Szeretőnek lenni?

Romantikus, forró éjszakák, titkok, kirándulások, lopott, együtt töltött órák – örökké feledhetetlen élmény szeretőnek lenni. Évek múltán, ha az emlékek kissé meg is fakulnak, az akkori kellemes, bizsergető izgalom érzését jó felidézni. Azt, hogy szeretőnek lenni nem volt mindig jó – sőt, sokszor fájó, megalázó, húsba vágó – elfeledjük. És akkor miért csináljuk? Mert a nő mellé társ kell!

Farkas Carmen kézdivásárhelyi klinikai pszichológus, pozitív pszichoterapeuta úgy véli, az elsődleges ok, amiért egy nő vállalja a szerető szerepét az, hogy ne legyen egyedül. „A pozitív pszichoterápia azt mondja, hogy az ember két alapvető képességgel jön a világra: a szeretet és a tudás képességével. A szeretetkészség 3 éves korig fejlődik ki, és az anyával való kapcsolaton alapszik, a tudás képessége 3 éves kortól fejlődik a szülők, a környezet, az iskolázottság stb. hatására. Amikor párkapcsolatba lépünk, az a szeretetösztön indul be nálunk, amit az édesanyánktól kaptunk. Tehát ha az édesanyánk bizalommal fordult felénk, és türelmes volt, olyanok leszünk mi is a párunkkal. Ha sok szeretetet kaptunk, tovább is tudjuk adni azt” – folytatja.

Mi, nők – mint azt sokan bizonyították – erősebb érzelmi oldallal rendelkezünk: jobban igényeljük a kötődést, az odafigyelést, a gyengédséget, a szeretetet. Az egyedülálló nők tehát legtöbbször azért szeretők, mert félnek a magánytól. Sokszor pontosan azt kapják meg a házas férfitól, amit korábbi kapcsolatukból hiányoltak: figyelmet, tiszteletet, elismerést, az érzést, hogy szeretve vannak.

Ha gyerekkorban szeretetet,  odafigyelést kaptunk, tovább is tudjuk adni azt, mondja a szakember 

Erős motiváció ugyanakkor az is, ha egy nő nem akar komolyabb kapcsolatot vállalni, de akár örökölhetjük is a szeretői „hajlamot”: ha a családban elfogadott „harmadiknak lenni”, akkor mi is teljes normális állapotként kezeljük.

Szégyen, bűn és fertő?

Nagyon sok kultúrában, társadalomban még ma is bűnnek számít szeretőnek lenni. Mifelénk főként vidéki, kis közösségekben tekintenek rossz szemmel a szeretői szerepet vállaló nőre,  városi környezetben elfogadóbbak vagy talán közömbösebbek az emberek, nyitottabban kezelik a kérdést. Hogy a nő mit érez mindeközben, attól függ, hogy mennyire érzi magát hibásnak. Sokszor a vágy, hogy szeressen valakit, vagy hogy szeretve érezze magát, erősebb, mint a szégyenérzet, jegyzi meg a pszichológus.

Szeretőből barátság                                                                                       

Gréta története azért különleges, mert ő továbbra is napi kapcsolatban van azzal a férfival, akinek valamikor a szeretője volt. Az egyik közösségi hálón ismerkedtek meg – meséli –, pofoncsapásként érte, amikor megtudta, hogy van barátnője. „Nem tartottam konkurenciának a csajt, és nem is éltem itthon, belementem, hogy amikor itthon vagyok, töltsünk el együtt néhány kellemes percet. Aztán ő megismert egy másik lányt, akit nagyon hamar feleségül kért. Ekkor már kialakult egy nagyon erős kötelék közöttünk, egy olyan kötelék, amely még ma is elszakíthatatlan. Továbbra sem éltem itthon, tehát a néhány kellemes óra együtt töltése a menyasszonya mellett is folytatódott. Sokszor megfordult a fejemben, hogy miért őt választja, és nem engem, és mindig az volt a belső válaszom, hogy talán azért, mert én nem tudnék minden nap mellette lenni. A menyasszonya közben teherbe esett, ez az egyik közös képről, a közösségi hálón derült ki számomra. Megviselt, de akkor már kezdtem elfogadni, hogy ennek így kellett történnie.

