Természetvédelmi területek egy kézben. Jó kézben?

A nyár folyamán egyetlen tollvonással kizárták a civilszervezeteket, önkormányzatokat a védett területek kezeléséből. Éppen azokat, amelyek az eltelt közel két évtizedben minden központi támogatás nélkül próbálták ellátni feladatukat. Munkájukat gyakorlatilag még nem vette át senki, a helyzet egyelőre változatlan. Mit hoz vajon a jövő?

A júliusi sürgősségi kormányrendelettel a védett területek a két szék közt a pad alá kerültek. Létezik az egyelőre pénz, szakemberek és tapasztalat nélküli állami hatóság, és vannak a jogkörüktől megfosztott szervezetek, intézmények. Eközben a Vargyasi-szorosban vagy például a Szent Anna-tónál az élet nem áll meg.

Jelen pillanatban Romániában 985 védett terület létezik, ezek közül több mint 300-nak nincs is ügykezelője. Az állami erdővállalat, a Romsilva 85 nemzeti parkot, natúrparkot és Natura 2000-es területet felügyel, 62 civilszervezet kezel összesen 127 védett területet, a további esetekben megyei tanácsok, a környezetvédelmi ügynökség, vadász- és horgászegyesületek, kereskedelmi vállalkozások, erdészetek és közbirtokosságok, helyi önkormányzatok, illetve fejlesztési társulások, valamint kutatóintézetek, múzeumok és egyetemek végzik az ügykezelést.

 

A környezetvédelmi minisztérium eddig szerződés alapján tíz évre adta oda egy adott terület ügykezelését, amelynek értelmében a gondnoknak védenie, rendeznie kellett a nemzeti vagyonnak számító helyszínt, továbbá biztosítania az ehhez szükséges forrásokat. A sürgősségi rendelet ezt a gondnoksági státuszt szüntette meg, az összes területet a Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségére (ANANP) bízva. Az indoklás többek között megemlíti, hogy nem volt egységes a védett területek kezelése, nem adták ki, vagy csak késve, a konzultatív engedélyeket, s ezzel infrastrukturális fejlesztéseket akadályoztak meg. 

Kockázatos a jövő

A szakmai szervezetek, illetve a civilek egyhangúlag tiltakoztak a sürgősségi rendelet ellen. Aggodalmát fejezte ki a Natura 2000 Koalíció, mert az intézkedés azokat a felügyelőket, biológusokat, ökológusokat és erdészeket távolítja el az ügykezelésből, akik a „szűrő” szerepét látták el, amely megpróbált különbséget tenni a környezetbarát és a környezetromboló fejlesztések között. A WWF Románia, a Természetvédelmi Világalap hazai fiókja szerint is nagy kockázatot jelent a természet jövőjére nézve a rendelet. Felhívja a figyelmet, hogy az ANANP nem rendelkezik még annyi anyagi eszközzel és infrastruktúrával sem, amely a „gazdátlan” területek kezeléséhez lenne szükséges. Szerintük először ezek esetében kellene bizonyítania.

Azt kockáztatjuk, hogy egy szép nap arra ébredünk, hogy nem is lesz szükség a természetvédelmi gondnokok engedélyére, és brutális módon beavatkoznak egy-egy terület életébe – vetített előre egy lehetséges jövőképet a Román Madártani Társaság. A szervezet 2004 óta lát el gondnokságot, jelenleg 17 területért felel. Véleményük szerint az lenne az ideális, ha az ANANP irányvonalat mutatna, ellenőrizne, koherens stratégiákat dolgozna ki a védett területekre, továbbá állami költségvetésből pénzt is biztosítana a természetvédelemre. 

Ez a köszönet?

Potozky László, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány (amely 19 év alatt több mint négyszáz, védett területekre irányuló projektet bonyolított le összesen 24 millió lej értékben) vezetője sommásan fogalmazott: „A rendelet megsemmisíti azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a civilszervezetek az elmúlt két évtizedben tettek a védett területek gondozásáért, a biodiverzitás óvásáért. Ez rengeteg önkéntességen és szakértelmen alapuló munkát, anyagi befektetést jelent.” Potozky nem látja derűsen a jövőt, hiszen – mint fogalmazott – még ha meg is alakulnak az ANANP megyei irodái, közel sem tudják azt a szakértelmet, tapasztalatot, gyakorlatot és erőfeszítést nyújtani, mint azok a szervezetek, amelyek ellátták eddig egy-egy terület gondnokságát, továbbá az is kétséges, hogy képesek lesznek-e olyan szinten együttműködni a helyi közösségekkel, ahogy azt a civilek tették. Anyagi veszteség is éri a védett területeket a környezetvédelmi szakember szerint, mert majdnem biztosra vehető, hogy ha lesznek is központi források erre a célra, azok jóval az eddigi ráfordított összeg alatt maradnak, amelyet a civilek pályázatokból, támogatásokból gyűjtöttek össze.

