kaptak. Farkas Wellmann Endre költőt és Nagy Koppány Zsolt írót, műfordítót a halhatatlant (meg)idézve kérdeztük.

Termékeny képzőművész a marosvásárhelyi Herman Levente. Egyéni kiállításait láthatta a közönség Budapesten, Bukarestben és Kolozsváron, Pekingben, Párizsban Tallinnban és Milánóban is. A székelyudvarhelyi G. Café nagytermének falait is az ő munkái díszítik, ugyanakkor hangszert készít, filmet forgat, installál, ír. A Budapesten élő, sokoldalú művész a kíváncsiság, a szavak és a természetes kedvesség embere is. 

Nehéz lenne meghatározni a könyv stílusát, vagy hasonlítani valamihez, mert egyedi, mint a mostanában olvasott kortárs szerzők művei általában. És ez jó, nagyon jó. Mert ettől változatos, ettől érdekes. És nagyszerű érzés felfedezni magunknak az újabb és újabb remek írókat, műveket.

Női zenésztagot nem vettek be a csapatba – ezzel magyarázza a több mint húszéves múltra visszatekintő Tiberius Kvartett alapembere, Molnár Tibor az Erdély-szerte és külföldön is elismert vonósnégyes fennmaradásának és összetartásának a titkát. NŐileges énünk hümmög ezen kicsit, de zenéjüket és kamarazene- fesztiváljukat mi is kedveljük. 

Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet, teljesülnek a kívánságok, és egymásra találnak a szerelmesek – így tartja a hagyomány. De milyen következményekkel jár az, ha vágyaink valóra válnak?

„Nagyszerű könyv – tele élettel és étellel. Öröm volt elolvasni és végigfőzni” – így ajánlja Stahl Judit az olvasóknak Susan Loomis regényét, ami tulajdonképpen egyfajta napló. A szerző saját életének egy kis darabját osztja meg velünk, azt a részt, hogy miként került az Egyesült Államokból Franciaországba, először Párizsba, majd egy normann kisvárosba, Louviers-be, ahol férjével közösen megvalósítja álmát: az étel lesz az élete.