Megfogadtam, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot, ekkor meg úgy hozta a sors, hogy hazaköltöztem, és elkezdtünk együtt dolgozni. Csak olyankor voltunk együtt, amikor a felesége (nyilván közben összeházadostak) a gyerekkel nem volt itthon, vagy éppen úgy tudtunk lelépni pár órára, hogy senkinek ne tűnjön fel. Ha pedig együtt láttak valahol, jó alibi volt az, hogy mindenki tudta, hogy együtt dolgozunk” – így Gréta. A felesége egyébként csodálatos nő – hangsúlyozza –, okos, szép, csinos, talpraesett, kiváló anya és feleség. Gréta végül egyszer rákérdezett, hogy akkor mégis mi vonzza hozzá a férfit, aki úgy tartotta: ő nem érzi azt, hogy a kapcsolatuk hiba lenne, mert ő sosem vesz el időt a családjától, hogy azt Grétával töltse. A viszony már nem tart, viszont továbbra is együtt dolgoznak. A férfi egyébként többször utal arra, hogy csak Grétán múlik, hogy újrakezdjék. „Sokszor belémbújik a kisördög, de eddig ellenálltam, ő pedig várja a megfelelő alkalmat, szerinte úgyis beadom még legalább egyszer a derekam. Semmit nem bánok belőle, mert ő az egyetlen férfi, aki igazán ismer, aki azóta már számos jó tanácsot adott, akivel nyitott vagyok, és nem kell megjátszanom magam” – summáz Gréta.

A „szeretősdi” azonban nemcsak szenvedély és lángoló szerelem: kialakulhat egyfajta függőség, hiszen szeretőnek lenni nem jár különösebb felelősséggel, sem kötelezettséggel. „Előfordul a patológiai függőség is, amikor a nő már nem tud elszakadni ettől a státustól. Ennek hatására csökkenhet az önbizalma, leértékelheti önmagát, kialakulhat egy „én a második helyre való vagyok, én ezt érdemlem” érzés. Ha a nő folyamatosan elfogadja, hogy ő a másodhegedűs, sosem fog belemenni olyan kapcsolatba, ahol felelősséget kell vállalni. Nem akar majd feleség vagy anya lenni, mert az felelősséggel jár. Elfogadja, hogy ő „csak” szerető” – sorolja Farkas Carmen.

Lopott órák, magányos ünnepek

Soha senkinek nem veszélyeztettem a házasságát, soha senkit nem akartam elszakítani a családjától – szögezi le a beszélgetés elején a 39 éves Csenge. Hozzáteszi: való igaz, hogy több házas emberrel is volt korábban viszonya. Zsolt volt a fiatalkori, első szerető, akit egyébként feleség várt otthon. „Ahogy illik, fülig beleszerettem – meséli Csenge –, s bár nem akartam, hogy értem elhagyja a feleségét, hízelgett vagy két évig a hiúságomnak a titkos viszony. Ahogy kell, elhittem, hogy okosabb, szebb, igazibb, nagyobb szerelem vagyok, mint az egyes számú, csak hát ő volt előbb, ugye. Aztán egyszer csak meguntam a lopott órákat várni, elegem lett abból, hogy kéthetente kapok két órát, amikor ő el tud lógni, elegem lett az egyedül töltött hétvégékből és ünnepekből, meg a sok színlelésből.” A férfi később néhány évig még próbálkozott a kapcsolat felújításával, ám a feleséggel azóta is együtt élnek.

Csengének volt egy Lacija is. „Őt egy szórakozóhelyen szedtem össze. Épp szerelmi csalódott volt, mert a szeretője elhagyta. Igen, nem én voltam a felesége mellett az első szeretője. Én is szerelmi csalódott voltam, néhány hónapig vigasztalgattuk egymást. Mivel azonban engem eléggé zavart az, hogy ő rajtam kívül a feleségével is folytatott szexuális viszonyt, én is elmeséltem neki szándékosan egy új szexuális kalandomat, gondoltam, féltékennyé teszem. A szeretői viszony nem élte túl ezt, amit neki lehetett, nekem nem” – meséli.