Az ügy érdekessége, hogy néhány hónappal a sürgősségi kormányrendelet előtt maga az ANANP adott ki pozitív értékelést az ügyben érintett civilszervezetek 96 százalékának – jegyezte meg Potozky. 

A senki földjén?

„Normális országban a környezetvédelmi minisztériumokon keresztül finanszírozzák a nemzeti parkok, védett területek, rezervátumok gondozását, nálunk mindössze »megengedték«, hogy aki akarja, lássa el a feladatot, és ezért nem kapott semmit, csak felelősséget.” Ezt már Papp Tamás, a Milvus Csoport alapító tagja és elnöke mondta. Felidézte azt is, hogy maguk a civilek szorgalmazták, hogy létre kellene hozni egy állami intézményt, ami kizárólag ezekkel foglalkozik. Ő is úgy véli, hogy a hatóságnak nem azzal kellett volna kezdenie a munkát, hogy eltörli az eddigi struktúrákat, hanem azokkal a területekkel, amelyekkel senki nem törődik. A Milvus Csoport egyébként mintegy húsz területnek a gondnoka, vagy önmagában, vagy más szervezetekkel közösen. A szakember attól tart, hogy a megalakuló megyei irodák mindössze bürokratikus funkciót látnak majd el.

A természetvédelmi területek kezelőivel beszélgetve kiderült, hogy a rendelettel egyfajta „jogi vákuum” keletkezett, elméletileg nem is léteznek azok a civilszervezetek, amelyek gondnoki szerepkört láttak el. Engedélyeket sem adhatnának ki (eddig az egyik legfontosabb feladatuk az volt, hogy a megyei környezetvédelmi ügynökségek láttamozásával engedélyeket adtak ki, vagy nem az adott területen elképzelt tevékenységekre, beruházásokra). Viszont mindannyian kaptak egy levelet, hogy amíg létrejönnek a megyei kirendeltségek, addig folytassák a munkát.

A kocka el van vetve

Sokan sötéten látják a jövőt, viszont kormányzati forrásokból olyan hírek szivárognak, hogy az ANANP pozitív változást is hozhat a hazai természetvédelemben. Lapzártánkkor épp készült az újabb kormányrendelet, amely tulajdonképpen a sürgősségi rendeletben előírtak működési szabályzatát tartalmazza. Az ANANP-nak ki kell alakítania ennek nyomán a megyei struktúrákat. A rendelet arról szól, hogy csak akkor veszik el a gondnokságot eddig ellátó szervezetektől, intézményektől, amikor a megyei kirendeltségek mindenféle szempontból működőképesek lesznek. Ez még hónapokba telhet – kormányzati források szerint.

Addig tehát az eddigi gondnokok látják el a védett területek kezelését, akiknek a szaktudását, tapasztalatát a továbbiakban sem kívánja nélkülözni az állam. Úgy tudjuk, hogy a készülő kormányrendeletben benne foglaltatik, hogy az ANANP partnerséget köthet majd a civilekkel, kistérségi társulásokkal stb. Szakértők szerint igazából együtt lehet(ne) egy adott megye védett területeit megfelelő módon ellátni. Azt is hallani, hogy a rendelet éppen attól jelentős, hogy végre az állam elismeri a védett területek létezését, a kötelességét ezekkel szemben, és kezelésüket nem bízza a véletlenre.

A kérdés most a hogyan tovább és az, hogy lesz-e egészséges egyensúly a központi törekvések és természetvédelmi területek gondozásáért eddig felelők munkája, víziója között. És még egy: megengedheti-e Románia magának azt a luxust, hogy sok évtizedes tapasztalattal, nemzetközi ismertséggel rendelkező szakembereit a pályán kívül hagyja? 

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. októberi lapszámában jelent meg. 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>