Török Zsolt: „Érdekesen szeretek élni”

Gyerekkora az aradi Maros parton kezdődött. Bevallása szerint rossz lurkó volt: igazi fára- és szekrény tetejére-mászós, Maros-átúszós, amolyan hiperaktív kisfiú. Emlékezteti is erre három agyrázkódás és néhány heg, amit büszkén visel. Rengeteget játszott, és nem akart felnőni, mert unalmasnak látta a felnőttek világát. Azonban tisztelte az időseket, akiknek szemében ott ragyogott a fény. Az, amit szerinte csak az életrevalók szemében lehet látni.

Hirdetés

Török Zsolt alpinista idén szeptemberben lesz 42 éves. Több mint két évtizede hegymászó, és teljesen hétköznapi álmai vannak: egy Audi A4-es, tengerparti nyaralások, sok romantika, lottófőnyeremény. Jelen pillanatban már nagy hévvel készül a következő expedíciójára, az Everestre, (március 20-án indul Nepálba – szerk. megj.), amellyel egyik gyerekkori álmát váltja valóra, hiszen erre a csúcsmászásra egy egész hegymászókarriert épített. Zsolt – óriási sportteljesítményei ellenére – hihetetlen alázattal és szerénységgel mesél az életéről, munkájáról, eredményeiről, és valahányszor a hegyek szóba kerülnek, ragyogni kezd szemében az a bizonyos fény.

Ha nem hegymászó, akkor mi?

- Búvár, mint Cousteau kapitány, vagy vitorlázó, tengerjáró. Mindenképpen olyan ember, aki túl tudja lépni a saját maga vagy a társadalom által felállított korlátokat.

Egyértelmű, hogy szereted a kihívásokat.

- Azokat a hegyeket szeretem, ahol ott van a félelem. Ha nem félek, akkor nem is érdekel igazán. Természetesen, nem a rutinedzésekről van szó, hanem a nagy kihívásokról. Minden kihívás a teljesítőképességem határait súrolta, ezért féltem is tőlük. Azért is maradtam életben, mert féltem, és nem tettem meggondolatlanságot.

Ez higgadt emberre vall. Hogyan kezeled a konfliktushelyzeteket?

- Csak olyankor vagyok higgadt, amikor „határfeszegetős” helyzet van a hegyen. A hétköznapokban veszekedős vagyok, de csak akkor, ha megalapozatlanul vádolnak, ha nem hallgatnak meg, vagy ha rosszindulatúsággal, rosszmájúsággal szembesülök.

Fotó: Cristian Tzecu

Mit tartasz legfőbb erényednek, illetve gyengeségednek?

- A pontosság, kitartás a végsőkig, és azon is túl – ezek talán fő erények. Gyengeségem? A nők, allergiás vagyok a butaságra, félek a pókoktól és kígyóktól.

Mi kelti fel először a figyelmedet egy nőben, és mi az, amit visszataszítónak tartasz benne?

- Először is az arcvonásai érdekelnek, ugyanakkor szeretem, ha egy nő formás, szép. Visszataszítónak a faragatlanságot, a tenyeres- talpas modort, az arroganciát tartom, valamint azt, ha egy nő férfias vagy műveletlen.

Fotó: Cristian Tzecu

Életed során okozott-e nehézséget társat találni ilyen foglalkozással?

- Sok kapcsolatom ment tönkre emiatt, de azok bizonyára nem voltak értékesek. Mekkora értéke van egy kapcsolatnak akkor, ha az arra épül, hogy az, aki megtalálta életútját, mondjon le róla? Egy ex-barátnőm írt egy listát azokról a dolgokról, melyeket teljesítenem kellett volna, hogy megfeleljek. Megkérdeztem tőle, hogy ha mindezt teljesítem, mit kapok cserébe? Jött a válasz: lesz egy szép feleséged. Legalább van, miről anekdotázzam.

Mit tartasz egy párkapcsolat alapjának?

- A szerelmen kívül alap a tisztelet és a kommunikáció. Ha valakibe szerelmes vagy, tiszteled, és mindenről tudsz vele beszélgetni, mindent meg tudsz vele beszélni, akkor már csak a lottófőnyeremény hiányzik, és irány Hawaii!

Fotó: Vincze Minerva

Hogy érzed magad a bőrödben?

- Őszintén? Legalább olyan jól, mint amennyire rosszul. A hegymászásban elért eredmények nem minden, a magánélet nem olyan egyszerű, mint a hegymászás. A hegyen vannak egyértelmű szabályok, a magánéletben bármi bármikor megtörténhet, és meg is történik. Rájöttem arra, hogy lehangol a sötétség. Szeretek élni. Érdekesen élni, és várom a tavaszt.

Mire vagy a legbüszkébb?

- Nem kallódtam el az életben, és megtaláltam az utamat.