Önbecsülés, te becses

Önbecsülését azonban Laci bántotta, folytatja Csenge: ő már a titkos kapcsolat elején úgy döntött, hogy feleségül veszi a hivatalos kedvesét. A viszonyt ezután is folytatták, aztán a férfi bejelntette, hogy feleségével gyereket várnak. „A szép élmények ellenére az évek során megtanultam: így nem éri meg szeretőzni. Csak harmadiknak lenni, mindig a másik időbeosztásától függeni. Tudom, a szexuális életét is meg kell oldania az egyedülálló nőnek – évekig ezzel mentegettem magam –, de a rövid élvezet nem fedezi a hosszú évek vezeklését” – summázott Csenge.

A házasságból kitekintő

A független nőnek csak egy szerepe van: hogy nő legyen. A házasságban élő nőnek legalább kettő, de inkább három, ha már anya is. Először nő, aztán feleség, majd anya. Tehát a független nő, aki elfogadja azt, hogy szerető legyen, csak az első szerepet tölti be. A férjezett nő akkor vállal szeretői szerepet, ha már nem érzi nőnek magát amellett a férfi mellett, akihez hozzáment – magyarázza a pszichológus. Életünk során sokat változunk, fejlődünk, jobban megismerjük önmagunkat. Ha ezekre a változásokra nem vagyunk nyitottak, vagy a társunk nem nyitott, beléphet a házasságba egy harmadik személy. Házasságban ugyanis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valamikor nő és férfi voltunk” – fejti ki Farkas Carmen.

Boriéknál a dolgok nem „fajultak a házasságig” – meséli nevetve, hisz a párja már az eljegyzésük után néhány hónappal kezdte hanyagolni: elmaradtak a kedves, gyengéd érintések, ritkák lettek a szeretkezések. „Szerveztem az esküvőnket, de semmilyen lelkesedést nem érzetem. Arra vágytam, hogy a lángoló szerelem érzésével készüljek az eseményre” – eleveníti fel. A virágos, ruhakészítő, éttermes és cukrász után végül eljött a találkozó az esküvői fotóssal: a fiatal férfi nemcsak szemrevaló volt, hanem folyamatosan bókolt is Borinak. „Nem tudom, hogy ez a marketing stratégia része volt-e vagy sem, de felkeltette az érdeklődésem. Így a lagzim előtt laza kis viszonyba kezdtünk, mely az esküvő után is tartott néhány hónapot” – meséli. A fotós aztán odébb állt, hisz számára már terhes volt a folytonos egyeztetés, meg hogy Bori ilyen meg olyan kifogásokkal sokszor kénytelen volt lemondani a randit. „Valójában akkor jöttem rá, hogy hibát követtem el, amikor csak ketten maradtunk az újdonsült férjemmel. Ráébredtem, hogy a mi kapcsolatunk teljesen kiüresedett, s hogy két lehetőség áll előttem: vagy felrúgom a házasságot, vagy igyekszem újjáéleszteni azt” – mondja. Így – mint sok más hanyatló házasságban – gyereket vállaltak, és megváltozott minden. „Újra úgy éreztem, hogy szerelmesen néz rám a párom, gyengéd volt, odafigyelő. Tudom, hogy mindez akkor csak a gyerek miatt volt, de beértem ennyivel” – jegyzi meg. Kisfiúk most négyéves, házasságuk kiegyensúlyozott, jól működő, se nem rosszabb, se nem jobb az átlagnál, mondja Bori. Azt, hogy szerető volt, soha nem fogja bevallani férjének, teszi hozzá.

Szeretőnek lenni, mindörökre?

„Ha egy nő mindig megelégszik a második hellyel, arra utalhat, hogy valamilyen trauma érte, hordoz magában valamit. De valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy egy nő egész életében csak szerető akar lenni. Nem hiszem, hogy túl sok olyan nő létezik, aki például ünnepekkor egyedül szeretne lenni. Ádám és Éva is egy pár voltak, úgy vagyunk kódolva, hogy szükségünk van egy társra” – magyarázza a pszichológus. A nő mellé tehát társ kell. Mindeközben azonban fontos szem előtt tartanunk: az a nő, aki szeretői státust vállal, saját döntéséből cselekszik így. Önként választja ezt az életformát, saját szabad akaratából, nekünk meg semmilyen jogunk nincs elítélni vagy megkérdőjelezni döntését. Maximum elmondhatjuk a véleményünket” – nyomatékosít a pszichológus.

Fotó: shutterstock.com

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>